Napjaink egyik legfontosabb kötelezettsége a marginális csoportok integrációja. Úgy gondolom, hogy a demenciával élő személyek kollektívája számtalanszor hangnélküli populációját képezi társadalmunknak, ugyanakkor létszámuk jelentős, és nem figyelmen kívül hagyható egységét alkotja. Dolgozatomban bemutatásra kerül a demencia fogalma, szakaszai, egyes jellemzői, mely segítheti társadalmunkat a megfelelő információ szerzésben, illetve a tünetegyüttest jellemző kép kialakítása tekintetében. Kutatásom célja egy részről, hogy bemutassam a demenciával élő személyek mindennapjait, mely érzésekkel, vágyakkal teli világot fed fel jelen dolgozat olvasói előtt. Másrészről, alternatívákat ismertessek arra vonatkozóan, hogy a demenciával élő személyek minél több időt tölthessenek a lehető leghosszabban megőrizve életminőségüket, szeretetben, méltóságteljesen. A Fővárosi Önkormányzat Gödöllői Idősek Otthona - Ozory ház, demens részlegén élő személyek foglalkoztatása esetében azt vizsgáltam, hogy az ellátottakra milyen hatással vannak a nem gyógyszeres terápiák, különös tekintettel a készségek, képességek megőrzésére, illetve a BPSD tünetek megjelenését illetően. A vizsgálat eredményeképpen arra a megállításra jutottam, hogy a demenciával élő személyek heti rendszerességgel (minimum 2 alkalom) való részvétele a foglalkozásokon segíti a készégek, képességek megőrzését és/vagy szinten tartását, segíti az ellátottakat abban, hogy hasznosnak érezzék magukat, aktivizálja őket és nem utolsó sorban csökkentheti a BPSD tünetek megjelenését.