Napjainkban kihívást jelent az emberek élelmezése és ebben nélkülözhetetlen szerepe van a kukorica termesztésének. Befolyásolják a termesztést a klimatikus és a populáris tényezők is, mint pl.: a klímaváltozás és a túlnépesedés. A következő években nagy mennyiségben kell élelmiszert előállítani majd a Földön, így cél a fertőzésektől mentes, jó minőségű, egészséges kukorica termesztése. A növénytermesztés központi célkitűzése, hogy megvalósítsa a termésmennyiség maximalizálásához szükséges körülményeket. Fontos figyelembe vennünk a külső és belső tényezőket, amik hatással vannak a kukorica fiziológiai folyamataira. Fontos a hatékony termeléshez, hogy a környezetünkhöz és az adott terület körülményeihez legjobban illeszkedő fajtát válaszunk. Számításba kell vennünk az időjárási szélsőségeket is, hogy tudjuk az adott kultúrát megfelelően ellátni tápanyaggal és az öntözést tudjuk utánpótolni. Egyes szakirodalmak azt jósolják, hogy minden második év száraz lesz, és csökkeni fog a tavaszi és őszi csapadék mennyisége is, ami ki fog hatni a termés mennyiségére és minőségére is. Az elmúlt egy évszázadban körülbelül 1 °C-kal nőtt az évi középhőmérséklet. Célom volt a legmegfelelőbb vízmegkötő anyagot megtalálni, ezzel elérve egy víztakarékosabb termesztést. Kísérletemben vizsgáltam a kukoricakülönböző tulajdonságait, talaj nélkül perliten és humuszos homoktalajon különböző vízkapacitás mellett. A humuszos homoktalajon a kísérletet a minimális vízkapacitás 70 és 90%-ára állítottam be (VKmin70% és VKmin90%), majd minden nap erre az értékre öntöztem vissza. Napi öntözési adatokból lett meghatározva az egyes kezelések vízfogyasztása, valamint, hogy heti rendszerességgel mértem az Fv/Fm paramétert, a kísérlet felszámolása során mértem a növény magasságát, levélszámot és a pigment tartalmakat. Megállapítható, hogy a talaj nélküli kísérlet beállításnál, igen nagy különbségek alakultak ki a kezelések között. A komposztoldatos csoport vízfogyasztása volt a legnagyobb, de vizsgált tényezői is ennek a csoportnak voltak a legkiemelkedőbbek. A perlites kísérlet azt eredményezte, hogy a komposzt oldattal öntözött csoport vízfogyasztása volt a legnagyobb, és az összes elemzett adat közül (klorofill, karotionid-tartalom, Fv/fm érték, növényenkénti levélszám és magasság vizsgálatánál) is ennek a csoportnak voltak a legjobbak a mért értékei. Humuszos homoktalajon VKmin 70% vízkapacitás mellett arra a következtetésre jutottam, hogy az optimális kezelés a PEG-es, mert lényegesen kevesebb vizet fogyasztott el a kezelések során és a teljes kísérlet ideje alatt jó eredményeket mutatott. A klorofill, karotionid-tartalom mérésénél a kontroll csoport, Fm/Fv paraméter mérésekor a VízŐr, növénymagasságnál a komposzt oldatos kezelés levélszám alakulásnál a PEG kezelés bizonyult a legjobbnak. Humuszos homoktalajon VKmin 90% vízkapacitásnál a PEG-es kezeléseknek voltak mindent egybevetve a legmeggyőzőbb az értékei, a klorofill, karotionid-tartalom, Fm/Fv paraméternél a PEG bizonyult a legjobbnak, míg a növény magasság mérésénél a komposzt oldatos kezelés levélszám alakulásánál a PEG-es kezelés volt a legsikeresebb.