A kétéltűek és hüllők napjainkban kezdenek a tudományos célú kutatások tárgyává válni. Különösen hiányosak tudományos ismereteink az egyes fajok hazai elterjedéséről, állománynagyságáról, és az őket érő negatív hatásokról. A veszélyeztető tényezők feltárása nélkül pedig aligha lehet eredményes védelmi tevékenységet folytatni. Jelen dolgozatban célul tűztem ki annak feltárását, hogy milyen nemzetközi egyezmények és Európai Közösségi jogszabályok játszottak szerepet a hazai szabályozás kialakulásában a békafajok védelmét, megőrzését illetően. Célom volt megvizsgálni a békákra vonatkozó hazai szabályozást, illetve, hogy milyen szempontokat vesznek figyelembe az eljáró illetékes zöldhatóságok a kutatási engedélyezési eljárásban, mivel Magyarországon minden békafaj védett, és rendszerint védett területekről történik a tudományos célú befogásuk, kutatásuk. az engedélyezési eljárás általános folyamatának leírását tűztem ki célul a dolgozat megírása során. A témaválasztásom ösztönzője az a tény volt, hogy a kétéltűek és hüllők a hétköznapi ember számára a kevésbé közkedvelt állatok közé tartoznak. Hasonlóan, a velük foglalkozó irodalmi adatok száma is kevés, és az őket érintő vagy rájuk vonatkozó jogszabályi kötelezettségek és tilalmak „csokorba” rendezése is hiányzik a tudományos élet irodalmából. Ezen dolgozatommal, ehhez a hiánypótláshoz szerettem volna némileg hozzájárulni. Véleményem szerint, törekedni kell a különböző tudományágak összehangolt működésére, egy egyensúlyi állapot felállítására. Valamennyi tudományágnak törekednie kell az alapos és amennyire a természeti rendszerek állapota lehetővé teszi a mindenre kiterjedő vizsgálatokra.