A torma növény egyik legfontosabb védelmi mechanizmusa a glükozinolát-mirozináz-izotiocianát rendszer, ami működése során glükozinolátokból kiindulva különböző biológiailag aktív vegyületeket, főként izotiocianátokat termel. A szintén glükozinolát eredetű nitrilekről igen kevés tanulmány született ezidáig, de azt sikerült kimutatni, hogy a gomba fertőzés hatására a növény nagyobb mennyiségben szintetizálja ezeket a másodlagos metabolitokat is (Plaszkó et al., 2022a). A Farmakognóziai Tanszéki Részleg munkatársaival a glükozinolát-eredetű nitrilek antifungális aktivitását vizsgáltuk endofiton gombákon és talajgombákon. A fő kérdés az volt, hogy a növény miért termel egy, az izotiocianátoknál kevésbé potens antifungális hatású vegyületet a kémiai védekezés során. A kutatás során érintettük a nitrilek antifungális hatásának vizsgálatát is, megállapítottuk, hogy a vizsgált nitrilek közül a legerősebb az indol típusú 1H-indol-3-acetonitrilnek, gyengébb az aromás 3-fenil-propionitrilnek, még gyengébb az alifás buténnitrilnek leggyengébb az alifás kéntartalmú 4-(metilszulfanil)-butánnitrilnek van. Először határoztuk meg számos nemzetségbe tartozó gomba glükozinolát bomlástermékekkel szembeni ellenállóképességét. A nitrilek és izotiocianátok kölcsönhatásait vizsgálva megfigyelhető volt, hogy a nitrilek gombaellenes hatása szinergizál a feniletil-izotiocianát antifungális aktivitásával - egymás hatását szignifikánsan erősítették. A leírt szinergizmus a vizsgált törzsek kb. 50%-ával szemben érvényesült. A leghatásosabbnak az 1H-indol-3-acetonitril és a PEITC kombinációja bizonyult. A vizsgált gombák közül taxonómiai csoportok mentén különültek el érzékenység szempontjából. A vonalak a Hypocreales, a Glomerellales, az Eurotiales, a Pleosporales csoportokban voltak kevés kivétellel besorolhatóak. A legellenállóbb mind a tiszta, mind pedig a vegyület keverékre a Hypocreales rend volt, amely igen abundánsan fordul elő káposztafélékkel asszociációban, valószínűleg e toleranciának köszönhetően. Egyes törzsek jobban tolerálták a keveréket, míg mások a tiszta vegyületekkel szemben voltak (más törzsekhez képest) ellenállóak. Összességében elmondható, hogy a nitrilek hozzájárulnak az antifungális aktivitás növeléséhez növényekben, ezáltal javítva a patogének elleni kémiai védekezés hatásosságát. Elmondható az is, hogy az izotiocianátok nitrilekre való cseréje nem feltétlenül jelent olyan csökkenést az antifungális potenciálban, mint azt korábban feltételezték.