A mentorálás kulcsfontosságú szerepet tölt be a pedagógusképzésben, mivel lehetőséget teremt a tapasztalt pedagógusok számára, hogy tudásukat átadják a pályakezdőknek. A generációs különbségek azonban feszültségeket is okozhatnak, különösen a munkahelyi hierarchiáról, illetve a digitalizációról alkotott eltérő nézetek mentén. Kutatásomban ezekre a különbségekre, valamint a pedagógusokkal szemben támasztott generációs elvárásokra fókuszáltam. A dolgozat szekunder kutatásra épülő szakirodalmi áttekintéssel indul, ezt követően két fókuszcsoportos interjú alapján végzett primer kutatás eredményeit mutatom be. Az egyik csoportban X generációs, a másikban Z generációs pedagógusjelöltek vettek részt. Az interjúk során feltárt nézőpontok rávilágítanak a generációk közötti kommunikációs kihívásokra, valamint a sikeres mentorálás feltételeire a mai pedagógusképzésben. A kutatás rávilágít arra, hogy a mentorok lemaradva érzik magukat digitális téren a mentoráltjaikhoz képest – ezt az X generációs pedagógusok interjúiban egyértelműen megerősítették. Az eredmények szerint a kommunikációs különbségek, melyek elsősorban az eltérő szocializációs mintáknak köszönhetők, akadályokat állítanak a mentor-mentorált kapcsolatban. Végezetül a pedagógusokkal szembeni elvárások változását vizsgálja a dolgozat, mely eredményeként láthatjuk, hogy az szintén gyökeres változáson megy keresztül a fiatalabb generációk megjelenésével. Összességében elmondható, hogy a mentorálási kapcsolatban rejlő potenciált akkor tudjuk teljes mértékben kihasználni, ha mindkét fél nyitott az egymástól való tanulásra, és képesek megérteni, értelmezni, illetve elfogadni a generációs különbségeket.