A kisajátítás a közérdek és a magánérdek metszéspontján elhelyezkedő, rendkívül összetett és gyakran vitatott jogintézmény. Alapvető dilemmája abból fakad, hogy az állam közérdekre hivatkozva elvonhatja az egyén tulajdonát, miközben ez az egyik legsúlyosabb beavatkozás az alkotmányos alapjogokba. A közérdek fogalmának értelmezése már a felvilágosodás óta vita tárgya: míg a morális megközelítés az egyéni jogokat abszolútnak tekinti, a haszonelvű szemlélet a közjó érdekében korlátozhatónak. A magyar jog a kisajátítás szigorú feltételeit az Alaptörvény XIII. cikke és az erre épülő törvényi szabályozás alapján határozza meg: csak kivételesen, közérdekből, teljes, azonnali és feltétlen kártalanítással lehetséges. Az állam azonban gyakran saját maga jogosult a közérdek meghatározására, ami közérdek-monopóliumhoz vezethet. Ez a helyzet komoly jogi és etikai kérdéseket vet fel, különösen akkor, ha a közösségi szükséglet és a tulajdonjog egymásnak feszül.