Szakdolgozatom témaválasztását elsősorban személyes kötődésem inspirálta. A Debreceni Egyetem informatika tanár alapképzését elvégezve abszolváltam. Aztán szakközépiskolában, majd szakiskolában kezdtem a tanítást, és jelenleg itt tanítok informatikát. Jelen dolgozatom azzal a szándékkal készült, hogy rávilágítsak a 21. századi digitális világ adta lehetőségekre, az új tanulási- tanítási módszerekre és az új generáció, a felnövekvő fiatal nemzedék figyelmét felkeltsem a digitális kultúra, a digitális eszközök szerepének, az információszerzés gyakorlatorientált megismerésének fontosságára az élet különböző területein. Kitérek a COVID-19 járvány okozta oktatási nehézségekre és több, széles spektrumot felölelő tanulmány átolvasása után annak összegzésére. Ezt megemlíteni, azért tartom fontosnak, mert a pandémia okozta rendkívüli helyzet globális szinten bebizonyította, hogy a digitális oktatás, kultúra világa mennyire fontos nemcsak az oktatás, hanem más területeken is, másmilyen kihívásokat teremtve, mind a tanárok, mind a diákok felé. A felgyorsult világ, a gyors technológiai változások, az újabb eszközök, a megújult szakképzés új kihívások elé állítja, mint a diákokat, mint a jövő munkavállalóit. Az új szakképzés, a jövő munkaerőpiacának megváltozására hogyan reagálnak a fiatalok, milyen új feladatokkal, kihívásokkal kell megbirkózni, azonosulni. A vizsgálatomat egy áttekintéssel kezdem, amelyben az IKT eszközök történeti fejlődését mutatom be a kezdetektől napjainkig. A mélyreható szakirodalmi áttekintés során olyan fogalmakat tisztázok, mint a digitális oktatás, digitális bennszülött, digitális bevándorló, lifelong learning, a blended learning, kifejezések közti különbségek. Majd bemutatom az új szakképzési törvényt, a portfólió készítést, mely feltétele a sikeres ágazati vizsga sikerességének. Összehasonlítom a 9. és a 10. évfolyam eredményét rávilágítva a jelenlegi szakmai hiányosságokra, és észrevételeket, javaslatokat fogalmazok meg ezen hiányosságok kiküszöbölése érdekében.