Szakdolgozatom címe az apasági vélelmek, mely témára azért esett a választásom, mert álláspontom szerint egybevág életünk talán legfontosabb kérdésével. Megszületésünk ténye nem vitatható, azonban az, hogy személyiségünk, erkölcsi minőségünk milyenné válik, abban fontos szerepet játszik, hogy a gyermek-és fiatalkort milyen szülői, családi háttérben éljük meg. Talán nem áll távol az igazságtól, hogy a legerősebb kapcsolat, ami ember, és ember között kialakulhat, az a szülő, és gyermeke között létezik. Az első mondatomban megfogalmazott kérdés, véleményem szerint leírja mindazt az emberi igényt, mely a származással kapcsolatban megfogalmazódhat. Minden gyermeknek szuverén joga megtudni szüleinek a személyét. Nem lehet elmenni szó nélkül azon megdönthetetlen tény mellett sem, hogy egyre nő azoknak a gyermekeknek a száma, akik nem házasságon belül születnek. A jogalkotók, egészen az ókori Rómáig visszamenően azon munkálkodtak, hogy e kérdés ügyében tiszta víz kerüljön a pohárba, és bár lehetséges, hogy a mai napig léteznek hiányosságok, de azt lehet mondani, hogy az apasági vélelmek formájában mind a nemzetközi, mind a hazai jogban megfelelő válaszok fogalmazódtak meg a feltett kérdésre. Szakdolgozatommal, az imént említett válaszokat szeretném megvilágítani, reményeim szerint sikerrel. Ennek érdekében a vélelem, mint jogi fogalom hátterével közelítem meg a témát, majd az apasági vélelmek nemzetközi, és hazai története útján keresem a mai szabályozás indokait. Az egyes, a Csjt.-ben szereplő tényállások kifejtése után pedig a jövőről, vagyis az új Ptk. koncepció családi jogállást érintő részeiről szólok, mely a várható 2010-es hatálybalépést követően, remélhetőleg a több mint 50 év felgyülemlett tapasztalatának, új törvénykönyvben való megjelenését fogja jelenteni.