A visszatartó kábeles csapdázás Magyarországon kevésbé elterjedt módszer, nem sokan alkalmazzák, mert használata a többi csapdaféléhez képest valamivel körülményesebb, időigényesebb és jó eredmények eléréséhez rengeteg tapasztalat szükséges.

A visszatartó kábeles csapda sok esetben háttérbe szorul más, egyszerűbben telepíthető, kisebb szakértelmet igénylő csapdákkal, mint például a hattyúnyakkal szembe, de kíméletessége és biztonságos használata miatt megfontolandó az alkalmazása. Bátran bármilyen körülmények között igénybe lehet venni, ugyanis ha véletlenül nem célfaj fogása történik, azt teljesen sérülésmentesen szabadon lehet engedni belőle.

Célom, hogy bemutassam a visszatartó kábeles csapda előnyeit, használatának nehézségeit, megismertessem a szerkezet működési mechanizmusát és helyes alkalmazását, ismertessem a saját és más csapdázóktól szerzett gyakorlati tapasztalatokat, bemutassam a csalizási és csapdatelepítési alternatívákat.

2018 nyarán egy szervezett oktatáson vehettem részt, ahol nagy múlttal rendelkező kanadai csapdázók adták át tudásukat, ezzel teljesen felborítva az eddig alkalmazott gyakorlatot visszatartó kábeles csapdázás terén. A legalapvetőbb különbség a technológiában a csalizás módja. Az eddig alkalmazott élelem alapú csalétket felváltotta náluk a figyelemfelkeltő szaghatást biztosító anyagok használata, mellyel ők sokkal biztosabb fogást érnek el. Továbbá állításuk szerint nagyon fontos a vizuális figyelemfelkeltés, amivel eddig itt egyáltalán nem foglalkoztunk.

Az oktatáson megszerzett tudást alapul véve egy rövid kísérletet is elvégeztem és elkezdtem az alternatívák kipróbálását. A kísérlet 24 csapdával, 3 kísérleti beállítással, valamivel több, mint 2 hétig tartott. Célfaj a vörös róka volt. Az első beállítást az eddig alkalmazásban lévő módszer képezte, miszerint a csapda egy pocoklyuk imitáció elé lett felállítva, csaliként pedig az üregbe behelyezett máj szolgált. A második beállítás egy amerikai licenc alapján Spanyolországban gyártott, szaghatáson alapuló csali volt, mely az újonnan tudomásunkra kerülő módszer szerint nem pocoklyukba, hanem egy imitált rókakaparásba lett téve, és plusz figyelemfelkeltésként egy fellógatott madártoll is kihelyezésre került a csapda közelébe. A harmadik beállítás csalijaként használt macskaalmot alkalmaztam rókavizelettel belocsolva, majd ezt tettem a kaparásimitációba.

A kísérlet során sok nehézségbe ütköztem, nem érkeztek a várva várt fogások. Összességében egy róka és egy borz fogás történt, viszont ami ettől jóval többet mond, az a célfajok általi egyértelmű csapdafelkeresések száma. Több esetben előfordult, hogy a csapda körül egyértelmű nyom, vagy sikertelen elsülés utalt arra, hogy a csali odavonzotta az állatot, de fogás nem történt. Ennek különböző okai voltak, mint például a nem megfelelő állapotú talaj, a csapda környezetében gyanút keltő szagok erőteljessége, vagy nem célfaj általi felkeresés (többször nagy valószínűséggel aranysakál).

Összességében közel azonos számban történt a különböző csalik felkeresése, mely ezen, rövid kísérletben is arra utal, hogy az új módszer és a csalizási alternatívák valóban megfelelőek lehetnek nálunk is. Biztosabb következtetést azonban ennyi adatból még nem szabad levonni, a témában további vizsgálatok szükségesek. Azt viszont ki merem jelenteni, hogy egy tökéletesített technológiával az élelem alapú csalizás kiváltható lehet, melynek legnagyobb előnye a csapdázási időszak bővítése lenne, hiszen eddig a legmeghatározóbb tényező a csali romlandósága volt.

Azt gondolom, hogy a visszatartó kábeles csapda alkalmazásának van jövője Magyarországon, hiszen kíméletessége és biztonságos alkalmazása figyelemre méltó, megfelelően képzett szakemberek kezében pedig igen hatékony ragadozógyérítési eszköz lehet.