A kísérlet az UBM cégcsoport ömbölyi kísérleti istállójában zajlott le. Összesen 864 db napossal indult a rotáció. 24 ketrecből 8-8 jutott minden vizsgált kezelésre, amelyekben 18 db/m2 telepítési sűrűséggel 36 db napost telepítettünk vegyes ivarban. Minden ketrecben 2 m2 nevelési felület állt rendelkezésre. A naposok kiválasztása súlylimit felállításával történt, 40 grammban lett meghatározva az alsó súlykorlát, felső határa nem volt. Egyedi jelöléssel nem rendelkeztek. A csirkék ötödik hetes előszállítása után 15 db/m2-re csökkent az egy négyzetméterre eső darabszámuk. A tápsorokat leszámítva nem volt eltérés a három csoport tartási körülményei között. A testsúly mérése minden héten napra és órára pontosan a letelepítés időpontjában történt. A vizsgálatban három típusú takarmányt hasonlítottunk össze, amelynek célja az volt, hogy megfigyeljük hogyan hat a takarmány fázisonként eltérő, emelkedő százalékban bekevert cirok használata a Ross 308-as brojler csirke termelési mutatóira. Az első alkalmazott takarmánysor (100-as csoport) egy alacsonyabb ciroktartalmú változat volt. Ez esetben az indító fázisban 5 %, a nevelő 1-ben 10 %, a nevelő 2-ben 15 % és végül a befejezőben 20 % cirokmag volt bele keverve. A második kezelés esetében (200-as csoport) már egy emeltebb mennyiséggel indult a ciroktartalom. Az indító fázisában 10 %, a nevelő 1-ben 15 %, a nevelő 2-ben 25 %, a befejezőben pedig 30 % volt a cirok. A kontrol táp az UBM cégcsoport aktuálisan is gyártott és forgalomban lévő B-300-as takarmánysora volt. Ezen tápsor komponenseinek a pontos összetételét nem áll módomban feltüntetni viszont annyi megemlíthető, hogy ez alapjaiban egy búza-kukorica-szójadara alapú takarmány egész szemű búzával kiegészítve. Mindegyik kísérletben résztvevő tápsor tartalmazott egész szemű búzát. A takarmányok fizikai formáját tekintve mind a három takarmánysor esetében elmondható, hogy a teljes indító és a nevelő 1 fázis első felét apró morzsa formában, a nevelő 1 fázis második részét és a nevelő 2 fázis elejét rövidre vágott granulátum, majd pedig a befejező fázist 3,5 mm átmérőjű granulátumként kapták a brojlerek. A brojlerek 6 hetes életszakaszát végig követve különféle nézőpontokból megközelítve vizsgáltam az egyes teljesítmény mutatóit mind a három csoportnak. A testtömeg heti alakulásánál elmondható hogy a 100-as kísérleti csoport alacsonyabb ciroktartalommal a 41 második heti mérést követően folyamatosan le volt maradva a másik két tápsorhoz képest. A kontrol táp és a 200-as emelt cirok mennyiségű sor folyamatosan fej-fej mellett gyarapodott és a végén megelőzve a kontrol tápot a 200-as sor bizonyult jobbnak a végsúly viszonylatában (2,967 kg). A 200-as receptúra a kontrol tápot 17 grammal, a 100-as sort pedig 116 grammal tudta túlteljesíteni. A fajlagos takarmányértékesítési képességeiket megvizsgálva tapasztaltam a legérdekesebb eltéréseket. A grafikont elemezve látható, hogy a 100-as tápsort fogyasztó csoport esetében egy nagyobb mértékű változás tapasztalható a fajlagos takarmányértékesítési képességük értékben a második heti mérést követően. Vélhetően ez már hamarabb, a nyolcadik napon a nevelő 1 fázisra történő átváltáskor elkezdődhetett viszont csak majd a 14. napon lett megmérve az állomány így pontosabb dátumhoz köthető adat nem áll a rendelkezésemre. Ezt a nagyobb mértékű eltérést annak tulajdonítom, hogy habár mind a két kísérleti cirkos tápsorban 5 %-kal lett megemelve az indító fázisról a nevelő 1-re a cirok bekeverési mennyisége, de míg a 200-as tápsorban ez másfélszeres szorzót jelent addig a 100-asban kétszeres szorzóval dolgoztak. Úgy tűnik, hogy nem probléma a csirkének ha magasabb százalékban kerül használatra az indító tápjába a cirok viszont arra érdemes odafigyelni, hogy fokozatosan, kisebb arányban legyen növelve ennek az alapanyagnak a bekeverési százaléka. Ha az Aviagen által közölt és elvárt technológiához viszonyítva vizsgáljuk a takarmányokat a fajlagos takarmányértékesítés szempontjából akkor a brojlerek takarmányhasznosítása a következő képpen alakult. A kísérlet során arra az eredményre jutottam, hogy egyik táp sem követte pontosan a technológiai értékeket de leginkább a kontrol táp volt az amely esetében a rotáció végére a legalacsonyabb fajlagos takarmányhasznosítási értéket (1,52 kg/kg) érte el, ezt követte szorosan a 200-as tápsor (1,53 kg/kg) és végül jócskán lemaradva a 100-as csoport (1,58 kg/kg). Az Aviagen technológiai ajánlásához képest a heti súly adatokat csak az utolsó hétre tudta megközelíteni a kontrol- és a 200-as receptúra is. A 100-as sor végig lemaradva a másik kettőtől haladt előre és 95 %-nál jobb eredményt nem tudott elérni a technológiához képest. Ha csak a súly adatokat tekintjük akkor ebből a szempontból is a 200-as tápsor volt az amelyik a legjobb eredményt volt képes elérni 42 életnapra (2,967 kg). Ha a testtömeggyarapodást figyeljük meg hetekre lebontva ott viszont a 100-as csoport vezeti a listát. A kezdeti lemaradását behozandó az utolsó két hétben óriásit kompenzáltak a brojlerek, az utolsó héten pedig ennek a csoportnak volt magasan a legnagyobb a 42 testtömeggyarapodása de sajnos ezzel az eredménnyel is összességében a végsúly tekintetében elmaradt a másik két csoporthoz képest. A göngyölített takarmányfogyás elemzéséből arra a következtetésre jutottam, hogy a két eltérő cirok tartalmú tápból összességében nagyon hasonló mennyiség fogyott (1216 kg és 1217 kg). A kontrol tápból viszont 1199 kg fogyott ami azt jelenti, hogy kevesebb takarmányra szüksége ahhoz, hogy elérje (17 g híján) a 200-as tápsor végsúlyát. Ez annyit jelent, hogy a takarmányhasznosulás szempontjából a búza és/vagy kukorica alapú takarmányokkal nagyobb esély van az elvárt fajlagos takarmányértékesítést illetve végsúlyt elérni mint az alternatív gabona növényekkel. A brojler termelési indexet elemezve kijelenthető, hogy a kontrol tápot (BTI 454) nem tudta felülmúlni egyik cirkot tartalmazó receptúra sem. Ennek ellenére kijelenthető, hogy a 100-as csoport (BTI 430) és a 200-as csoport (BTI 447) is gazdaságos termelést tesz lehetővé mert összeségében mindegyik tápsort fogyasztó csoportnak 425 pont feletti brojler termelési indexe lett ami már önmagában bizakodásra és a témakör tovább gondolására ad okot. Az utolsó vizsgálati nézőpontom az egy négyzetméterre eső élősúly hozam volt, az az, hogy hány kilogramm élő súlyt lehet előállítani egy négyzetméterre vetített nevelési felületen. Az eredmény itt is egyértelmű lett. A kontrol takarmány mindkét cirkos, kezelt alternatív csoportnál jobb eredményt mutatott, azonban függetlenül ettől mind a 100-as (51,33 kg/m2) mind a 200-as tápsort fogyasztó csoport (51,92 kg/m2) meggyőző teljesítményt produkált és átlagosan 50 kg/m2 feletti élőtömeget realizáltak.