A dolgozat a nem vagyoni kártérítéssel, és azon belül is a hozzátartozók sajátos helyzetének a tanulmányozásával foglalkozik. A nem vagyoni kártérítés a személyhez fűződő jogok megsértéséért való felelősség, melynek körében a jogellenesség valamennyi személyiségi jogsértés esetén fennáll, és az is megállapítható, hogy az erkölcsi kártérítés megítéléséhez bármilyen súlyú jogsértés megfelelő alapot szolgáltat. Hozzátartozói igények esetében nem az a személy érvényesíti a kártérítési igényt, aki ellen a jogsértés közvetlenül irányult, hanem akit közvetve érint. Azonban elengedhetetlen a megalapozott igényhez, hogy az igényérvényesítőnek valamely személyiségi joga sérüljön ennek a jogsértő magatartásnak a következtében. A hozzátartozók esetén a személyiségi jogok is sajátosak, a dolgozat rámutat ezekre bírósági döntéseken keresztül. Ilyen sajátos személyiségi jogok: a házasságban éléshez való jog, a kiegyensúlyozott családi élethez való jog, az egészséges személyiségfejlődéshez való jog, a kegyeleti jog, a családtervezéshez való jog. A teljes megismerhetőség érdekében azonban szükség van a nem vagyoni kártérítés jellegzetességeinek, jellemző szabályainak a vizsgálatára is. A feladat első ránézésre is nehéznek mutatkozik, hiszen kevés a jogszabályi rendelkezés a nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatban, a hozzátartozók igényeit pedig a bírósági gyakorlat alakította ki, és alakítja a mai napig is. Számos kérdés tekintetében megállapítható, hogy nem egységes a bírói gyakorlat, azonban a dolgozat megkísérli az általában jellemző szabályok bemutatását, a bírósági ítéletekből levonható tendenciák feltárását.