Dolgozatomban Pintér Béla Kaisers TV, Ungarn című drámáját és az általa rendezett előadást egyszerre vizsgálom. Ennek oka nem csupán az, hogy a Pintér Béla-recepció jobbára másodrangúnak tekinti írott szövegeit a rendezett előadásoknál, hanem, mert mindkét alkotás az 1848/49-es forradalom és szabadságharcot tematizálja. Az analízis konkrét tárgya pedig a megidézett emlékezethely és annak ironikus ábrázolásmódjának viszonya. Ehhez kapcsolódóan a kettéosztott vizsgálódást indokolja, hogy mind a szöveg, mind a mise en scene - mediális különbségük okán - másképp, másféle eszközökkel ironizálja azt a Pintér Béla által megidézett emlékezetpolitikai diskurzust '48 kapcsán, amely a rendszerváltás óta domináns a magyar kollektív emlékezetben.