A prostitúció büntetőjogi szabályozásának történeti és jogelméleti háttere

Abstract

A jogtudományban, konkrétabban pedig a büntetőjogban alapvető kérdés, hogy az embert milyen feltételek mellett indokolt felelősségre vonni, és megbüntetni. A felelősségre vonásnak egyik fontos feltétele, hogy az adott cselekménynek önkéntes, szabad választáson vagy döntésen kell alapulnia. Ezt fejezik ki azon büntethetőséget kizáró okok büntetőjogba történő beépítése is, amelyek fennállása esetén nem vonható felelősségre az elkövető: ezekben az esetekben az elkövető nem szabad akaratából követi el a cselekményt (ilyen például a kényszerítés, kóros elmeállapot vagy fenyegetés). Felmerülhet a kérdés, hogy meddig terjed az ember szabadsága, és az is, hogy önkéntesnek tűnő választásaink mögött valóban a szabad, racionális mérlegelés és döntés húzódik-e meg. Ezeket a kérdéseket veti fel dolgozatom témája, a prostitúcióval kapcsolatos magatartások jogi megítélése. A prostitúció, szexmunka, kéjelgés, vagy nevezzük bárhogy minden bizonnyal a laikus emberek számára egy dolgot jelent: pénzért szexuális szolgáltatást nyújtani. A cselekmény pontos meghatározásával a történelem során többen is próbálkoztak, egészen a megjelenésétől kezdődően. Napjainkban a legegyszerűbb meghatározása a 2012. évi C. törvényben található: „prostitúció a rendszeres haszonszerzés céljából történő szexuális cselekmény végzése.