This work encompasses an analysis of the dictatorship experienced in Brazil between 1937 and 1945, during the Estado Novo (New State), the government of Getúlio Vargas, when there was an attempt to consolidate a fictitious homogeneity in the country, especially regarding culture. In a country where layers of different cultural influences converge, making it rich, unique, and celebrated for its diversity, cultural heritage is of extreme importance. During this period, in a contradictory manner, through repression and adaptation of culture to fit the interests of the State, the period witnessed censorship and sometimes even the forgetting of cultural heritages that somewhat conflicted with the interests of the regime at the time. The issues that emerge are related to the impact of nationalism in the face of the repression of the expression of different cultures, through documentary research in primary sources, including publications in local newspapers and testimonials from descendants of the local community about the collective memory of the repression of the cultural expression of immigrants in the southern region, finally reaching the feelings generated that resonate to this day. The analysis reached a possible rupture and distortion of the collective memory, indicating how nationalism shaped and still shapes imagined communities. Amidst a discussion that also presents an analysis of the role of nationalist discourses in architecture and its homogenization.

A tanulmány a Brazíliában felszínre kerülő Estado Novo (Új Állam), azaz a Getúlio Vargas kormánya idején, 1937 és 1945 között tapasztalt diktatúra elemzését foglalja magában – különösen a kultúra tekintetében –, amikor az ország fiktív homogenitását próbálták megszilárdítani. A kulturális örökség rendkívül fontos egy olyan országban, ahol a különböző kulturális hatások rétegei találkoznak, ami gazdaggá, egyedivé és sokszínűségéért ünnepeltté teszi az országot. Ebben az időszakban ellentmondásos módon, az elnyomás és a kultúrának az állam érdekeihez való igazítása révén, a korszak tanúja volt a cenzúra, sőt néha még az olyan kulturális örökségek elfelejtésének is, amelyek némileg ellentmondtak az akkori rendszer érdekeinek. A felmerülő kérdések a nacionalizmus hatásaival kapcsolatosak, melyet az elsődleges források-ban végzett dokumentumkutatáson – beleértve a helyi újságokban megjelent publikációkat és a helyi közösség leszármazottainak vallomásait, a déli régióban élő bevándorlók kulturális kifejezésének elnyomásáról szóló kollektív emlékezetről szóló leírásokat, a keletkezett érzések megfogalmazásait – alapulnak, melyek a különböző kultúrák kifejezési módjai az elnyomással szemben, és amelyek a mai napig visszhangoznak. Az elemzés eljutott a kollektív emlékezet lehetséges töréséig és torzulásáig, jelezve, hogy a nacionalizmus hogyan alakította és alakítja még mindig az elképzelt közösségeket. Egy olyan vita közepette, amely a nacionalista diskurzusok építészetben betöltött szerepének és homogenizálódásának elemzését is bemutatja.