Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2303

Mezőgazdaságtudományi Kar

Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Komlósi István)

Agrártudományi doktori tanács

D52

Doktori programok:

  • Állatitermék-előállítás
    (programvezető: Dr. Jávor András)
  • Takarmányozás, halbiológia
    (programvezető: Dr. Babinszky László)
  • Szaporodásbiológia
    (programvezető: Dr. Rátky József)
  • Genomika
    (programvezető:Dr. Kusza Szilvia)
  • Állatnemesítés - Génmegőrzés, Állatökológia
    (programvezető: Dr. Komlósi István)

Böngészés

Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola Szerző szerinti böngészés "Angyal, Eszter"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    A kanca petefészekképleteinek és az anti-Müllerian hormon szerepének vizsgálata különböző típusú donor-kancák esetében
    (2025) Szabó-Angyal, Eszter; Novotniné Dankó , Gabriella; Vincze, Boglárka; Angyal, Eszter; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
    Az OPU-ICSI eljárások alapvetően csökkent fertilitású kancák esetében jelentenek megoldást, melyek nem képesek vemhesülni vagy életképes embriót produkálni standard tenyésztési módszerek segítségével. Ezek az technikák rendkívül költségesek, így nem hanyagolható el az eljárást megelőzően a donor kancák megfelelő szelekciója. Az anti-Müllerian hormon (AMH) egy olyan potenciális reprodukciós biomarker, mely az előbb említett szelekciós folyamatot segítheti elő. Sokszor azonban ezekre a beavatkozásokra már nincs lehetőség a kanca váratlan elhullása miatt. Számos esetben előfordul, hogy a tulajdonos az érzelmi kötődése vagy a kanca kimagasló genetikai értéke és/vagy sportteljesítménye okán még csikót szeretne nyerni elpusztult kancájától. Erre egyetlen lehetőség adódik, a post mortem végzett OPU-eljárás. PhD munkám első fázisában vágóhídon post mortem kinyert petefészkekből végeztem petesejt-kinyerést. A petefészkek megfelelő előkészítését követően első ízben minden látható follikulusból aspiráltam a tüszőfolyadékot tű és fecskendő segítségével. Annak érdekében, hogy maximalizáljam a kinyerési rátát, az aspirált tüszőket ezt követően szikepengével megnyitottam és csontkaparó kanállal végigkapartam a tüszők belső, granulosa sejtes rétegét. Majd a petefészket felszeleteltem szikepengével annak érdekében, hogy a belső állományban elhelyezkedő tüszőknél is el tudjam végezni az előbbi eljárásokat. Tehát összességében elmondható, hogy a szakirodalomban is leírt technikák ötvözésével egy kombinált eljárást alkalmaztam. Ezt követően értékeltem a petesejt kinyerési rátát, valamint a kinyert COC-ek morfológiai jellemzőit. Összesen 268 tüszőt aspiráltam, 103 petesejtet nyertem ki, így a petesejt-kinyerési ráta 38,4% volt. Legnagyobb számban (51%) olyan petesejteket tudtam kinyerni, melyeket négynél több sejtrétegben öveztek a kompakt módon elrendeződő kumulusz sejtek. A kutatás második felében az AMH-val kapcsolatos vizsgálatokat 3 különböző állományban, 3 típusát tekintve is eltérő fajtánál (lipicai, Welsh póni, magyar hidegvérű) végeztem. A kancák szaporodásbiológiai ultrahangvizsgálatának keretében megszámoltam a petefészkeken látható tüszőket, azokat méret szerint osztályoztam, majd vért vettünk az állatoktól AMH-szint mérés céljából. A hormonszint-mérést a Welsh póni és magyar hidegvérű kancáknál vér biokémiai vizsgálatokkal egészítettem ki. Az anti-Müllerian hormon koncentrációja az összes vizsgált kancára nézve 0,07 és 8,21 ng/ml között változott, a medián érték 1,64 ng/ml volt. Az átlagos AMH-koncentráció a középkorúaknál (6–15 éves) 2,32 ng/ml, idős (15 év feletti) kancáknál 1,94 ng/ml, az összes állatra nézve pedig 2,09 ng/ml volt. Az idős kancák csoportjánál, az idős Welsh póniknál, valamint az idős lipicai kancáknál szignifikáns korreláció mutatkozott az állatok életkora és az AMH-szintek között (p = 0,001; p = 0,01; p = 0,01). Az összes kancára nézve azt az eredményt kaptam, hogy a nagyméretű tüszők (>20 mm) összesített száma és az AMH-szint között szignifikáns korreláció állt fenn (p = 0,01). Hasonló megfigyelésre jutottam az idős (15 év feletti) kancák csoportjánál (p = 0,03), míg a középkorú kancáknál statisztikailag nem volt igazolható az összefüggés. Érdekes volt számomra, hogy lipicai kancáknál viszont nem csak a nagy tüszők összesített száma és az AMH-szint között (p = 0,02), de a közepes tüszők összesített száma, valamint az összes tüszőszám és az AMH-szint között is szignifikáns korreláció állt fenn (p = 0,02; p = 0,03). A magyar hidegvérű kancáknál azonban egy esetben sem tapasztaltam szignifikáns korrelációt. A vizsgált biokémiai paraméterek (alkalikus-foszfatáz, gamma-glutamil-transzferáz, foszfor, karbamid, kreatinin, koleszterin, triglicerid, magnézium, kálium) és az AMH-koncentrációja között azonban sem a póni, sem a hidegvérű kancáknál nem tudtam megállapítani statisztikailag alátámasztott összefüggést.