Bevezetés: Az értekezés a COVID-19 morbiditás, mortalitás, átoltottság alakulását mutatja be a COVID-19 pandémia 2-4. hullámában magyarországi településeken végzett országos vizsgálatban, feltárva a társadalmi-gazdasági helyzettel való összefüggéseket. Módszerek: Az alkalmazott epidemiológiai megközelítés ökológiai vizsgálat volt. A COVID-19 morbiditás, mortalitás és a COVID-19 elleni átoltottság térbeli eloszlása hierarchikus Bayes-módszer segítségével, indirekt standardizált arányszámokkal, míg a társadalmi-gazdasági helyzet egy összetett mutatóval, a Deprivációs Indexszel került jellemzésre. Indirekt standardizált arányszámok alapján valósult meg a depriváció és a kimeneti mérőszámok közötti összefüggések értékelése. Külön kerültek vizsgálatra a morbiditás, mortalitás és átoltottság egyenlőtlenségei a tíz legmagasabb roma népesség-arányú járás vonatkozásában. Eredmények: A legkedvezőtlenebb társadalmi-gazdasági helyzetű településeken a COVID-19 mortalitás 17-58%-kal magasabb, a megerősített COVID-19 esetek gyakorisága 9-36%-kal alacsonyabb volt az országos átlagnál. A depriváció a COVID-19 mortalitás kockázatával erős pozitív, a regisztrált morbiditással és a COVID-19 elleni átoltottsággal negatív irányú összefüggést mutatott mindhárom pandémiás hullámban. Az átoltottság a leginkább deprivált területek lakosságánál 38,2 – 44,0%-kal maradt el az országos átlagtól. A tíz legnagyobb arányú roma népességgel rendelkező járásban a regisztrált COVID-19 halálozási ráták mindhárom vizsgált pandémiás hullámban az országos átlagnál jóval magasabbak, az átoltottsági eredmények jóval alacsonyabbak voltak. Az egyenlőtlenségek a vizsgált időszakban jelentősen nőttek. Következtetések: A hátrányosabb helyzetű településeken élők körében alacsonyabb volt a kockázata annak, hogy megerősített COVID-19 eseteket azonosítanak, de magasabb volt a halálozás kockázata. A megbetegedési és halálozási tendenciák társadalmi-gazdasági helyzet szerinti fordított összefüggése aggodalomra ad okot, és rámutat válaszintézkedések szükségességére, beleértve a COVID-19 elleni védőoltási program újratervezését is. Még a kezdetben egyik legsikeresebb védőoltási programmal rendelkező Magyarország sem tudta érdemben csökkenteni a COVID-19 halálozásban mutatkozó egyenlőtlenségeket, mert a legmagasabb halálozási kockázatú területek lakosságánál az átlagosnál is alacsonyabb átoltottságot tudott csak elérni. Magyarország példája rámutat arra, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek veszélyeztethetik azt, amit egy sikeres védőoltási program elérhet.

Introduction: This thesis presents the evolution of COVID-19 morbidity, mortality, and vaccine coverage in a nationwide study of Hungarian municipalities during the 2-4th wave of the COVID-19 pandemic, revealing the associations with the socio-economic situation. Methods: The epidemiological approach used was an ecological study. The spatial distribution of COVID-19 morbidity, mortality and vaccination coverage was characterised using a hierarchical Bayesian method with indirect standardised proportions, while socioeconomic status was characterised using a composite indicator, the Deprivation Index. Indirect standardised ratios were used to assess the relationship between deprivation and outcome measures. The inequalities in morbidity, mortality, and vaccination coverage in the ten districts with the highest Roma population were examined separately. Results: In the most deprived socio-economic municipalities, COVID-19 mortality was 17-58% higher and the frequency of confirmed COVID-19 cases 9-36% lower than the national average. Deprivation showed a strong positive association with the risk of COVID-19 mortality and a negative association with recorded morbidity and COVID-19 vaccination coverage in all three pandemic waves. The vaccination coverage in the most deprived areas was 38.2 - 44.0% below the national average. In the ten districts with the highest proportion of Roma population, the recorded COVID-19 mortality rates in all three pandemic waves studied were much higher than the national average, while the vaccination coverage was much lower. Inequalities increased significantly over the study period. Conclusions: People living in more deprived settlements had a lower risk of being identified with confirmed COVID-19 cases but a higher risk of mortality. The inverse association of morbidity and mortality trends by socioeconomic status is a cause for concern and highlights the need for a response, including a redesign of the COVID-19 vaccination programme. Even Hungary, which initially had one of the most successful vaccination programmes, has not been able to substantially reduce inequalities in COVID-19 mortality, as it has only achieved lower than average vaccination coverage among the population in areas with the highest mortality risk. The example of Hungary shows that social inequalities can jeopardise what a successful vaccine programme can achieve.