Szakdolgozatomban a személyi bizonyítékok körét vettem szemügyre, melyen belül a tanúvallomás, mint bizonyítási eszköz alkotja a dolgozatom gerincét. Forrását képezi a jelenleg hatályos 2017 évi XC. törvény a büntetőeljárásról (továbbiakban új Be.), valamint az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról (továbbiakban 1998. évi Be.), melyek egymással karöltve, összehasonlítva és esetekben előnyök illetve hátrányok bemutatásával együtt jelennek meg. Mindennapi munkám során gyakran találkozom az általam választott kérdéskörben érintett nehézségekkel, problémákkal, melyek inspiráltak a témaválasztásom során. Széles körű információgyűjtést végeztem, jogszabályokat, könyveket, folyóiratokat és bírósági határozatokat érintve, mely eredményeképpen a személyi bizonyítékok és a bizonyítás általános kérdéskörét érintettem, amelyet a tanúvallomás részletesebb tanulmányozása követ szakdolgozatomban. Felépítését tekintve a tárgyilagos alapoktól a mindent átölelő tapasztalati síkokig halad a munkám, melyet teljes szakmai tapasztalataim, eszközeim és forrásaim felhasználásával szeretném kifejteni. Szakdolgozatom elkészítése során a jogszabályok tanulmányozásából és az általam választott kérdéskörben megismert háttér ismeretekből azt a feltevésemet kívántam megalapozni, hogy az új Be-t a jogalkotó jelenkor szellemi és technikai szintjére aktualizálta, valamint, hogy az esetlegesen az 1998. évi Be. hibásnak tartott rendelkezései kerültek benne kijavításra. Továbbá azon feltevésemet kívántam alátámasztani, melyre szakmai tapasztalataim sarkalltak, miszerint egy tanú kihallgatásának kivitelezésekor kulcsfontosságú szerepet tölt be az azt végrehajtó szakember illetve annak képességei. Erre dolgozatom második felében világítok rá, egyrészt a szakmai és törvényi követelmények kilátásba helyezésével, másrészt pedig a vallomás hitelességét befolyásoló apró, ugyanakkor releváns tényezők kifejtésével.