Függőségtől az autonómiáig

Abstract

Ahhoz, hogy a másságot el tudjuk fogadni, és ne sajnálattal közelítsünk felé, a társadalomnak szemléletváltozáson kell „áthaladnia”, hogy kimerje jelenteni, hogy a sérültek e folyamatosan alakuló világnak teljes értékű tagjai. Segítséget kell nyújtani számukra a teljes értékű élethez, és tudatosítani kell bennük, hogy ugyanolyan értékes emberek. A hetvenes években kezdett kibontakozni egy szakmai vita, amelyet olyan szakemberek kezdtek kiprovokálni, akik külföldi tanulmányutakon szereztek tapasztalatokat az ott már működő, létjogosultságot szerzett normalizációs elvről. 1985-ben mutatták be először Magyarországon az osztrák Lebenshilfe kiscsoportos lakóotthoni rendszerét, mint a hazai intézményhálózat továbbfejlesztésének egy lehetséges útját, amely Kitagolás néven került be a köztudatba. Hazánkban az 1990-es években kezdődött meg a lakóotthonok kialakítása civil és állami kezdeményezések nyomán. Az említettek miatt szakdolgozatom fő témájaként a putnoki lakóotthonban élő értelmi fogyatékos felnőttek életminőségét jelöltem meg. Dolgozatom fő célkitűzése volt, hogy igazoljam azt a feltevésemet miszerint a lakhatási körülmények javulása elősegíti a fogyatékos felnőttek társadalmi integrációját. E feltevésemet kutatásom eredményeivel igyekeztem igazolni, vizsgálva az életminőség dimenzióit (életvitel és társas kapcsolatok, munka, feladatok, anyagi helyzet, szabadidő, önrendelkezés, döntés, ellátottság, környezet) 11 interjú elkészítésén keresztül.