Magyarországon a méhnyakrák okozta halálozás csökkentése kiemelt népegészségügyi feladat. Az alapellátásnak a szerepe a helyi közösségek egészségfejlesztésében vitathatatlan, ezért a disszertációban három kutatás eredményeiről számoltunk be, igyekeztünk a méhnyakszűrő program működésével kapcsolatos problémákat a női lakosság, valamint az alapellátásban dolgozó háziorvosok és védőnők szemszögéből feltárni. A lakosság körében végzett kérdőíves felmérés célja a méhnyakszűrés célcsoportjába tartozó 25-65 éves korú nők méhnyakrákkal és megelőzésével kapcsolatos ismereteinek, valamint a szűréssel kapcsolatos attitűdjének és gyakorlatának a feltárása volt. Ehhez kapcsolódott egy szűrési modellprogram Zala megyében, melynek keretében vizsgáltuk, hogy milyen mértékben növelhető a nők méhnyakszűrésen való részvételi hajlandósága, ha a háziorvosok is részt vesznek a szűréssel kapcsolatos egészségkommunikációban. A harmadik vizsgálatban kérdőíves felmérést végeztünk a népegészségügyi célú méhnyakszűrésre történő felkészítő képzésben részt vett védőnők körében azzal a céllal, hogy feltárjuk a védőnőknek az új szolgáltatás végzésével kapcsolatos hajlandóságát, motivációját, véleményét, tapasztalatait. A lakossági felmérés eredményei alapján megállapítottuk, hogy a célpopuláció átszűrtsége nem alacsony, azonban a szervezett szűréssel nem sikerült az egyébként nőgyógyászhoz rendszeresen nem járó, valamint az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú, kistelepüléseken élő nőket kellő mértékben bevonni a szűrőprogramba. A Zala megyei intervenciós modellprogramban a háziorvosok sikeresen mozgósították a szűrésre azon nők egynegyedét, akik a megelőző három évben nem vettek részt méhnyakszűrésen. A képzésben részt vett védőnők szűrési tevékenységgel kapcsolatos részvételi hajlandósága alacsony, ugyanakkor a szűrést elfogadó védőnők szignifikánsan többen dolgoznak a kistelepüléseken, továbbá azok a védőnők vesznek részt a szűrésben, akiknek magasabb a motivációja, ezen belül is a belső motivációs tényezőnek, vagyis a szakmai nyitottságnak van nagyobb szerepe. A méhnyakrák megelőzése érdekében javítani kell a szűrési program végrehajtását és kommunikációját, a lakossághoz közel álló háziorvosokat is be kell vonni a szűrés népszerűsítésébe. A védőnők részvétele a szűrésben elengedhetetlen feltétele a program sikeres végrehajtásának, melyhez szükséges az új kompetencia megbecsülésének, elismertségének a növelése. Az alapellátás megújítására vonatkozó törekvéseknek ki kell terjednie a népegészségügyi célú méhnyakszűrésen való részvétel növelésére is, annak érdekében, hogy egyenlő hozzáférést biztosítson az alacsony társadalmi-gazdasági státuszú, kistelepülésen élők és az eltérő etnikai csoportok számára is.

In Hungary, reducing cervical cancer mortality is a major public health task. The role of primary health care in the health promotion of local communities is indisputable, therefore, in the dissertation we reported the results of three researches and we tried to identify problems with the function of the cervical cancer screening program from the point of view of the female population and general practitioners and health visitors. The aim of the questionnaire survey among the general population was to explore the cervical cancer prevention and prevention skills of women aged 25-65 in the target group of cervical screening and their attitudes and practices regarding to screening. This was accompanied by a screening model program in Zala County, where we examined the extent to which women were more willing to participate in cervical screening if GPs were involved in health communication about screening. In the third study, we conducted a questionnaire survey among health visitors who had been prepared for cervical screening for public health purposes with a view to revealing the willingness, motivation, opinion, and experience of the health visitors to perform for this new service. Based on the results of the survey, we found that the target population's screening is not low, however, organized screening failed to adequately involve women who do not regularly visit the gynecologist, and who live in small settlements with lower socio-economic status. In the Intervention Model Program in Zala County, GPs successfully mobilized the quarter of women who did not participate in cervical screening in the previous three years. Health visitors who participated in training related to willingness to participate in screening activity is low, while who accepted the screening significantly work in small places, and those health visitors participated in the screening program who had higher motivation, including the internal motivation factor and who were greater open-minded for the professional role. In order to prevent cervical cancer, the implementation and communication about the screening program should be improved, and general practitioners should be involved in the promotion of screening. The participation of health visitors in the screening is essential to the successful implementation of the program, which requires that acknowledgement of new competencies would be increased. Efforts to renew basic health care should also include increasing participation in cervical screening for public health purposes, in order to ensure equal access for those who have low socio-economic status, live in small settlements and belong to different ethnic groups.