Szakdolgozatom témája jól körülhatárolható, általánosságban ismertetem az atipikus munkavégzésnek nevezett jogviszonyokat, azon belül a munkaerő-kölcsönzést és a diákmunkátrészletesen elemzem, kitérve mind a hazai, mind a közösségi jogi szabályokra. A két jogintézmény hasonlósága és a hagyományos munkaviszonnyal szembeni sajátosságainak elemzése kitölti egy szakdolgozati értekezés kereteit. A kétoldalú munkaviszonyra épülő munkajogban talán egyetlen olyan terület sincs, amelyet ne állítana kihívások elé a munkaerő-kölcsönzés háromoldalú jellege, a munkáltatói pozíció megosztottsága.Az általam választott két foglalkoztatási forma mintegy feloldja a hagyományos munkaviszony által szabott gátakat, egyszerűbbé téve a munkavégzést mind a munkavállalók, mind pedig a munkáltatók oldalán.Véleményem szerint nem csupán érdekes, hanem aktuális kérdés is, hiszen egy fejlődő foglalkoztatáspolitikai eszköz, a válság legyőzésében pedig tevékenyen „kivették részüket” az atipikusnak nevezett munkaviszonyok. A gazdasági környezet változásai hívták életre az atipikus munkavégzési formákat, mely formák között talán a legelterjedtebbé a munkaerő-kölcsönzés vált. Ez a folyamat mindinkább erősödő tendenciát mutat, és mivel a piac felgyorsult változásaihoz sok munkáltató nehezen tud alkalmazkodni szükségessé vált a munkaerő állomány rugalmas kezelése. Ennek megfelelő kezelését hivatott biztosítani a munkaerő-kölcsönzés jogintézménye. Szakdolgozatom elején magát az atipikus munkavégzést ismertetem röviden, annak kialakulását, főleg az Európai Unió relevanciájában. Majd rátérek a Magyarországon kialakult atipikus foglalkoztatásra, végigkövetve jogi szabályozását a rendszerváltástól napjainkig. A következő fejezetben ismertetem az atipikus foglalkoztatás fajtáit, mintegy elhelyezve közöttük a munkaerő-kölcsönzést és a diákmunkát. Amunkaerő-kölcsönzés kialakulásának külön fejezetet szenteltem, majd részletesen kitértem az európai uniós és hazai jogfejlődésére. Ezen a téren a releváns uniós aktusokat vettem alapul, majd a hazai szabályozás tanulmányozása során gyakorlatias síkból vizsgálom meg a munkaerő-kölcsönzést.Ennek során igénybe vettem a magyar jogszabályokat, egyik alfejezetben pedig egy releváns alkotmánybírósági határozatot is megvizsgálok. A munkaerő-kölcsönzés megítélése az elmúlt évtizedekben jelentősen változott: korlátozandó, visszaszorítandó jelenségből a foglalkoztatást rugalmasító eszközzé vált, amelynek fontos munkaerő-piaci szerepet is tulajdonítanak. Nem volt olyan részterülete kutatásomnak, ahol ne ütköztem volna olyan érvekbe, ellenérvekbe, amelyek a munkaerő-kölcsönzés munkaerő-piaci hatásából indultak ki. Ennek a szerepnek, valamint a gazdaságra gyakorolt hatásának köszönhetően a vizsgálódásom során egyfajta gazdasági és szociológiai vetület is megfigyelhető szakdolgozatomban. Ezáltal a két jogintézmény foglalkoztatás politikára, illetve a munkaerő-piacra gyakorolt hatását és jelentőségét kívánom érzékeltetni, elemezni. A diákmunka megvizsgálása kapcsán követem a munkaerő-kölcsönzésnél alkalmazott sorrendet. A kialakulása, illetve előzményeinek feltárása után az iskolaszövetkezetekre vonatkozó jogszabályokat részletezem. A közösségi jogban rendkívül kevés szabály született ebben a körben, nagyrészt tagállami hatáskörben van a kérdése szabályozása, így ennél a résznél külföldi szakirodalomra hagyatkoztam. A joggyakorlat elemzése gyanánt szerepet kap szakdolgozatomban a 88/2010 Alkotmánybírósági határozat tartalma. A diákmunka előnyeinek ismertetése kapcsán külön fejezetet szenteleka diákokra vonatkozó pozitív „hatásáról”, itt újra egyfajta szociológiai aspektust is tartalmaz a tanulmányom. A munkajogi szabályozás mellett a vonatkozó adózási szabályokra is kitérek, mivel a munkáltatók oldaláról kétségkívül ez az egyik legfontosabb szempont és a kedvező adózás elvitathatatlan eme foglalkoztatási típus előnyeitől. A szakdolgozatom megírása során elsősorban a külföldi, illetve a magyar jogszabályokra támaszkodtam, kiegészítve a releváns szakirodalommal, nem mellőzve esetenként a külföldi szerzők tanulmányait. Jogviszonybeli sajátosságai, munkaerő-piaci aktualitása, valamint e két jogterület nagymértékű hasonlóságai miatt szorítkozok részletesebb bemutatásokra. Nem elhanyagolható szempont az is, hogy mind európai vetületben, mind pedig hazai környezetben fejlődő tendenciát produkál a munkaerő-piacon belüli szerepe, ezzel együtt szabályozása is. Külön-külön mindkét foglalkoztatási forma ismertetése, gyakorlatban előforduló problémák részletezése tanulmányom témája.