Az európai integráció elsődleges jelentőségét abban kell látnunk, hogy stabilizáló erőt jelent a világban. Az Európai Közösség megalakulásával a részes országok az új háború kitörését gazdasági és politikai együttműködéssel kívánták megakadályozni. Az Európai Unió létrehozásának, működésének másik fontos eredménye pedig az, hogy az olyan egységes piacot alakított ki, amely megteremtette mind az érintett országok, mind az állampolgáraik gazdasági – szociális biztonságát és Európa nyugati felét a haladás élvonalába emelte. A területi különbségek a Közösség bővítésének előkészítésekor kerültek igazán felszínre, hiszen az akkor újonnan csatlakozó országokban (Nagy-Britannia, Írország, Görögország) jelentős regionális fejlettségbeli különbségekkel kellett számolni, amelyek mérséklése szükségessé vált. Az Unióban a legfejlettebb és a legelmaradottabb térségek között háromszoros fejlettségbeli különbség tapasztalható. Azonban a Közösség céljaként deklarálták a gazdasági és szociális kohéziót, azaz a Közösség kiemelt célja, hogy csökkentse az elmaradott régiók hátrányait. Ennek egyik eszköze a regionális politika. Az Észak-alföldi régióban alacsony a vállalkozói kedv és vállalkozói aktivitás, valamint problémát jelent, hogy viszonylag magas a kevés főt foglalkoztató, tőkeszegény, működési problémákkal küzdő ún. „kényszervállalkozások” száma, amelyek nem tudnak érdemben bekapcsolódni a regionális gazdaságba és gazdasági teljesítményük növelésének is korlátozottak a lehetőségei.