A politikaelméleten belül az utóbbi években felemelkedő irányzat a politikai realizmus, melynek egyik alapvető jellemvonása a politikai moralizmus kritikája. A kritika középpontjában John Rawls áll, akire bevallottan is nagy hatást gyakorolt Immanuel Kant, porosz filozófus munkája. Ebből adódóan a realista tanulmányokban közvetlenül is pellengérre állítják Kant elméleteit. Ezekben a kritikákban Kant általában tiszta politikai moralistaként van feltűntetve, kinek fő elve az, hogy „a politikának térdet kell hajtani az erkölcs előtt”. De valóban olyan távol áll Kant realistáktól, és a realisták Kanttól, hogy egy az egyben el kell vetni téziseit? Esszémben ezt a kérdést is igyekszem körüljárni és egy árnyaltabb képet festeni Kant politikai filozófiájáról esszéin és realista kritikáján keresztül. Mint majd meglátjuk, Kant munkássága rendelkezik a politikai realizmus néhány elemével, viszont nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Kant összességében nem realista.