Dolgozatomban gépjárművek forgalomba helyezéséhez kötött regisztrációs adó változatos történetét kívántam bemutatni a hatálybalépéstől napjainkig, kiemelve belőle egy jogértelmezési problémát, amely az Európai Unió Bíróságára is eljutva, annak döntése alapjaiban változtatta meg az adóösszeg megállapításának módszerét. Az adóból származó bevételek nagyságának az elemzésével rávilágítottam a 2008. év végén kibontakozó gazdasági válság és a regisztrációs adóbevételek nagysága közötti összefüggésekre. Láthatóvá vált továbbá, hogy az adónem bevezetésekor annak elsődleges célja a költségvetési bevételek növelése volt és a környezetvédelmi megfontolások csak marginálisan jelentek meg benne. 2012. évtől napjainkig a változtatások eredményeképpen az ebből származó bevételek jelentősen csökkentek és inkább egyfajta környezetpolitikai célok megvalósítását elősegítő, ösztönző úgynevezett ökoadóvá, valamint piacszabályozó eszközzé vált a korábban alapvetően magas költségvetési bevételt hozó adónem. Ökoadó, hiszen a „szennyező fizet” elve érvényesül, illetve piacszabályozó elem is, hiszen a kedvezőbb környezetvédelmi besorolású gépjárművek alacsonyabb adóval terheltek, míg a „zéró” károsanyag kibocsátású járművek után 0,- Ft regisztrációs adót kell fizetni. Ezáltal ösztönzi a vásárlókat a környezetet jobban kímélő gépjárművek vásárlására. Kijelenthetjük, hogy a Rat. alapjaiban változott meg a hatálybalépése óta, amely szükségszerű folyamat volt és a jövőben lesz is az átalakuló járműgyártás, elsősorban az alacsonyabb károsanyag kibocsátású, valamint az elektromos és hibrid üzemű gépkocsik elterjedése és a gépjárművek hengerűrtartalmának a folyamatos csökkentése miatt.