Az autogén tréning módszer hatásvizsgálatának aktualitását közel száz év távlatából-Johannes Heinrich Schultz 1926-os előadása óta- is indokolja, hogy diákjaink testtudatossága, stressz oldó módszerekben való jártassága sokszor életkoruktól eltérő regresszív állapotot mutat. Dr. Bagdy Emőke professzor asszony és a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület elnökségének, tagjainak hatalmas erőfeszítései, törekvései sem változtattak még ezen a valós helyzeten, annak ellenére, hogy a Nemzeti Alaptanterv testnevelés oktatásába is javasolták a relaxációs módszerek megismertetését a különböző korosztályú tanulókkal, folyamatosan képzik a tanárokat, testnevelő tanárokat ennek a nemes feladatnak a megvalósításához. A szakdolgozatban az elméleti alapvetés, szakirodalmi háttér részben a szerző megfogalmazza a fejlesztő pedagógia törvények által meghatározott kompetencia területeit, az AAK, az augmentatív és alternatív kommunikáció fogalmát, az adott órákon alkalmazott módszereit, a relaxáció, progresszív relaxáció és autogén tréning fogalmait, rövid történeti áttekintését. A szakdolgozat második részében a szerző bemutatja a kliens életútját, ismerteti az autogén tréning oktatási folyamat hatásait egy ASD-vel élő középiskolai diáklány saját élményei alapján, az oktató evaluációjával kiegészítve. Végül az eredmények, következtetések és összefoglalás megfogalmazására kerül sor a szakirodalmak és a tapasztalatok függvényében. Összességében a szakdolgozat célja figyelemfelhívás, hogy az autogén tréning gyakorlatának napi rendszerességű gyakorlásával a mentális állapot és a szervezetet irányító cerebrum, cerebellum harmonizálása, egyensúlyának megtalálása is lehetséges a sérült állapot elfogadásával karöltve, új célok, életcélok megfogalmazásával.