Empathy Matters: Embodied Encounters and Entanglements  in Anthropocene Fiction and Film

Novák, Zsófia

Empathy Matters: Embodied Encounters and Entanglements in Anthropocene Fiction and Film

dc.contributor.advisor	Bényei, Tamás
dc.contributor.author	Novák, Zsófia
dc.contributor.department	Bölcsészettudományi Doktori Tanács::Irodalom, Kultúra- és Nyelvtudományok Doktori Iskola::Irodalom- és Kultúratudományok Szekció
dc.contributor.submitterdep	Bölcsészettudományi Kar::Angol-Amerikai Intézet::Brit Kultúra Tanszék
dc.date.accessioned	2026-05-13T22:15:03Z
dc.date.available	2026-05-13T22:15:03Z
dc.date.defended	2026-06-02
dc.date.issued	2025
dc.description.abstract	Az értekezés kortárs irodalmi és filmes korpusz elemzése által vizsgálja az empátia fogalmát és jelen(tő)ségét emberi, állati, növényi és (bio)technológiai létezők viszonylatában. A dolgozatban bevezetem az „inter-creatural empathy” (teremtmények közötti empátia) fogalmát, amely a széles körben használatos „fajközi empátia” (interspecies empathy) fogalmi körének bővítését szolgálja, mivel az elemzett szövegek és filmek által megjelenített és létrehozott kapcsolódások túlmutatnak az ember–állat kétosztatúságon, és növényi, (bio)technológiai, illetve mesterséges lényekkel való viszonyokra is kiterjednek. Az értekezésben górcső alá veszem az empátiának mindazokat a pozitív és problematikus aspektusait, amelyek az általam vizsgált, meglehetősen széles korpuszban felmerülnek, és ennek segítségével kívánok rámutatni arra a szoros, eredendő összefüggésre, amelyet a törődés vagy gondoskodás emberközpontú hierarchiája (C. Adams 2014) és az általam az empátia belső hierarchiájának nevezett struktúra között vélek felfedezni; állításom szerint a törődés antropocentrikus hierarchiájának logikája beszivárog az empátia hierarchikus felfogásába, de ugyanakkor épül is arra. Az empátia hierarchiája alatt azt a régóta érvényesülő és széles körben elterjedt felfogást értem, miszerint a kognitív empátia (amely leírható a másik belső állapotainak vagy megélésének szándékos, tudatos mentális szimulációjaként, és amelynek eredménye a másik perspektívájának, elméjének, helyzetének bizonyos szintű megértése) valamiképp magasabb rendű, mint az affektív vagy testi/megtestesült empátia. Utóbbi jellemzően ösztönös, tudattalan, zsigeri reakciókra épül, s ekként olyan folyamatokhoz köthető, mint az érzelmi ragály (emotional contagion) és a testi mimikri különböző formái. A dolgozat egyik elsődleges célja tehát annak előtérbe állítása, hogy a nem-emberi és emberi lények közötti, ökológiai, érzelmi és testi értelemben vett egymásra-utaltságok miként jelennek meg az elemzett korpuszban, valamint annak mérlegelése, hogy az adott filmekben, sorozatokban és irodalmi szövegekben kialakuló kapcsolódások és az azokban előtörő (kölcsönös) sebezhetőségek hogyan járulhatnak hozzá a biológiai, mesterséges és hibrid eredetű entitások közötti (affektív) hierarchiák lebontásához. Az értekezés többek között Philip K. Dick, Ursula K. Le Guin, Octavia Butler és Jeff VanderMeer irodalmi műveinek, valamint filmes alkotások (Spike Jonze A nő című filmjének, Lisa Joy és Jonathan Nolan Westworld című sorozatának, Andrea Arnold Cow és Viktor Koszakovszkij Gunda című filmjeinek, illetve David Attenborough Our Planet című sorozatának) elemzésére épül, és egyik alapvető célja annak feltérképezése, hogy az empátia miként működik egyszerre stratégiaként és témaként. A dolgozat másik kulcsfogalma a „spekulatív empátia”. A fogalom elnevezése egyszerre utal az értekezésben vizsgált narratívák többségének spekulatív jellegére, valamint arra a képzelőerőben gyökerező jellegre, amelyet szintén az e fogalom által leírt kapcsolódás alapvető részének tartok. A spekulatív jelző magában foglalja annak felismerését és tudatosítását is, hogy a nem-emberi lényekkel való empatikus kapcsolódás mindig bizonyos fokú spekulatív aspektussal bír: sosem érthetjük meg teljesen a tapasztalataikat, nem térképezhetjük fel mentális tartalmaikat, de közeledhetünk hozzájuk úgy, hogy képesek vagyunk megőrizni kíváncsiságunkat, bizonytalanságunkat és rácsodálkozó figyelmünket. Számos általam vizsgált filmes és irodalmi narratívában tükröződik ez a reflexív, befogadó és reflektív empatikus attitűd, amely érzelmi ragályban és testi mimikri-folyamatokban gyökerezik, és amelynek határátlépő potenciálja alapvető szerepet játszik a spekulatív empátia emberi és nem-emberi lényeket összekötő vetületében, mert rávilágít arra a nem akaratlagos hajlamunkra, hogy befogadjuk más entitások megtestesült elméinek affektív-szomatikus kifejezésmódjait, és feleljünk azokra. Noha elemzéseimben elsődleges célom, hogy feltérképezzem az empatikus kapcsolódás (bizonyos) módjainak kölcsönösen előnyös aspektusait, valamint a benne rejlő gyógyító és összekötő lehetőségeket – amelyek, ahogy elemzéseimből kitűnik, szintén bőségesek –, rávilágítok az empátia árnyoldalaira és kettős természetére is. Minden fejezetben reflektálok azokra a nehézségekre, amelyekbe elkerülhetetlenül ütközünk, amennyiben kísérletet teszünk arra, hogy az empátia hatókörét az emberi szférán túli létezőkre is kiterjesszük; majd különféle nézőpontokból kísérletet teszek annak körvonalazására, hogyan képzelhető el és képezhető újra az empatikus kapcsolódás oly módon, hogy az magában foglalja azokat a különböző entitások közötti rokonságokat és kapcsolatokat, amelyekkel antropocén jelenünkben számolnunk kell – és számot kell vetnünk.
dc.description.abstract	This dissertation sets out to explore the ways in which empathy is portrayed and problematized in a wide range of contemporary films, series and texts that focus on encounters and entanglements between nonhuman and human beings. By introducing the concept of inter-creatural empathy, I expand the discussion of empathy beyond human-animal relations, examining its potentials and pitfalls in textual and filmic engagements with vegetal, (bio)technological, hybrid and entirely artificial entities. Central to my inquiry is a critique of what I term the hierarchy of empathy: the widespread privileging of cognitive, imaginative forms of empathy (seen as uniquely human) over embodied, affective, and somatic processes such as mimicry and emotional contagion, long dismissed as primitive or inferior. This stratification, I argue, echoes and sustains the anthropocentric hierarchy of care (C. Adams 2014), a framework that treats care as a limited reserve, prioritising human needs above all else, and views compassion as a finite resource. Thus, one primary aim of dissertation is to foreground the environmental, affective and embodied interdependencies between the nonhuman and human beings represented in the corpus, and to consider how the emerging connections and vulnerabilities can potentially contribute to a reconfiguration of (affective) hierarchies among entities of biological, artificial and hybrid origin. Through close and comparative readings of literary texts such as Philip K. Dick’s Do Androids Dream of Electric Sheep?, Ursula K. Le Guin’s “Vaster than Empires and More Slow”, Octavia Butler’ Parable of the Sower, and Jeff VanderMeer’s Borne, as well as works of cinema and television like Spike Jonze’s Her, Lisa Joy and Jonathan Nolan’ Westworld, Andrea Arnold’s Cow, and David Attenborough’s Our Planet, the dissertation seeks to map how empathy functions as both a strategy and a theme. Through combining an exploration of diegetic empathy (empathy as it is portrayed within the literary and filmic narratives) with that of spectator and readers’ empathy (empathy as it is elicited by engagement with the text or the moving image), the dissertation aims to address a gap in existing scholarship, which tends to focus either on empathy and readership, or empathy and spectatorship. By juxtaposing representations of animals, plants, humans, and machines, in the chapters, I identify recurring patterns whereby anthropomorphism and anthropocentrism hinder inter-creatural empathy, but also moments where embodied proximity, tactile engagement, and somatic resonance open pathways toward more balanced and non-intrusive forms of connection. To conceptualize such a mode of relating, the dissertation proposes the term speculative empathy. Reflexive, receptive and reflective, speculative empathy entails an awareness and an acknowledgment that empathising with creatures other-than-human always involves a speculative element: we can never fully grasp their experience or map their mental content, but we can approach and attend to them with curiosity, uncertainty and wonder. Reflected in many of the screened and literary narratives I examine, this empathic attitude is rooted in emotional contagion and embodied mimicry, whose boundary-breaking potential is vital to speculative empathy’s inter-creatural dimension, because they expose our involuntary affinity for receiving and responding to the affective-somatic articulations of the embodied minds of other creatures. Although in the analyses I try to foreground the affirmative potentials and the mutually beneficial implications of (certain kinds of) empathic relating, the chapters also discuss some of the most detrimental aspects of empathy—including its threat of painful affective overload, its selectiveness, its implication of power imbalances, and its potential misuses for manipulation. However, besides exploring the dangers or indeed the failure(s) of empathy when it comes to fictitious and (mediated) real encounters between other-than-human and human beings, I also discuss cinematic and literary works that point towards its healing, connective potentials. Engaging with empathy as a contested but indispensable tool for navigating life in the Anthropocene, I argue that dismantling the hierarchies of empathy and care is vital for renegotiating earthly relations, and that speculative empathy provides one possible framework for cultivating attentiveness, and for affirming a sense of shared vulnerability and responsibility that transverses boundaries between animal, human(oid), (bio)technological and vegetal beings.
dc.format.extent	254
dc.identifier.uri	https://hdl.handle.net/2437/407004
dc.language.iso	en
dc.language.iso	hu
dc.subject	spekulatív empátia
dc.subject	antropocén
dc.subject	gondoskodás
dc.subject	empátia hierarchiája
dc.subject	gondoskodás hierarchiája
dc.subject	antropomorfizáció
dc.subject	kritikai poszthumanizmus
dc.subject	haptikus vizualitás
dc.subject	taktilis kapcsolódás
dc.subject	emberközpontúság
dc.subject	affektus
dc.subject	állat
dc.subject	android
dc.subject	növényi
dc.subject	nem-emberi
dc.subject	inter-creatural empathy
dc.subject	speculative empathy
dc.subject	Anthropocene
dc.subject	vulnerability
dc.subject	interdependence
dc.subject	affect
dc.subject	critical posthumanism
dc.subject	anthropomorphism
dc.subject	anthropocentrism
dc.subject	hierarchy of care
dc.subject	tactile engagement
dc.subject	entanglement
dc.subject	animal
dc.subject	android
dc.subject	vegetal
dc.subject	nonhuman
dc.subject.mab	Bölcsészettudományok::Irodalom- és kultúratudományok
dc.title	Empathy Matters: Embodied Encounters and Entanglements in Anthropocene Fiction and Film
dc.title.translated	Az empátia anyagai: Testet öltött/(meg)testesült találkozások és összefonódások az antropocén irodalomban és filmben
dc.type	PhD, doktori értekezés	hu