A büntetőeljárás egyik legfontosabb feladata az ítélkezés alapjául szolgáló tényállás felderítése és megállapítása. Ennek egy jogállami eljárás csak akkor tesz eleget - akkor érvényesül az „igazság” -, ha a megállapított tényállás megfelel a valóságnak. Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában „jogállami követelményként” jelölte meg az „anyagi igazságosságot”.

Az igazságkeresés a büntetőeljárás során a vallomás ellenőrzésében is megnyilvánul, mivel az igazság megtalálásához bizonyítékokra van szükség, és a rendelkezésre álló bizonyítékokból ki kell tudni zárni a hamis vallomást. A hamis vallomás kirekesztése során valósul meg az őszinteség vizsgálata a büntetőeljárásban, amiben kiemelkedő szerepe van a vallomás ellenőrző műszereknek.

Elek Balázs szerint „a vallomás mérlegelésénél a bíróság végigköveti és ellenőrzi a büntetőjogilag releváns jelenségről eredetileg szerzett tudomás keletkezésének, megőrzésének és közlésének pszichikai folyamatát, és az eljárás egyéb adatainak segítségévével kiküszöböli a vallomás kialakulását befolyásoló azon tényezőket, amelyek nem az eredeti tudásszerzés, hanem egyéb körülmények folytán hatnak.”

Az ítélkezés során folyamatosan vizsgálni kell a terhelt és a tanúk őszinteségét.

Szakdolgozatomban az alábbi kérdések megválaszolására törekszem: a poligráfos vizsgálatnak helye van-e a magyar kriminalisztikai gyakorlatban; a poligráfos vizsgálat hazai szabályozása elősegíti-e a büntetőeljárás hatékonyságát; a poligráfos vizsgálaton kívüli egyéb vallomás ellenőrző műszerek elősegítik-e a büntetőeljárás hatékonyságát.