Szakdolgozatom központi kérdése, hogy a középiskolás korosztály szocializációs folyamataiban, személyiségfejlődésében milyen szerepet játszanak a formális és informális kortárs közösségek, csoportok. Ezen belül elsősorban a deviáns viselkedésre fektettem a hangsúlyt. A célom az volt, hogy feltárjam milyen ok-okozati összefüggések húzódnak meg az iskolában és azon kívül tanúsított deviáns viselkedés mögött. A szakdolgozatom elméleti kereteinek felállítása során neves szociológusok, pszichológusok és más tudományágak képviselőinek munkáira támaszkodtam, mint Andorka Rudolf, Mérő László, Mérei Ferenc, Anthony Giddens, Dr. Bagdy Emőke, Gordon W. Allport. Amiben a szakemberek kivétel nélkül egyetértenek az az, hogy az egyes közösségeknek óriási hatása van az egyén személyiségfejlődésére, szocializációjára, de persze a különböző pszichológiai iskolák más-más életszakaszokat tekintenek döntő súlyúnak. Szakdolgozatomban én azt az aspektust ragadtam meg, miszerint a serdülő-, vagy ifjúkorú, tehát középiskolás tanulók esetében a kortárs közösségek felülírhatják az elsődleges szocializációs színtér hatásait. Empirikus kutatásom kvalitatív részeként félig strukturált interjút készítettem három, debreceni középfokú oktatási intézményben dolgozó szakemberrel. Közülük ketten iskolapszichológusok, míg egyikük ifjúsági bűnmegelőzési tanácsadó. Ezt kiegészítendő a kvantitatív kutatás lehetőségével is éltem, melynek jegyében online kérdőívek segítségével gyűjtöttem információkat a 14-21 éves korú, középfokú tanulmányaikat folytató diákokról. Az eredmények azt mutatják, hogy az előzetes várakozásaimhoz képest a kortárscsoportok egyénre gyakorolt hatásai korántsem olyan mérvadóak, mint az elsődleges szocializációs színtér, azaz a család. A csoporthatásokat illetően is megfigyelhetők ugyan bizonyos tendenciák, de nem szignifikánsan, ráadásul a tapasztalatok alapján inkább jellemző, hogy egy-két barát személye sokkal mérvadóbb, mint egy nagyobb közösség.