Dolgozatomban a juhtenyésztés gazdaságosságát alapvetően meghatározó takarmányozás fontosságára hívom fel a figyelmet. Magyarországon a juhok tartása a téli időszakot kivéve szinte teljes mértékben legelőre alapozott. Véleményem szerint ez nem jelent hátrányt abban az esetben, ha a legelők gyenge hozamát valamint az állat igényeit figyelembe vevő takarmányozás-technológia kerül kialakításra/alkalmazásra. A juhok takarmányozásában az energia- és fehérjeellátás megoldottnak tekinthető, azonban az állat biológiai állapotának függvényében változnak az egyes mikro- és makro-elemekkel szembeni igények. Ezeket az igényeket először is meg kell ismerni, adott esetben tájegységenként, mivel a talajok eltérő ásványi-anyag tartalma jelentősen befolyásolja az etetett takarmányféleségek mikro- és makroelem tartalmát. Az igények megismerése után törekedni kell arra, hogy azt az állat biológiai állapotának megfelelően a legoptimálisabb mértékben elégítsük ki. Hazánkban a juhtenyésztés során kialakult egyirányú hasznosítás miatt a hasznosult bárányszaporulat tekinthető a legmeghatározóbb bevételi forrásnak. Annak érdekében, hogy az anyánként választott bárányok számát növelni tudjuk, az anyajuhok takarmányozására különös figyelmet kell fordítani az egyes termelési ciklusokban. A takarmányozás mindamellett, hogy a termelés során felmerülő költségek legnagyobb hányadát teszi ki, a környezeti tényezők közül az egyik legjelentősebb mértékben ható tényező. Dolgozatomban a vemhesítés előtti időszak- valamint az űzetés időtartama alatti különböző összetételű takarmány-kiegészítők etetésének hatását vizsgáltam az anyajuhok reprodukciós képességeire. A legelőre hajtás előtti időszak kritikusnak mondható a juhok számára vitamin- és ásványianyag ellátottság szempontjából is. A kísérletben szereplő takarmány-kiegészítő nyalósók és a nyaló-tömb olyan mikro- és makro-elemeket tartalmaznak, melyeknek bizonyítottan jótékony hatásai vannak többek közt az ivarszervek egészségi állapotára, az ivarzásra valamint a reprodukciós mutatókra.