Diplomamunkámban a vezikoureterális reflux kezelése kapcsán felmerülő kérdésekre kerestem a választ, a DEOEC Gyermekgyógyászati Intézetében 2006 és 2012 között végzett antireflux műtétek eredményességének tanulmányozásával. A vezikoureterális reflux alapvetően a vizelet retrográd áramlását jelenti a húgyhólyagból a vesemedence felé, melyet az esetek jelentős részében az ureterovezikális junkció anatómiai vagy funkcionális rendellenessége eredményez. Egyéb etiológiai tényezők lehetnék még kongenitális malformációk (pl.: ureter duplex, billentyű okozta szubvezikális akadály, neurogén úton kialakult magas intravezikális nyomás) és szerzett rendellenességek (jelentős szerepe van a húgyúti fertőzéseknek, de fontos megemlíteni a központi idegrendszer sérülését és más iatrogén okokat). A VUR a gyermekek esetében legnagyobb arányban előforduló, a húgyutakat érintő rendellenesség, mely lehet veleszületett vagy kialakulhat másodlagosan, leggyakrabban visszatérő húgyúti infekciók talaján. Előfordulási gyakoriságát az irodalom 0,4-1,8%-ra teszi. Gyakrabban jelentkezik VUR-ban szenvedő gyermekek testvéreinél, húgyúti infekció esetén, prenatális hidronefrózisban, valamint más urogenitális fejlődési rendellenességekben. A VUR adekvát és sikeres kezelésének legfontosabb célja a súlyos szövődmények megelőzése. Kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt esetekben kialakulhat vesehegesedés, magas vérnyomás vagy lányok esetében megemelkedhet a terhességi komplikációk veszélye. A betegség lehetősége általában visszatérő, lázas húgyúti infekciók esetén merül fel, a pontos diagnózis megalkotásához a részletes anamnézis és fizikális vizsgálat mellett képalkotó diagnosztikai eljárásokra van szükség. A kivizsgálás menete során általában sor kerül hasi ultrahang vizsgálatra, DMSA szcintigráfia elvégzésére, valamint mikciós cysto-uretrográfia kivitelezésére. Ezek alapján a VUR diagnózisa és az állapot súlyossága nagy biztonsággal megadható. A VUR kezelése napjainkban is sok kérdést vet fel. Mivel a reflux hajlamos a spontán regresszióra, sokan a konzervatív kezelést, az antibiotikum profilaxist és a megfigyelést, követést javasolják. Elmondható, hogy minél alacsonyabb stádiumú a reflux, annál inkább várhatjuk a spontán gyógyulást és bízhatunk a konzervatív kezelés sikerében. Magasabb stádiumú reflux esetén a műtéti megoldások felé terelődik a figyelem. Ezeknek két nagy csoportját különítjük el, a nyílt ureter neoimplantációt és az endoszkópos technikát. Az endoszkópos technikában két anyagot használnak a Deflux®-ot és a Vantris®-t. Intézetünkben a Deflux® anyaggal végzett műtétet alkalmazzák rutinszerűen. A bevezetőben részletezett eljárás jellegéből adódóan egynapos sebészet keretében is végezhető, a gyermek akár a műtét napján otthonába bocsájtható, ami jelentős előny a klasszikus nyílt műtéttel szemben: kisebb a megterhelés a gyermek szervezete számára, valamint alacsonyabb szövődményráta valószínűsíthető. Diplomamunkám készítése során végzett vizsgálat eredményei alapján megállapítható, hogy a DEOEC Gyermekgyógyászati Intézetében Deflux® anyaggal elvégzett műtétek eredményessége megegyezik a szakirodalomban megtalálható adatokkal. Az átlagos gyógyulási ráta 82,2% a műtétre került gyermekek körében. A beavatkozás egyik elsődleges célja a reflux megszüntetésén kívül a lázas húgyúti infekciók számának csökkentése. E tekintetben is eredményesnek bizonyultak a műtétek, a HUTI-k száma ugyanis szignifikáns mértékben csökkent. Mindezeken túl megállapítható, hogy a operáción átesett gyermekek vesefunkciós értékei – DMSA szken vizsgálattal értékelve – nem romlottak tovább. Ez alól csak azon gyermekek csoportja képezett kivételt, akiknél már preoperatíve 10-15% alatti izolált szeparált vesefunkciót mértek. Az ő esetükben a vesefunkció további romlását észleltük.