A vanádiumot a legtöbb forrás nem életfontosságú nyomelemként említi, de hatást tulajdonítanak neki a mangán anyagcseréjében, a csontképződés elősegítésében. Gátolja a koleszterin szintézisét és a fogszuvasodás kialakulását. 1979-ben fedezték fel, hogy a vanádiumsóknak inzulinutánzó tulajdonságuk van, ezek a vegyületek nemcsak csökkentik a magas vércukorszintet, hanem a cukorbetegséggel járó egyéb tüneteket is enyhítik. Komplexeit emiatt széles körben vizsgálják. Eddig elsősorban oxigén donorcsoportokat tartalmazó ligandumokkal folytak vizsgálatok, kérdéses volt azonban, hogy a szervezetben előforduló, egyéb potenciális kötőhelyekkel, úgymint az aromás nitrogén és kén donorcsoportokkal, milyen jellegű koordináció alakul ki. Vizsgálataink középpontjában a hisztidint modellező, egyszerű aromás nitrogént tartalmazó rendszerek álltak, azonban kutatásainkat kiterjesztettük hasonló szerkezetű, ám tienil-csoportot tartalmazó vegyületekre is. Az összehasonlítás végett tanulmányoztunk néhány egyszerűbb aminszármazékot is. pH-potenciometriás módszer segítségével a képződött komplexek összetételét és azok stabilitási állandóit tudtuk meghatározni, míg az ESR spektrometria segítségével a komplexek szerkezetéről kaptunk információkat. A VO(IV)-ion hisztidin analóg aminosavakkal nem képez nagy stabilitású komplexeket, [VOL]+ és [VOL2] összetételű részecskék keletkezését tételezzük fel. Általában aminosavszerű a koordináció, amit az ESR vizsgálatok is alátámasztanak. A különböző aromás csoportok jelenléte általában nem befolyásolja nagyban a komplexképződést, ha mégis, akkor is csak kis stabilitású asszociátumok keletkeznek. A hisztidin analóg aminosav ligandumok VO(IV)-ionnal képzett komplexeinek rendszereiben az aromás gyűrű hatása leginkább a piridin-alanin, kisebb mértékben a tiazolil-alanin esetében érvényesül, a tienil- és triazolil-alaninnál nem számottevő ez az effektus. A GGpA nem alakít ki peptidszerű koordinációt a fémionnal. A ligandum bidentát módon kapcsolódik a fémionhoz az Npir és COO- donoratomokon illetve –csoportokon keresztül. Csak két esetben tapasztaltuk az aromás gyűrű koordinációját (pir-Ala, GGpA), de ez sem akadályozza meg a fémion hidrolízisét a fiziológiás pH-tartományban.