Dosztojevszkij Szegény emberek című művét elemzem különböző szempontok szerint. A vizsgálat egyik szempontját Rousseau Új Héloise című munkája adja; ennek segítségével (is) kísérletet teszek a szentimentális hagyomány jelelnlétének kimutatására. A dolgozatban kitérek a főhős, Gyevuskin, személyiségfejlődésére, és igyekszem feltárni a szövegben megjelenő intertextusok jelentését, jelentőségét. A dialogikus leveleknek is külön fejezetet szentelek, melyben foglalkozom az idegen tekintet hatásával. Végül Rousseau - általam fontosabbnak ítélt - elveit mutatom ki Dosztojevszkij kisregényében.