A PCOS farmakológiai megközelítése

Abstract

A policisztás ovárium szindróma (PCOS) világszerte növekvő gyakorisággal előforduló nőgyógyászati betegség, amelynek alapja a petefészkek policisztás elváltozása. Emellett a szindróma feltétele a rotterdami kritériumrendszer alapján az oligo- vagy amenorrhea és a klinikai vagy biológiai jeleket mutató hyperandrogenizmus. Főbb tünetei ezeken felül az akné, hirsutizmus, elhízás, meddőség és fokozott rizikót jelent a kardiovaszkuláris megbetegedések iránt. Patomechanizmusában szerepet játszik a hyperandrogenizmus, az inzulinrezisztencia és az elhízás. Kezelésében fontos az életmódváltás, amely magában foglalja a rendszeres testmozgás és a diéta beiktatását a mindennapokba és a következményes testsúlycsökkentés. Ezek mellett létezik a komplementer és alternatív medicina (CAM) és a farmakológiai terápia. A gyógyszeres kezelésnek több támadáspontja van a betegség kialakulásának és a tüneteknek a függvényében. Ide tartoznak az orális fogamzásgátlók, az antiandrogének és az inzulin érzékenyítők, amelyek közül a legelterjedtebb a metformin. Újabb lehetőségek a PCOS kezelésében a statinok és az elsővonalbeli szerként használt klomifén-citrát és az aromatázgátlók (letrozol).