Dolgozatom témája a tárgyalás nélküliség eljárásra gyakorolt hatásainak vizsgálata a hatékonyság tükrében, amelyet a közvetítői eljárás és az előkészítő ülés jogintézményén keresztül vizsgáltam. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény kodifikációja során a kiemelt célok között szerepelt az eljárás gyorsítása, hatékonyságának növelése, valamint a konszenzuális elemek minél szélesebb körben történő érvényesítése. A közvetítői eljárás és az előkészítő ülés a tárgyalás nélküliség révén képes az eljárás gyorsítására, hatékonyságának növelésére. A dolgozatomban ezt a hipotézist a vonatkozó szakirodalom feldolgozása, jogszabályok, statisztikai adatok elemzésének a segítségével támasztottam alá. A játékelmélet segítségével vezettem le, hogy miért előnyösebb, ha az eljárás résztvevői az önös érdekeiket háttérbe szorítva kooperációra törekednek egymással. A két jogintézmény összehasonlítása során vizsgáltam azt, hogy melyik az, amelytől jobban várhatjuk az eljárás egyszerűsítését, gyorsítását. Az előkészítő ülés elemzése során fontosnak tartottam összevetni a büntetőeljárásról szóló 1998.évi XIX. és a 2017. évi XC. törvényt, hiszen a megváltozott szabályozásnak köszönhető, hogy már az előkészítő ülésen ítélettel zárulhat az eljárás. Kutatásom fő célja volt megtalálni arra a választ, hogy melyek azok az eszközök, amelyekkel szélesebb körben lehetne érvényre juttatni ezeket a jogintézményeket. Emellett fontosnak tartottam azt is vizsgálni, hogy milyen eszközökkel lehetne kiküszöbölni, hogy a meglévő negatív hatások csorbító hatással legyenek a jogintézmények népszerűségére.