A kortárs gyermek- és ifjúsági irodalom aktuális kihívásai
Absztrakt
A 19. századi gyermekirodalom három korszakalkotó óriása: Hans Christian Andersen, Carlo Collodi és Mark Twain. A 19. századi Dániában a Hans Christian Andersen-féle mesék megjelenése jelentette az első fellendülést a gyermekirodalom világában. A fiatal felnőtt irodalom a gyermekirodalom egy kis ágához tartozik. Kiadói körökben elterjedt a gyermekirodalom életkor szerinti osztályozása, amely osztályozás összhangban van Piaget-nek a gyermekek fejlődéséről szóló elméleteivel is. Ezek a kategóriák a következők: óvodáskorú gyermekek 0-6 éves korig; korai általános iskolás olvasók 6-8 éves korig; 8-10 éves korú felső tagozatos olvasók; 10-12 éves középiskolás olvasók (angolul „Pre-teen”-nek nevezik); 12-15 éves serdülőkorú olvasók. A gyermekirodalmat gyakran felnőttek írják azzal a mögöttes motivációval, hogy a gyermekkort felidézzék vagy a gyermekeket neveljék, és a gyermekirodalom nagy része felnőtt irodalomból van átvéve. Bár a gyermeki írások széles körben bevonhatók, a felnőtteknek mégis meg kell ítélniük, hogy van-e irodalmi értékük, mivel a gyermeki írások gyakran felszínesek vagy művészietlenek. Nyugaton az utóbbi időkben olyan történetek születtek, mint a Robin Hood és A kerekasztal lovagjai, amelyek megfelelő értékekre nevelik a gyerekeket, de mindkét mesekönyv a felnőtt irodalomból sűrített. Az első igazi, gyermekeknek szóló gyermekirodalmi mű a John Newbery által 1744-ben kiadott A Little Pretty Pocket-Book volt. Az ókori Kínában is írtak felvilágosító műveket gyerekeknek, de csak a köztársasági időszakban született meg az első kínai gyermekirodalom gyerekeknek, A madárijesztő formájában. Gyermekkoromban rengeteg gyermekirodalmat olvastam, és mindegyik lenyűgözött. Ez a gyermekirodalom iránti kíváncsiságomat is felcsigázta. Ez a dolgozat először az irodalom és a gyermekirodalom fogalmát, valamint a gyermekirodalom történetét mutatja be. Ezután érvelni fogok az irodalomtanulás fontossága mellett (miért tanuljuk Shakespeare-t az osztályteremben a képregények helyett, és miért öröklődtek Shakespeare művei az idők folyamán). Ezt követi majd a gyermekirodalomnak a gyermekekre gyakorolt hatásának bemutatása, ahogyan felnőnek. Ezt követően elemezni fogom a kortárs irodalomoktatás dilemmáit. Végül arra a következtetésre jutok, hogy az embereknek komolyan kellene venniük és optimalizálniuk kellene a gyermekirodalmi oktatást.