Első lépésként a citokin típusú epimmunom molekulák vizsgálatát végeztük el az egészséges SGR, AGR és GP bőrrégiókban mRNS (RT-qPCR) és fehérjeszinten (IHC). Eredményeink alapján a GP régiót az IL-25, IL-33, IL-36RA, IL-38 és IL-18 molekulák jelenléte jellemzi, az SGR területetre az IL-23, IL-17C és IL-18 molekulák jellemzőek, míg az AGR régióban mind az IL-25, IL-33, IL-23 és IL-18 jelen van, tehát az SGR és GP területek jellemzőit is hordozza. Az irodalmi analízis alapján arra következtethettünk, hogy a különböző régiókat pro-Th2-es vagy pro-Th17-es epimmunom profil jellemzi, így gyulladásos körülmények között is megvizsgáltuk a legfontosabb KC által termelt Th2- és Th17-hez kapcsolódó citokinek jelenlétét. Atópiás dermatitisben (AD) ben a GP régiót jellemző IL-33, IL-25, IL-36RA és IL-38 citokinek magas expressziója volt jellemző, míg rosaceaban (PPR) az egészséges SGR régiót jellemző IL-23 és IL-17C citokinek intenzitása volt erősen megemelkedett. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a külső epidermális challange által kialakult outside-in bőrbetegségben (AD és PPR) azon citokinek expressziója emelkedett meg, amelyek már az adott bőrterületen homeosztatikus körülmények között is jellemző citokinek voltak. Ezzel szemben, psoriasisban (PsV), amely egy inside-out bőrbetegség, a kialakuló gyulladásos epidermális citokin miliő független az adott bőrterület homeosztatikus epimmunom milliőjétől. A második munkámban az AMP típusú epimmunom molekulákat vizsgáltunk (öt funkcionális csoportban) AD-ben és PsV-ban mRNS (RT-qPCR) és fehérjeszinten (IHC) az egészséges GP bőrhöz viszonyítva. Eredményeink alapján, az AD L és a PsV L minták összehasonlításakor a legtöbb AMP mindkét betegségben indukálódott, hasonló expressziós mintázatot mutatva; azonban sok esetben az adott AMP szintje AD-ben nem érte el a PsV-ben tapasztalt értéket. Az LL-37 esetében találtuk a legnagyobb különbséget a két betegség között, hiszen míg PsV léziókban a szintje szignifikánsan megemelkedett, addig AD-ben csökkent a kontroll csoporthoz képest. A jelenlegi eredményekkel összhangban a legtöbb AMP emelkedett szintjét mindkét betegségben kimutatták, azonban AD-ben a szakirodalmi adatok az LL-37-tel kapcsolatban ellentmondásosak. E molekulának kiemelkedő szerepe az AD patogenezisében elképzelhető, hiszen az LL-37 az AD mindhárom fő patogenetikai jellemzőjével összefüggésbe hozható (barrier károsodás, Staphylococcus hiperkolonizáció, Th2-es gyulladás). Az LL-37 szignifikánsan csökkent szintje az AD NL bőrben azt is jelezheti, hogy a molekulának iniciáló szerepe van az AD patogenezisében, így felveti ezen molekulának a terápiás célpont lehetőségét az betegség kezelésében.

As a first step, the cytokine-type epimmunome molecules were analyzed in healthy SGR, AGR and GP skin regions at the mRNA (with RT-qPCR) and protein (with IHC) levels. Our results show that the GP region is characterized by the presence of IL-25, IL-33, IL-36RA, IL-38, and IL-18 molecules, while the SGR region is characterized by higher levels of IL-23, IL-17C, and IL-18 molecules, while the AGR region is characterized by the presence of IL-25, IL-33, IL-23, and IL-18 molecules, thus having the features of both SGR and GP skin regions. Based on the literature analysis, we concluded that the different regions are characterized by a pro-Th2 or pro-Th17 epimmunome profile. As a next step, we also investigated the presence of the main Th2- and Th17-associated cytokines produced by KCs under inflammatory conditions (AD and PPR). In AD, high expression of the GP region-specific cytokines, like IL-33, IL-25, IL-36RA and IL-38 was observed, whereas in PPR the intensity of the healthy SGR region-specific cytokines IL-23 and IL-17C was strongly elevated. These results suggest that in outside-in skin diseases (AD and PPR), which are caused by external epidermal challenge, the expression of cytokines that were already characteristic cytokines of the given skin area under homeostatic conditions was elevated. In contrast, in psoriasis, which is an inside-out skin disease, the inflammatory epidermal cytokine milieu is independent of the homeostatic epimmunome milieu of the specific skin area. In my second work, we analyzed the AMP-type epimmunome molecules (in five functional groups) in AD and PsV samples at the mRNA (RT-qPCR) and protein (IHC) levels, compared to healthy GP skin. Based on our results, when comparing AD L and PsV L samples, most AMPs were induced in both diseases, showing similar expression patterns; however, in many cases, the levels of these AMPs in AD were lower than in PsV. The greatest difference between the two diseases was found regarding the AMP LL-37, since its levels were significantly elevated in PsV lesions, but they were decreased in AD compared to the control group. The literature data is consistent with our current findings, as elevated levels of most AMPs were detected in both diseases, but in AD the literature data on LL-37 are conflicting. A prominent role for this molecule in the pathogenesis of AD is very likely, as LL-37 has been associated with all three major pathogenetic features of AD (barrier damage, Staphylococcal hypercolonization, Th2 inflammation). Significantly decreased levels of LL-37 in AD NL skin may also indicate that the molecule has an initiating role in the pathogenesis of AD, thus raising the possibility of this molecule as a therapeutic target in the treatment of this disease.