A feszültségfüggő nátriumcsatornák kulcsszerepet játszanak a szívizomsejtek aktiválódásában és az elektromos jelek szívizmon belüli terjedésében. A kamrai szívizomsejtek feszültségfüggő nátriumcsatornái hozzák létre az akciós potenciál felszálló szárát. A membránpotenciál és a feszültségfüggő nátriumcsatornák közötti pozitív visszacsatolás néhány milliszekundumon belül a csatornák zárt állapotból nyitott állapotba való jutását eredményezi, amelyet gyors inaktiváció követ. Ennek köszönhetően 3-5 milliszekundummal az AP felszálló szárának kialakulása után a feszültségfüggő nátriumcsatornák 99 %-a inaktiválódott, nem vezető állapotba kerül. Az áramnak ezt a keskeny kiugrását korai nátriumáramnak nevezzük. Ennek ellenére a csatornák egy kis hányada nem inaktiválódik, és az akciós potenciál plató fázisa alatt tartós áramot tart fenn, amelyet késői nátriumáramnak nevezünk. Még most sem ismerjük pontosan a nem inaktiválódott csatornák működésének pontos részleteit és a szakirodalomban pedig a jelenség magyarázatára többféle mechanizmust javasolnak. A késői nátriumáram kis amplitúdójú, de a teljes plató fázis alatt folyik, így befolyásolja a szív akciós potenciálok repolarizációját, továbbá részt vesz a szívizomsejtek nátrium és kalcium homeosztázisában is. Egyre növekvő mennyiségű adat bizonyítja azt, hogy a megnövekedett késői nátriumáram jelentős patofiziológiai szereppel bír több szerzett szívizombetegségben, például a szívizomzat iszkémiájában vagy a szívelégtelenségben. A megnövekedett késői nátriumáram megnyújtja a repolarizációt és megnöveli a szívizomsejtek intracelluláris nátriumion koncentrációját, így szívritmuszavarokat okozhat, csökkentheti a szívizomzat kontraktilitását, és károsíthatja a szívizomsejt energiaháztartását is.