Napjainkban központi téma az élethosszig tartó tanulás. Ennek az lehet az oka, hogy az emberek kezdik felismerni a humán erőforrás fejlesztésében rejlő egyéni és társadalmi érdekeket. Kezdenek ráébredni, hogy ahhoz, hogy a munkaerőpiacon vagy a privát szférában érvényesülni tudjanak, tanulniuk kell, mert aki képtelen lépést tartani a folyamatos fejlődéssel, azt előbb vagy utóbb megelőzik. Nemcsak a munkahelyen, nemcsak a társadalom képzeletbeli ranglétráján, hanem mindenhol. Éppen ezért nagyon fontos, hogy képezzük magunkat, még felnőttkorban is. Az már szinte mellékes, hogy melyik területen és hogy milyen módszerekkel: a lényeg a folyamatos fejlődés egyéni és szakmai szinten is. Erre nemcsak azért van szükség, mert a tudás alapú gazdasági és politikai környezetünkben társadalmi elvárás a tanulás, hanem azért is, mert a munkahelyek is elvárják a naprakész tudással rendelkező munkaerőt. Ezért aki állást szeretne kapni, vagy a jelenlegi munkakörét szeretné még több évig betölteni: kénytelen tanulni. De hogyan lehet az embereket a tanulásra motiválni? Melyek azok a tényezők, melyek ösztönzően hatnak azokra, akik felnőttként ülnek be újra az iskolapadba? És ilyen módon kellene az élethosszig tartó tanulás eszméit terjeszteni ahhoz, hogy minél több emberhez eljussanak? A szakdolgozatomban a tanulási motiváció kérdéskörét vizsgálom a felnőttképzésben. Az lényeges fogalmak tisztázása után az első részben a magyar felnőttképzési rendszer főbb elemeit tekintem át: különösen kihangsúlyozva a célokat, az irányító szerveket és testületeket, valamint a jogszabályi hátteret. Megnevezem a magyar felnőttképzési rendszer finanszírozásának felelőseit, azt, hogy milyen költségeket vállalnak, és milyen érdekeik fűződnek az oktatáshoz. Röviden áttekintem, hogy milyen átalakulás zajlott le az elmúlt 20 évben a felnőttképzés területén, és a napjainkban végbemenő változásokról is említést teszek. Részletesebben kitérek azokra a pedagógiai problémákra, melyek az új, tanulóközpontú oktatás veszélyeit rejtik, ugyanakkor a rendszer már sikeresen működő elemeit, a távoktatást és nyitott oktatást is elemzem. Mivel a tanulási motiváció mentén vizsgálom a felnőttképzést, a dolgozat második felében ezzel a témakörrel foglalkozom részletesebben. A motiváció fogalomkörének tisztázásán túl, felteszem a kérdést, hogy milyen szociális és emocinális faktorok játszanak központi szerepet a tanulási motiváció kialakításában. Az önszabályozott tanulás jellemzése után pedig a felnőttek tanulási motivációjában előforduló leggyakoribb sajátosságokat emelem ki. Az OECD és CERI kutatási adatait felhasználva a nemzetközi megoldásokat vizsgálom meg. Több OECD ország gyakorlatán keresztül szemléltetem az új trendeket, a legnagyobb kihívásokat és az eddig már bevált oktatáspolitikai irányelveket. A dolgozatom végén a saját kutatásomat prezentálom, melyhez az adatokat két gimnáziumi osztály tanulóitól gyűjtöttem. Az egyik intézmény egy nappali tagozatos iskola, a másik pedig egy esti munkarend szerint működő. A megkérdezett diákok tanulási motivációját vizsgáltam, és ezek elemzésével következtettem a nemek és korosztályok közti motiváló tényezők eltéréseire és hasonlóságaira. A kutatással az volt a célom, hogy igazoljam, hogy más és más faktorok motiválják a különböző korú és nemű embereket, és hogy nagyon fontos lenne az élethosszig tartó tanulás programjainak kialakításánál ezt is figyelembe venni.