A munka során a Tl(DOTA)- komplex egyensúlyi állandóját mértük kompetíciós módszerrel, Br-, I- és CN- segédligandumokkal UV-VIS spektrofotometria és 205Tl-NMR módszerekkel. A komplex nagy stabilitása miatt a DOTA ligandum kiszorítását csak erélyes körülmények közt sikerült elérni, ahhoz nagy feleslegben alkalmazott bromid ion és erősen savas közeg volt szükséges. A makrociklusos komplex lassú képződési- és disszociációs reakciói miatt a egyensúly beállására hosszú időt kellett várni. A bromidionok erősen savas közegben képesek kiszorítani a DOTA-t, a reakció lassú, 1 hét alatt kerül egyensúlyba a rendszer. A fotometriás mérésekből lgK ~60 stabilitási állandó számolható, ami több mint 20 nagyságrenddel nagyobb a Tledta- komplex állandójánál (lgK = 37), valamint más fém-DOTA komplexek stabilitását is jelentősen meghaladja. Jodidionokkal végzett kísérletekben, különböző nehézségek miatt nem sikerült a komplex stabilitási állandó értékét alátámasztani. A Tl(DOTA)- rendszerben nem mutatható ki vegyeskomplexek képződése OH-, Br-, és I- ionokkal. Ez arra utal, hogy oldatban a törzskomplexben nincs koordinált vízmolekula. A cianidionokkal végzett mérések alátámasztják a nagy lgK értéket, ezzel a segédligandummal nem szorítható ki a DOTA. Ugyanakkor lúgos közegben Tl(DOTA)(CN)2-vegyeskomplex képződik. A folyamatban valószínűleg a DOTA egyik karboxilát-csoportja válik szabaddá. A Tl(DOTA)(CN)2- vegyeskomplex stabilitási állandója K ~ 8, ez kb. nyolc nagyságrenddel kisebb, mint a megfelelő Tl(edta)(CN) 2- vegyeskomplexé (K = 108,7). Megállapítottuk, hogy a Tl(III) – DOTA – X- rendszerekben (ahol X = CN, Br vagy acetát) pH > 5 esetében a Tl(DOTA)- komplex képződése viszonylag gyors, a rendszer percek alatt eléri az egyensúlyt. Előállítottunk szilárd NaTl(DOTA)–t elfogadható kitermeléssel, a röntgendiffrakciós szerkezetmeghatározáshoz pedig C(NH2)3Tl(DOTA) egykristályt. A vegyület csavart négyzetes antiprizmás (TSAP Δ(δδδδ)) izomerként van jelen. Nincs vízmolekula a komplexben. Más fém-DOTA komplexeknél 10-20 pm-mel rövidebb fém-oxigén és fém-nitrogén távolságok jellemzik, a fémion a ligandum nitrogén-síkjához közelebb helyezkedik el. 13C-NMR mérésekkel megállapítottuk a komplex gyűrűcsavarodásának aktiválási paramétereit: ΔH= 65,5 (±1.8) kJ/mol; ΔS= 23 (±5,9) J/mol*K.