Az emberi fejlődéssel együtt járt az emberek csoportjainak közösségként való együttműködése, azaz a társadalommá válása is, amelynek fontos rendeltetése az együttélés szabályozott, biztonságos, rendezett működésének a megteremtése. Ennek része az is, hogy a létfenntartását fenyegetőhelyzetekben a közösség segítséget nyújtson az arra rászoruló tagjai részére. Ilyen megélhetést fenyegető események – a teljesség igénye nélkül – a betegség, anyaság, munkanélküliség, öregség, illetve munkahelyi baleset és foglalkozási megbetegedés, amely esetén a személyek támogatást kaphatnak. A támogatások szabályozása a társadalom, az állam feladata, melyet a szociális joggal és a különböző szociális rendszerek működtetésével biztosít. Jelenleg Magyarországon a szociális jogot a társadalombiztosítási ellátások, a családtámogatási- és egyéb gyermekes részére nyújtott családi ellátások, a foglalkoztatáspolitikai eszközök és ellátások, valamint a szociális igazgatási rendszer nyújtottat ellátások alkotják. A társadalombiztosítási ellátások három klasszikus ága a betegség-, nyugdíj-, és balesetbiztosítás. Hazánkban azonban jelenleg csak két ág alkotja, az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás, melyekbe beépítésre kerültek a balesetbiztosítások. A dolgozatommal tehát a táppénz (a betegség, azaz a biztosítási esemény bekövetkezése esetén nyújtott pénzbeli ellátás) kialakulásának és fejlődésének az útját próbáltam némi külföldi kitekintéssel bemutatni, illetve a táppénznek, mint társadalombiztosítási ellátásnak a magyar jogrendszerben való elhelyezkedését, a társadalomban betöltött szerepét szerettem volna szemléltetni, a táppénz igénybevételével kapcsolatos különböző statisztikák és az azokból készített grafikonok segítségével.