Az immunmágneses sejt szeparálás széles körben elterjedt a sejtbiológiai és immunológiai kutatások terén. Előnye hogy rugalmasan használható és a szeparálás után a célsejt populáció életképessége és tisztasága igen magas. Kutatásaink során kimondottan a mágneses gyöngy alapú sejt szeparálás (MACS) hatását vizsgáltuk CD4+ T-sejtek elektrofiziológiai mérései során. 5 különböző konfigurációt hoztunk létre (gyönggyel jelölt, antitesttel jelölt, jelöletlen, negatív kontroll és FACS kontrol) és ezeken a Kv1.3 ioncsatorna biofizikai, elektrofiziológiai és farmakológiai paramétereinek változását figyeltük meg. Vizsgáltuk az aktivációs és inaktivációs kinetikát valamint a konduktancia-membránpotenciál kapcsolatából adódó félaktivációs feszültség értékeket különböző konfigurációkra nézve. A farmakológiai mérések során megfigyeltük a Charybdotoxin (ChTx) és a tetraetilammónium (TEA+) hatását a Kv1.3 ioncsatornára a gyönggyel jelölt és a negatív kontroll konfigurációk esetében, továbbá a ChTx kimosódási kinetikáját szintén a két korábban említett konfiguráció esetében. Eredményeink azt mutatták, hogy csak az aktivációs kinetika mérésénél volt szignifikáns különbség egyes konfigurációk között, de ezeknek biológiai jelentősége nincs, illetve az eredmények nem utalnak a mágneses gyöngy jelenlétének módosító hatására. A többi mérésnél nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget. Mindezekből arra következtethetünk, hogy a mágneses gyöngy-antitest komplex vagy antitest komplex sejtfelszíni jelenléte nincs hatással a célsejt Kv1.3 ioncsatornájának elektrofiziológiai, biofizikai és farmakológiai tulajdonságaira. Így tehát megállapíthatjuk, hogy a MACS® technika alkalmas az elektrofiziológiai mérésekhez történő sejtszeparálásra, mivel jó minőségű mintákat kapunk a szeparálás után és a vizsgált paramétereket nem módosítják a szeparálás sejtfelszíni komponensei.