Szakdolgozatomban olyan reakciókat tanulmányoztam, amik korábbi irodalmi előzményekből már ismertek, azonban a képződött termékek kvantitatív meghatározását eddig nem írták le. Ennek megoldására a dolgozat elkészítése során ionkromatográfiás módszert használtunk. Vizsgáltuk a klór-dioxid hidroxidion által katalizált bomlási folyamatát. Spektrofotometriás kísérletekkel igazoltuk a Margerum és munkatársai által levezetett összefüggés (7) helyességét, mely szerint a reakcióban mért kinetikai görbe egy kevert első és másodrendű összefüggéssel jól illeszthető. Ionkromatográfiás vizsgálatokkal kvantitatívan meghatároztuk a képződő klorition és klorátion mennyiségét, valamint bizonyítottuk, hogy a klór-dioxid bomlása egy olyan reakcióúton is lejátszódhat, amiben a klorition mellett oxigén is képződik. Továbbá vizsgálatokat végeztünk a hipoklórossav bomlási reakciójára vonatkozóan. A bomlás során termékként megjelenő klorátion koncentrációját ionkromatográfiásan, míg az elbomlott hipoklórossav mennyiségét spektrofotometriás módszerrel határoztuk meg. Vizsgáltuk a reakciót különböző hőmérsékleten, pH-n és koncentrációk esetében. Megállapítottuk, hogy a bomlás maximális sebessége pH = 7,5 értéknél figyelhető meg. A hőmérséklet emelésével a reakció sebessége nő. A termékek aránya és az elbomlott hipoklórossav és termék klorátion aránya arra enged következtetni, hogy a hipoklórossav bomlása egy olyan reakcióúton is lejátszódhat, amiben oxigén képződik. Összességében megállapítható, hogy a maximális bomlássebesség és a maximális klorátion termelése a hőmérséklet csökkentésével, a koncentráció növelésével, pH = 7,2 – 7,8 tartományban, a pH állandó értéken tartása nélkül érhető el.