Vannak az életben kényes kérdések, melyekről az ember nem szívesen beszél, és még kevesebben vannak olyanok, akik elég bátrak hozzá, hogy beszéljenek ezekről. Már-már közhelynek számít, de a zaklatások, és különösen a munkahelyi zaklatások többsége azért marad titokban, mert sajnos a társadalmunkban oly népszerű áldozathibáztatási nézetek hatására a zaklatást elszenvedők saját magukat okolják a velük történtek miatt. A munkahelyi mobbing kérdésével úgy 30 éve foglalkozik a tudomány. Alapvetően a pszichológián keresztül kezdett el ezzel a kérdéssel foglalkozni a munkavédelem, illetve a szervezeti magatartás, a vállalati kultúrával foglalkozó tudományterületek, mégpedig azért, mert egyre több kapcsolatot véltek felfedezni a rossz munkahelyi teljesítmény és a pszichoszociális kockázati tényezők között, melynek egyik lehetséges kiváltó formája a munkahelyi mobbing. Hazai viszonylatban jelenleg már szép számmal lelhető fel szakanyag a témában, olyan azonban kevés van, mely átfogó képet adna a jelenségről és annak minden vetületével, oldalával foglalkozna. Dolgozatomban igyekszem összegyűjteni és összefoglalni a témában jelentős hazai forrásokat, röviden érintve a külföldi szabályozást és tapasztalatokat is. Szeretném igazolni azt a feltételezésemet, miszerint a hatályos magyar jogi szabályozásban megtalálhatóak azok a rendelkezések, melyek képesek a pszichoterrorral szemben valódi védelmet nyújtani, illetve segítséget biztosítani az áldozat számára, azonban kizárólag csak a jog eszközeivel a probléma nem orvosolható. Szeretnék rávilágítani a menedzsment és a HR kulcsfontosságú szerepére a mobbing elleni küzdelemben, mivel a munkáltatók felelősségét e tekintetben fontosnak tartom erősíteni.