Az emlős cochlea széles frekvencia-tartományban képes mind az igen alacsony, mind a kifejezetten magas intenzitású hangok érzékelésére. A cochlea sajátos felépítése következt ében egy összetett mechanikai rendszert alkot, mely passzív mechanikai sajátságai önmagukban is alkalmassá teszik a hang frekvencia-specikus érzékelésére. A longitudin ális hangrezgések által kialakított hallócsontláncolati mozgások a perilymphán kereszt ül mozgásba hozzák a membrana basilaris-Corti-szerv-membrana tectoria által alkotott cochleáris hangfelfogó rendszert, mely eredményeként az alaphártyán transzverzális haladóhullámok jönnek létre. Ezen haladóhullámok amplitudómaximuma azok frekvenciaspeci kus helyén alakul ki a cochleán belül. A cochlea ilyen formán létrejövő passzív működése, melynek modelljét Békéssy dolgozta ki 1960-ban, azonban nem elegendő a hangérzékelés tényleges frekvenciafelbontásának és intenzitásszélességének eléréséhez. A cochlea speciális, mechanikailag aktív sejtjei, az un. külső szőrsejtek (OHC) a cochleát egy pontosan szabályozott, aktív hangérzékelő rendszerré alakítják, mely így képessé válik élettani feladatának a betöltésére .