Az exogén surfactant pótlás az RDS kezelésének leghatékonyabb terápiás eszköze. Az elmúlt évtizedben számos, korai CPAP mellett kivitelezhető, ezáltal a gépi lélegeztetés elkerülését lehetővé tévő módszert dolgoztak ki. A közelmúltban végzett szisztematikus áttekintések és metaanalízisek eredménye szerint a surfactant adás egyéb módjaival összehasonlítva a LISA alkalmazása bizonyult a legkedvezőbbnek RDS-ben szenvedő koraszülöttekben. Ennek ellenére a mai napig jelentős az adverz kimenetellel társuló, beavatkozást követően gépi lélegeztetést igénylő esetek száma. Az érintett populáció kimenetelének javításában központi szerepe van a LISA utáni CPAP failure megelőzésének. Munkánk középpontjában a LISA sikerességét befolyásoló klinikai és technikai tényezők vizsgálata állt. Eredményeink szerint a 33. gesztációs hét előtt született koraszülöttekben elvégzett LISA után viszonylag gyakran van szükség a surfactant adás ismétlésére vagy gépi lélegeztetésre az első 72 órában. Ebben a populációban az egyszeri LISA sikere kedvező mortalitással és morbiditási mutatókkal társul. Az első LISA kimenetelének független prediktora a születési súly, az anyai életkor, a felvételi testhőmérséklet, az első órában regisztrált legmagasabb vagy a LISA időpontjában észlelt RSS, a poractant alfa dózisa és a CRP értéke. A prediktív modellünk segítséget adhat az egyszeri LISA alkalmazásából legtöbbet profitáló koraszülött populáció azonosításában, illetve a kezelési indikációk személyre szabásában. Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a két összehasonlított katétertípussal a LISA egyformán kivitelezhető gyakorlott neonatológusok által. Az eszközválasztás nem befolyásolta a beavatkozás technikai sikerességét, illetve biztonságosságát. Az alkalmazása során észlelt kedvezőbb oxigenizáció alapján a félmerev katéter előnyösebbnek bizonyult a nasogastricus szondával szemben. Eredményeink hozzájárulhatnak más NIC-ek helyi ajánlásainak kidolgozásához. A LISA-val kapcsolatos tudásanyag fokozatos bővülése mellett még sok a megválaszolatlan kérdés. Sürgető az extrém éretlen koraszülöttekben való alkalmazás további vizsgálata, kiemelten fontos feladat ebben a magas rizikójú populációban a korai profilaktikus LISA létjogosultságánk tisztázása. Emellett jól megtervezett RCT-k szükségesek a LISA és a volumen garantált lélegeztetés mellett végzett INSURE összehasonlítására, a LU kritériumokon alapuló indikációk pontosítására, az analgosedatio kritériumainak és módjának meghatározására, továbbá a rövid- és a hosszútávú kimenetellel kapcsolatos kérdések megválaszolása érdekében. A beavatkozás technikai kivitelezését illetően is további vizsgálatokra van szükség, elsősorban a katéterpozíció megerősítésének módja és a videolaryngoscopia szerepének tisztázására. Összefoglalásként elmondható, hogy a tranzíciót elősegítő és a spontán légzést támogató LISA, illetve a köré épülő komplex ellátási stratégia jelentősen hozzájárul a koraszülöttek halálozásának, illetve a túlélők krónikus morbiditási rátáinak csökkentéséhez.

Exogenous surfactant replacement is the most effective therapeutic tool for the treatment of RDS. In the past decade, several methods have been developed that can be implemented with early CPAP and thereby avoid mechanical ventilation. According to the results of recent systematic reviews and meta-analyses, in comparison with other methods of surfactant administration, the use of LISA proved to be the most favorable in premature infants with RDS. Despite this, the number of cases associated with adverse outcomes and requiring mechanical ventilation after LISA is still significant. Prevention of CPAP failure after LISA plays a central role in improving the outcome of the affected population. The focus of our work was the examination of clinical and technical factors influencing the success of LISA. According to our results, after LISA performed in preterm infants born before the 33rd week of gestation, it is relatively often necessary to repeat surfactant administration or mechanical ventilation in the first 72 hours. In this population, the success of a single LISA is associated with favorable mortality and morbidity indicators. Independent predictors of the outcome of the first LISA are birth weight, maternal age, body temperature on admission, the highest RSS registered in the first hour or detected at the time of LISA, the dose of poractant alfa and the value of CRP. Our predictive model can help in identifying the premature population that benefits the most from the use of a one-time LISA, as well as in personalizing treatment indications. Based on our study, it can be concluded that LISA can be performed equally well by experienced neonatologists with the two compared catheter types. The choice of device did not influence the technical success or safety of the intervention. Based on the better oxygenation observed during its use, the semi-rigid catheter proved to be more advantageous than the nasogastric tube. Our results may contribute to the development of local recommendations for other NICs.