A szakdolgozat témaválasztását indokolja az a társadalmi kérdés, hogy miközben kutatók és a média folyamatosan vizsgálja, milyen cigánynak lenni ma Magyarországon, ebből valahogy az érintettek kimaradnak. Évtizedekkel a rendszerváltás után még mindig úgy tűnik, a társadalmi mentalitás, a társadalmi tudat nincs felkészülve a kérdésre adandó valós válasz felkutatására. Továbbá arra sem, hogy ezt egy magát egyértelműen roma származású értelmiségi mondja meg. Számos alkalommal hallani Nyugaton dolgozó romáktól, hogy az ottaniakat csak az elvégzett munka minősége érdekli, a munkavállaló bőrszíne egyáltalán nem, idehaza ez még egyáltalán nincs meg. A magyar társadalom nehezen tudja elfogadni és befogadni azon európai, keresztényi értékeket, amelyek Nyugat-Európában magától értetődőek. A többségi társadalom a sokféle nemzetiségével, etnikai összetételével, multikulturális értékeinek befogadásával és magáévá tételével a társadalmi empátiát és a toleranciát növelhetné, a valódi együttélés szabályait tanulhatná. A tényleges esélyteremtés feladatát. Erre azonban, úgy tűnik még várnunk kell. A magyar társadalom nagy része jelenleg a mindennapokat próbálja túlélni. A kutatás során az egyik interjúalanyom arra a kérdésre, hogy mikor mondhatja magáról egy. ember, hogy nem szegény, a következő volt: ,,Ha jól tudok lakni otthon, ha nem fázok, ha van mit fölvennem, akkor nem vagyok szegény”.