Kutatásunkban nagycsoportos óvodások beszédének elemzésére vállalkoztunk Basil Bernstein nyelvi kódok elméletére alapozva. Célunk volt megvizsgálni, hogy a kötelező óvodáztatás, az Óvodai nevelés országos alapprogramjában leírt beszédre irányuló elvárások, az óvodai tevékenységek kiegyenlítik-e a lakóhely hátrányai mentén megfigyelhető nyelvi különbségeket. Három településkategóriát választottunk a lakóhely hátrányainak megragadására: egy hátrányos helyzetűt (HH), egy kevésbé hátrányos helyzetűt (KHH) és egy nem hátrányos helyzetűt (NHH) (N=39). Három játékos feladat segítségével vizsgáltuk az óvodások beszédét, amelyeket a Bernstein, valamint követői és kritikusai tollából született szakirodalom adaptálása révén meghatározott dimenziók és mutatók segítségével elemeztünk, majd több skálarendszert alkotva pontokat rendeltünk a gyermekek beszédéhez. Elemzésünk során a HH csoport alulmaradását tapasztalhattuk több pontozásnál is, hol látványosan (melléknevek, szószám, mondat összefüggés az első feladatnál, főnév-ige kapcsolat), hol pedig csak kisebb mértékben (kötőszók, bővített mondatok, személyes névmások használata). Eredményeink összességében alátámasztják, hogy a több évtizede alkotott elmélet és jellemzői a mai napig érvényesek: a települési hátrányok mentén továbbra is nyelvi különbségek tapasztalhatók.