Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Mezőgazdaságtudományi Kar
Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Komlósi István)
Agrártudományi doktori tanács
D52
Doktori programok:
- Állatitermék-előállítás
(programvezető: Dr. Jávor András) - Takarmányozás, halbiológia
(programvezető: Dr. Babinszky László) - Szaporodásbiológia
(programvezető: Dr. Rátky József) - Genomika
(programvezető:Dr. Kusza Szilvia) - Állatnemesítés - Génmegőrzés, Állatökológia
(programvezető: Dr. Komlósi István)
Böngészés
Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 99)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető Parthenogenetikus sertés embriók előállításának vizsgálata(2007-11-07T12:59:49Z) Nánássy, László; Jávor, András; Macháty, Zoltán; Nánássy, László; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar -- Állattenyésztéstudományi IntézetDolly, az első testi sejtből klónozott állat megszületése óta eltelt 10 évben sikerült minden gazdasági haszonállat esetében alkalmazni a sejtmagátültetés módszerét, de dacára az intenzív kutatásoknak a sejtmagátültetéssel módosított embriók csak mintegy 1-4%-ából lesz élő utód. Az alacsony hatékonyságért a rendszer bonyolultságából adódóan számos tényező a felelős, növelése érdekében a technika összes lépésének javítása szükséges. A petesejt mesterséges aktiválása a sejtmagátültetéses klónozás fontos lépése, ami az embrionális fejlődés beindításáért felelős, gyakorlati alkalmazásán túl lehetőséget nyújt a termékenyülés alatt bekövetkező sejt- és molekuláris szintű változások tanulmányozására is. Az elmúlt évtizedekben számos eljárás került kifejlesztésre a meiotikus sejtciklus újraindítására, azonban e területen további kutatások szükségesek. A dolgozat elkészítése során célul tűztük ki a különböző parthenogenetikus aktiválási módszerek in vitro érlelt sertés petesejtekre kifejtett hatásának vizsgálatát. Kísérleteink során elvégeztük a tenyésztési környezet embriófejlődésére gyakorolt hatásának értékelését, mely során összehasonlítottunk két tenyésztőmédiumot, valamint különböző oxigén koncentrációkat. Meg kívántuk vizsgálni a sejtciklus szabályozásában kulcsszerepet játszó két fehérje, az MPF (M-fázist elősegítő faktor) és MAPK (mitogen-aktivált protein kináz) aktivitás-változását az alkalmazott aktiválási módszereket követően. Kísérleteinkhez vágóhídi petefészkekből származó, in vitro érlelt sertés petesejteket használtunk. Három parthenogenetikus aktiválási módszer hatását vizsgáltuk. Az első módszer szerint a petesejteket két, egyenként 60 μsec-ig tartó, 1,2 kV/cm-es feszültségű egyenáramú impulzussal aktiváltuk (EP). A második módszer alapján a petesejteket elektroporációt követően butyrolactone I (specifikus cdc2/cdk2 blokkoló) kezelésnek vetettük alá (EP+BL); míg a harmadik csoportban az elektroporációt a petesejtek cycloheximide (általános fehérjeszintézis gátló) jelenlétében történő inkubációja követte (EP+CHX). A tenyésztőmédium mindhárom aktiválási módszer esetében tartalmazott cytochalasin B-t is, ezáltal biztosítva a kifejlődő embriókban a diploid kromoszóma-szerelvény kialakulását. Az első kísérletsorozatban az aktivált petesejteket 7 napig tenyésztettük 39ºC-on, 5% CO2 szint mellett NCSU-23 illetve PZM-3 médiumban. A tenyésztés során meghatároztuk a pronukleuszt-képződést, az osztódott embriók számát, valamint a blaszotciszta stádiumig jutott embriók arányát. Megállapítottuk továbbá a 7 napos blasztociszták sejtszámát és az egyes blasztocisztákban található, programozott sejthalált mutató nukleóluszok arányát is. A második kísérletben az aktivált petesejteket PZM-3 médiumban, 5% ill. 20% O2 koncentrációt tartalmazó légtérben inkubáltuk. Ezen embriók esetében is meghatároztuk az osztódott, a blasztocisztát képzett és a kikelt embriók arányát, valamint a blasztociszták sejtszámát és apoptotikus sejtjeik arányát. Egy további kísérletsorozatban meghatározásra került ezen túlmenően a különböző módszerekkel aktivált petesejtek citoplazmájában az MPF és a MAPK aktivitásának változása is az aktiválást követő 6 óra folyamán, amit a vizsgált enzimek foszfotranszferáz aktivitásának mérésével állapítottunk meg. Kísérleteink során azt találtuk, hogy az EP+BL és az EP+CHX kezelés hatékonyabban segíti elő a pronukleusz-képződést a használt tenyésztőmédiumtól függetlenül. A protein kinázt blokkoló vagy fehérjeszintézist gátló, kombinált módszerek hatékonyabban stimuláltak embriófejlődést PZM-3 médiumban, mint az elektroporáció önmagában, ily módon magasabb fejlődést tapasztaltunk a blasztociszta stádiumig. NCSU-23 médium használata az előmag-képződés után nem engedte kibontakozni a kombinált eljárások kedvező hatását, kezeléstől függetlenül hasonló fejlődést eredményezve. A PZM médium ezzel szemben kedvezőbb környezetet teremtett parthenogenetikusan aktivált sertés petesejtek számára a kultiváció során, ez a magasabb blasztociszta fejlődésben, magasabb sejtszámban és magasabb kikelési arányban is megmutatkozott. PZM médiumban tenyésztve az embriókat a légtér magas (~20%) O2 koncentrációja nem befolyásolta károsan a parthenogenetikus embriók fejlődését az 5% oxigén-nyomás használatához viszonyítva. Hagyományos (5% széndioxid plusz 95% levegőt biztosító) inkubátorok használatával is hatékony embrió-előállításra nyílik lehetőség. Az elektroporáció két egymást követő egyenáramú impulzus alkalmazásával képes az MPF aktivitásának gyors és tartós csökkentésére, azonban a MAPK kezdeti csökkenése után annak újra-aktiválódása figyelhető meg. A MAPK aktivitásának tartósan alacsony szinten tartása megvalósítható kombinált, a proteinszintézist vagy cdc2/cdk2 kinázokat gátló inhibitorok használatával, aminek jótékony hatása megmutatkozott a jobb korai embrionális fejlődésben. Összességében megállapíthatjuk, hogy PZM-3 médium használatával, kombinált parthenogenetikus petesejt aktiválási módszerek, függetlenül a tenyésztés alatti O2 koncentrációtól, hatékonyan alkalmazhatók sertés sejtmagátültetéses klónozási protokollok részeként. Since the birth of Dolly, the first animal derived from a single somatic cell, nuclear transfer has successfully been applied in all domestic animal species. However, the efficiency of the technique is still very low, only about 1 to 4% of the embryos produced are able to develop to term. This low efficiency is due mainly to the complexity of the the procedure, and in order to enhance productivity all the individual steps of the technology need to be improved. Parthenogenetic activation of oocytes is one of the most important steps during which the developmental program of the reconstructed oocyte is artificially stimulated. Oocyte activation is also a reliable tool for investigating the changes that occur during fertilization. Although extensive research has been carried out in the past decade in this field, further research is necessary for the better understanding of the regulation of the meiotic cell division. The aim of this study was to investigate the effects of different parthenogenetic activation methods and various culture systems on the development of in vitro-matured porcine oocytes. We also evaluated the dynamics of the activity of cell cycle-related regulatory proteins such as MPF (M-phase promoting factor) and MAPK (Mitogen activated protein kinase) in the oocyte following different activation methods. In vitro matured oocytes obtained from ovaries of prepubertal gilts were used for the experiments. Three different activation methods were tested. The first method included electroporation of the oocytes using two subsequent direct current pulses of 120 V/mm and 60 μs each (EP). According to the second method, the oocytes were electroporated as described and then treated with butyrolactone I, a specific blocker of cdc2 and cdk2 kinases (EP+BL). During the third treatment, electroporated oocytes were incubated in the presence of cycloheximide, a protein synthesis inhibitor for 5 hours (EP+CHX). In the case of all three treatments, the culture media was supplemented with cytochalasin B, an inhibitor of microfilament polymerization, to facilitate the formation of diploid embryos. The activated oocytes were cultured in NCSU-23 or PZM-3 media for 7 days at 39ºC under 5% CO2 in air. After the 7-day culture period the formation of pronuclei, cleaved embryos and blastocysts as well as the number of nuclei and apoptotic nuclei per blastocysts were recorded. In the second experiment, the activated oocytes were cultured in PZM-3 medium under low (5%) or high (~20%) O2 in the air. The frequency of cleaved embryos, blastocysts, hatched blastocysts, the number of nuclei per blastocysts and the percentage of apoptotic nuclei per blastocysts were determined. In the third experiment, changes in the activities of MPF and MAPK in the oocyte cytoplasm were evaluated after various activation treatments. We found that electroporation induced lower percentage of pronuclear formation compared to EP+BL or EP+CHX in both media. Furthermore, in PZM-3 using protein kinase or protein synthesis inhibitors after electroporation induced greater development to the blastocyst stage than electroporation alone. The beneficial effects of protein synthesis or protein phosphorylation inhibition were not observed in NCSU-23 medium beyond the pronuclear stage, in this medium development beyond the pronuclear stage was similar after every treatment. The PZM-3 medium proved superior to NCSU-23 in supporting development of parthenogenetic porcine embryos up to the blastocyst stage during the culture period. During culture in PZM-3, high O2 tension (~20%) had no detrimental effect on the development of parthenogenetic porcine embryos indicating that traditional CO2 incubators (that provide 5% CO2 in air) can efficiently be used for embryo production. Electroporation by two consecutive DC pulses causes rapid and efficient MPF inactivation; however, MAPK reactivated following an initial drop in enzyme activity. After electroporation, using protein synthesis- or cdc2/cdk2 kinase inhibitors can efficiently keep MAPK activity at low levels resulting in better preimplantation embryo development. In conclusion, electroporation combined with chemical treatments that inhibit protein synthesis or block protein phosphorylation by cdc2/cdk2 kinases provides a stimulus that triggers development to the blastocyst stage more effectively than electroporation alone in PZM-3 medium, regardless of the O2 concentration during culture. The combined activation method can be used successfully as part of an oocyte activating scheme during porcine nuclear transfer.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Környezetbarát, kombinált tavi haltermelő rendszerek fejlesztése(2007-11-13T14:17:25Z) Gál, Dénes; Pócsi, László; Váradi, László; Gál, Dénes; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar -- Állattenyésztéstudományi IntézetA munkám célja integrált, környezetbarát haltermelési technológia fejlesztése és vizsgálata volt, amely alkalmas az intenzív haltermelésből származó felesleges tápanyagok újbóli felhasználására. A disszertációmban a hagyományos tógazdasági haltermelés tápanyagforgalmát és környezeti hatásait mértem fel és vetettem össze két integrált rendszerrel. Az első esetben egy olyan kapcsolt rendszert vizsgáltam, ahol az intenzív haltermelő egységből származó elfolyóvíz közvetlenül hasznosult egy extenzív halastóban. A másik integrált rendszer esetében a többlet tápanyag feldolgozása egy osztott, algás és halastó egységből álló vízkezelő rendszerben történt. A különböző típusú haltermelési rendszerek összekapcsolásával csökkenthető a haltermelés vízigénye és a környezetbe kibocsátott szerves és szervetlen tápanyagterhelés, miközben egységnyi takarmány felhasználásával több hal állítható elő. Vizsgáltam különböző akvakultúrás rendszerekbe bejuttatott tápanyagok hasznosulását, valamint a tavi haltermelő rendszerek és környezetük közötti tápanyagforgalmi kölcsönhatásokat, a haltermelésre felhasznált tápanyagok hatékonyságának javítása érdekében, az alábbiak szerint: • Magyarországi halastavak vízminőségének vizsgálata, a tógazdasági haltermelés környezeti hatásainak felmérése, a termelő halastavak és környezetük közötti tápanyagforgalmi kölcsönhatások vizsgálata; • Kombinált intenzív-extenzív tavi haltermelő rendszer vízminőségének, valamint a tavak üledékében található tápanyagok mennyiségének folyamatos vizsgálata hároméves kísérleti periódus alatt üzemi kísérletben; • Kombinált intenzív-algás-halastavi rendszer vízminőségének folyamatos vizsgálata félüzemi kísérletben; • A vizsgált akvakultúrás rendszerek tápanyagmérlegének összeállítása, a halbiomasszába beépített tápanyagok mennyiségének és a haltermelés tápanyag kibocsátásának becslése. The objective of the present work was to develop integrated, environmental friendly fish production technology, suitable for the processing and reusing of the excess nutrients from intensive fish culture. In this work the nutrient cycling and environmental impacts of traditional pond culture were assessed and compared with two integrated fish production technologies. In the first case such kind of combined system was investigated where the effluent from intensive fish production were utilised in an extensive fishpond ecosystem directly. The other integrated system was developed for the purification and re-use of effluent water from intensive fish production in combined algal pond and fishpond units. By the combination of different fish production systems the water demand and nutrient loading to the environment can be decreased, whilst the nutrient utilization for fish production increased. During the course of my study I evaluated the nutrient utilisation in the production systems, and investigated the interaction of fish production systems and their surrounding natural environment, towards increasing the recovery of applied nutrients into fish biomass, according to the following: • Surveying of water quality of fishponds, and determine the impact of fishponds on the nutrient loads of receiving waters and evaluate the nitrogen, phosphorus and organic matter budget of the fishponds representing different technologies and geographic areas. • Describe the water and sediment quality and evaluate the water purifying capacity of the Combined Intensive-Extensive Pond System through the analysis of the organic carbon, nitrogen and phosphorus budgets in a three-year-long experiment. • Survey of the water quality of the Combined Algae-Aquaculture System in a pilot scale experiment. • Compilation and comparison of the nutrient budget of the investigated production systems, evaluation of nutrient recovery and discharge.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Genetikai variabilitás vizsgálata réghonosult magyar lúdállományokban mikroszatellitekkel(2007-11-19T11:49:09Z) Aliczki, Katalin Kornélia; Mihók, Sándor; Hidas, András; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar -- Állattenyésztéstudományi IntézetEz a munka a Széchenyi-terv: „Hagyományos állatfajták genetikai és gazdasági értékeinek tudományos feltárása“ kutatási program részeként – az ország határain kívül és belül fellelhető sima és fodrostollú lúdállományok felkutatására, a populációk genetikai diverzitásának meghatározására és a közöttük feltételezett genetikai távolság becslésére irányult. A magyar lúd két változata, a fodros- és simatollú lúd, értékes génrezerv fajtánk. Ebben a munkában célom, a magyar lúd fajtához sorolt, de származási dokumentációval nem rendelkező állományok homogenitásának meghatározása, a populációk közötti különbség feltárása volt. Kontrollként emdeni ludat, illetve egy nyári lúd populációt használtam, vizsgálva ezzel a magyar lúd és az emdeni lúd közötti genetikai kapcsolatot is. A kutatómunka során összesen nyolc fodros, öt simatollú és egy emdeni lúd populációból sikerült vérmintához és egy nyári lúd populációból DNS mintához jutnunk. A genetikai variabilitás meghatározásához mikroszatelliteket használtam. A mikroszatelliteket más fajokból kellett adaptálnom (pehely récéből (Somateria mollissima), tőkés récéből (Anas platyrhynchos), kanadai lúdból (Branta canadensis)), mivel mindezidáig sehol a világon nem izoláltak és karakterizáltak domesztikált lúd mikroszatelliteket. A huszonhárom vizsgált mikroszatellitből tizennégyet sikerült a vizsgált fajokban azonosítanom, amiből tíz bizonyult polimorfnak (71%) és négy monomorfnak (29%). A tíz polimorf lokuszon összesen 40 allélt találtam. Az allélszám lokuszonként 2-12 között változott, a heterogenitás 1% és 72%, a PIC értékek pedig 0,12 és 0,83 között alakultak. Az eredményeket a szakirodalmi adatokkal összevetve megállapítottam, hogy az általam adaptált különböző allélszámú és heterozigozitású markerszett házi és nyári lúd populációk genetikai szerkezetének elemzéséhez jól használható. A tíz polimorf mikrosztellittel tanulmányoztam a kísérleti minták genetikai diverzitását. Megállapítottam, hogy három populáció (fodros1, fodros6, fodros8) eltér a Hardy-Weinberg egyensúlytól, ami a csoportokon belül allélveszteségre és a homozigóta egyedek túlsúlyára utal. Három fodrostollú (fodros3, fodros5, fodros7), két simatollú (orosházi, parlagi) és a keresztezett (orosházi x fodros) állományoknál az alacsony allélszám és a viszonylag magas hetrozigozitási értékek alapján, a palacknyak jelenség kezdeti stádiumára következtettem. Két fodrostollú (fodros2, fodros4) és két simatollú magyar (babati1, babati2) lúdcsapatban átlag feletti allélszámot és heterozigozitást mutattam ki, a HWE-tól nem tapasztaltam eltérést. A kontrollként használt emdeni és nyári lúdban szintén átlag feletti allélszámot és a többi populáció viszonyában magas heterozigozitást határoztam meg. Összességében a populációk kifejezetten homogénnek bizonyultak. Legfőbbképpen a fodrostollúak, amik között a különböző színű populációk sem tértek el egymástól szignifikánsan. Mindössze a fodros7 populáció mutatott szignifikáns különbséget a többi magyar – mind fodros, mind simatollú – állományoktól. A simatollú populációk közül az orosházi – babati1 és az orosházi x fodros - babati2 populációk között állapítottam meg szignifikáns eltérést. Különös értéket képviselhet a parlagi jelű csoport, mert, a fodros7 populációhoz hasonlóan, minden más állománytól szignifikánsan különbözött. A Nei-módszerével és a ”közös allélok” (POSA) alapján számszerűsített genetikai távolságok is a fodros7 és parlagi populációk összes többitől való elkülönülését bizonyították. A legnagyobb genetikai távolság értékeket mindkét módszerrel, e két populáció között találtam. Megállapítottam, hogy az 1900-as években történt emdenivel való keresztezés hatása ma is erőteljesen érezhető a magyar állományokban. Erre az szolgál bizonyítékul, hogy a tizenhárom magyar lúd populáció közül, mindössze öt (fodros5 fodros6, fodros7, orosházi, parlagi) tért el szignifikánsan a német fajtától. Ennek a munkának az eredményei jól felhasználhatók a fajtafenntartó tenyésztésben, hiszen a nemzeti kincsé nyilvánított magyar lúd, veszélyeztetett létszámra csökkent, állományának fenntartása elképzelhetetlen széleskörű populációgenetikai ismeretek nélkül. A származási dokumentációval nem rendelkező lúd csoportok homogenitásának meghatározásával, a populációk közötti különbség feltárásával, lehetőség nyílik a fajta fenntartásához szükséges hosszú távú stratégia kidolgozására. A jövőben az általam kidolgozott mikroszatellitszett segítségével, a betenyésztettség változása folyamatosan és rutinszerűen nyomonkövethető. El nem hanyagolható a jelentősége annak, hogy a kidolgozott markerekkel a réghonosult fajtának számító magyar lúd mellett más házilúd fajták molekuláris genetikai jellemzésére is lehetőség nyílik. This essay – as the part of the Széchenyi-plan entitled “Scientfic evaluation of the genetic and economic value of traditional livestock breeds” is aimed at evaluating the plain and curled feathered livestocks, and estimating the genetic distance between the populations as well as defining genetic variability within the populations through molecular genetic markers in-, and around Hungary. There are not many genetic markers to help researchers in relation with poultry species, and this is especially true for goose. Thus, our main objectives were as follows: to adopt microsatellites into domestic goose, to optimalize the microsatellite primers for our examinations and, characterizing the microsatellites found in domestic goose from different species (Common Eider (Somateria mollissima), Mallard duck (Anas platyrhynchos), Canada goose (Branta canadensis)). Our other objectives were to define the genetic variability of livestocks and to estimate the genetic distance with the adaptable microsatellites between the groups, which are claimed to be the curly and plain feathered Hungarian goose, but have no documentation of origin. For the examination we took blood samples from 329 geese, from 14 different places which are not in genetic relation with each other. We used two species for control. One of them was the Greylag goose, the native domestic goose. The other one was the Emden goose, wich was brought to Hungary in the early 1900’s. We examined the genetic relation between the Emden goose and the Hungarian goose as well, because there are more records from the past century regarding the crossing of the Emden breed with the Hungarian goose. From the examined 23 microsatellites we adapted fourteen (61%) to the examined Hungarian-, and Emden goose breeds. Ten out of the fourteen microsatellites were polimorph (71%), and four were monomorph (29%). In the case of the ten locus the number of alleles were between 2–12 in the examined fourteen domestic goose population. Two microsatellites in 21 birds proved to be monomorph from the observed Greylag goose population, the allele number was between 1-10. The expected heterozygote rate was 3%-78%, the observed heterozygote rate was 1-72%. The PIC-rates were between 0.42 and 0.83. In this dissertation, the different variability, adapted microsatellites were perfectly suitable for defining the variability of goose-livestocks diversity and to difference the populations. We have found 40 different alleles on ten locuses in the 15 population all together. The average of the alleles in the population of 15 was 2.6. There were three different populations from the Hardy-Weinberg balance, which indicates overweight homozygote birds inside the population. In three curly feathered, two plain feathered and the crossed populations we can assume that, they are at the early phase of the „bottle-neck” phenomena based on the low rates of the allele numbers and the relatively high rates of the heterozygosis. In two curly feathered and two plain feathered Hungarian populations the allele number and heterozygosis were above the average (2.6). There were no significant differences from the Hardy-Weinberg balance. In the Greylag goose and Emden-goose populations, which are used for control we detected the allele number to be above the average compared to the high heterogeneity of other populations. The curly feathered populations were very homogeneous, only the Curly7 stock was significantly different from the other curly feathered birds. Inside the plain-feathered populations the Parlagi population was different from all others. We found differences between the Babati1- Oroshazi and Babati2- Oroshazi x curly populations as well. We found more differences upon comparing the curly-feathered with the plain-feathered populations. We detected differences between the Oroshazi and four other curly feathered (Curly3, Curly5, Curly6, Curly7) populations. It was a significant difference from the Orosházi x curly the Curly6 and Curly7. The Curly7 was significantly different from the Babati1 the Curly 5, and from Babati 2. The effect of crossing with the Emden breed in the 19001S is even traceable today in the Hungarian populations, because no significant differences were detected between most Hungarian and Emden goose populations. Genetic research of the curly-, and plain feathered versions of Hungarian goose, wich is declared to be our National treasure has never been carried out before. Although the birds decreased to an endangered number, (under 1000) so it is highly unlikely to sustain the livestocks without the much needed population genetic information background. There is an opportunity to work out a strategy for the long run by determining the homogeneity of a population without the documentation of origin. In this dissertation the adopted and characterised microsatellites could be the basis of an easily used marker-set in the future. Repeating the observations frequently with the microsatelites we applied, changes in genetic failure can be detected in ancient and traditional livestocks. Furthermore with the calculated markers there is an opportunity to characterise not only the ancient Hungarian goose, but also some other domestic goose breeds.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A borz (Meles meles) állományviszonyai, élőhely-preferenciája és táplálkozás-ökológiai vizsgálata Hajdú-Bihar megyei élőhelyein(2007-11-20T12:01:51Z) Kozák, Lajos; Kovács, András; Heltai, Miklós; Kozák, Lajos; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar -- Állattenyésztéstudományi IntézetA fajjal történő, természetvédelmi és vadgazdálkodási szempontból is megalapozott és elfogadható gazdálkodás megtervezéséhez a borz állománynagyságát, a faj hazánkban kevéssé tanulmányozott és ez által töredékesen ismert egyéb tulajdonságait, környezeti igényeit is alaposabban meg kell ismernünk. Az ökológiai és ökonómiai szempontból is elfogadható ragadozó gazdálkodáshoz számos, az adott fajjal kapcsolatos biztosan ismert adatra van szükség. Így tudni kell az állománynagyságot, a sűrűségviszonyokat, ami a borz esetében a kotorékfelméréssel megismerhető. Ismerni kell a faj elterjedését befolyásoló tényezőket, amire az élőhely-preferencia vizsgálat adhat választ. A beavatkozás szükségességének megítéléséhez fontos meghatározni a más fajokra gyakorolt hatást, amire a táplálkozási vizsgálatok alkalmasak. 2003-ban megkezdett kutatásaimmal a borz alföldi elterjedésének vizsgálatához, ökológiai szerepének megítéléséhez, a fajjal kapcsolatos gazdálkodási elvek kidolgozásához kívántam tudományosan megalapozott eredményeket szolgáltatni. Célkitűzéseim voltak: - A borz Hajdú-Bihar megyei jelenlétének, állományhelyzetének felmérése. - Mintaterületeken részletes kotorékfelmérés alapján sűrűségbecslés, ennek változásának nyomon követése. - Mintaterületeken kotorékhely választás alapján élőhely-preferencia vizsgálata. - Táplálkozásökológiai vizsgálatok hullaték és zsákmánymaradvány analízis segítségével. - A talajon fészkelő madarak fészekaljaiban tett potenciális károkozás kísérletes tanulmányozása. Új tudományos eredmények: Állományfelmérés: Rugalmas sávszélesség módszerrel végzett felmérés alapján megállapítottam, hogy Hajdú-Bihar megyében a borz állománysűrűsége megközelítette a hagyományosan magasabb állománysűrűségű dunántúli élőhelyeken tapasztalt értékeket. Az erdőspusztai erős állomány kiinduló pont (forrás) lehet a faj nyíltabb területek felé történő terjeszkedésében. Élőhely-preferencia: A borzkotorékok elhelyezkedése és a növényzeti borítás alapján végzett élőhely-preferencia vizsgálatban megállapítottam, hogy a borz bár alapvetően lomberdőlakó, a vegetációs fedettség (ezen belül az erdősültség) a hazai alföldi élőhelyi adottságok mellett csak egy az élőhely-választást meghatározó tényezők között. Az erdősültség elsősorban regionális szinten vizsgálva ad lehetőséget a faj megjelenésének és állománynövekedésének a megállapítására. Megállapítottam, hogy a Hajdú-Bihar megyei területeken az erdőtípusokon belül a borz elsősorban az erdeifenyveseket preferálja. Táplálkozásökológia: A hullaték analízisre épülő táplálkozás vizsgálat során megállapítottam, hogy az erdősült és a nyílt alföldi élőhelyeken élő borzok tápláléka eltérő, az összetétel évszakfüggő. Műfészek kísérlettel végzett fészekpredációs vizsgálat során megállapítottam, hogy nincs lényeges összefüggés a műfészkek borzvártól mért távolsága (300 méterig), valamint a tojáspusztítás (fogyasztás) között, vagyis a borz nem keresi célzottan a madárfészkeket. The European badger, parallel to the European processions, showed dynamic spread in Hungary since the end of the 1980’s. It appeared and reached significant stock range at areas that earlier were not typical habitats of it. This predator not known at several areas before, could give new challenge for nature conservation, and as a fair game mainly for game management professionals. At a concrete game management unit or within a unit at a certain area or region, a more detailed survey is necessary, as in connection with any species a correct, ecologically and economically acceptable management could be planned only by a deep analysis. My goals were: - To investigate the presence and distribution of badgers in Hajdú-Bihar County - To investigate the population size of badgers in sample areas - To investigate the habitat preference through of choice of sett place - To investigate the feeding ecology of badgers use the method of excrements analysis - To investigate the role of badgers in the predation of ground nesting birds use the method of artificial made nests New scientific achievements: Density of badger setts: My data strengthen that by nowadays the badger could be considered a predator that owns significant number of individuals and density at those areas of Hajdú-Bihar County where previously it was not particular. The sett density values gained throughout my investigations exceed the values of most detailed surveys processed at the Great Plain. It can be stated by the number of the inhabited setts, that the badger density value at the highly forested Erdőspuszta sample area reached the values of the Transdanubian populations with considerable stock. The region Erdőspuszta is well inhabited by badgers. This strong population could function like a root population in the inhabitation of the open areas. Habitat preference: By the results of my examinations on the quality of the vegetation and the rate of the vegetation cover I can state that the cognition of these environmental factors indicates the appearance and the accidental spreading of these species only partly because however the preference of the forested areas in case of a bigger region is statable but the settlement of the badger in open and forested habitats could be that sized that need interference from both game management or nature conservation aspect. According to the forest preference it is contradictious result according to the international data that I found not avoidance but stronger than medium preference (Px=0,62) to the coniferous forests at the Erdőspuszta habitats. Feeding ecology: Analysing the feeding data of the two sample areas I found that the food composition of the badgers is significantly (p<0.01) dissimilar in the different seasons, viz. the food composition depends on the season, according to the seasons it shows changes both at the Erdőspuszta and both at the Nádudvar area. Thus I can state on the whole that among the affect on artificial nests and the distance of the nests to the badger setts I did not find significant correlation. It means that the badger do not have any preference to the bird eggs.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az expandálás hatása a pulykahizlaló takarmányok gyártásától felhasználásáig(2007-11-20T12:26:18Z) Erdélyi, István; Gundel, János; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar -- Állattenyésztéstudományi IntézetNapjaink táplálkozásában mind nagyobb jelentőségű a pulykahús. A modern fajták táplálóanyag-szükséglete csak egészséges és nagy energiakoncentrációjú takarmányokkal történhet. Az ilyen minőség előállításának feltétele — többek között — a hatékony hőkezelés, aminek mind a gyártástechnológia, mind a biológiai hatékonyság szempontjából szerepe van. A takarmányok hőkezelése, különböző célok érdekében, valószínűleg már több száz éves gyakorlat. Az előnyökön kívül, helytelen technológia esetén, a túlzott kezelésből hátrányok (pl. a táplálóanyagok hőkárosodása) származhat. A negyvenes-ötvenes években kezdett elterjedni a takarmányok granulálása, egyben, mint hőkezelési eljárás is, aminek sok előnyös hatása ismert. A 1970-80-as években megjelentek a takarmánygyártási technológiába beépített, különböző mértékben automatizált, hőkezelési eljárások. Ezek célja többféle lehet, így a keményítő-feltárás, de leggyakrabban az antinutritív anyagok hatásának, és káros mikroorganizmusok számának csökkentése. Nem volt gyakorlat (a takarmányiparban bizonyosan nem) a hőkezelési technológiák kombinációja, vagyis az egyik eljárás alkalmazása a másik hatékonyságának növelése érdekében, éppen ezért ezt vizsgálja a disszertáció az expandálás+granulálás esetében. A hőkezelési technológiáknak kettős hatásuk van, az egyik a takarmánygyártásban, a másik az állatitermék előállításában realizálható. A disszertációban bemutatott munka mindkét hatást vizsgálja. Egyrészt a keverőüzemben megállapítja az expandálás (granulálás) technikai paramétereit (takarmánygyártás-technológiaimérések), másrészt bemutatja a különböző takarmányok fizikai-, kémiai-, és mikrobiológiai analízisét, vizsgálja eltarthatóságukat, post mortem megállapítja a hőkezelt takarmányok hatását a béltartalom viszkozitására. Az elkészült takarmányokkal egy pulykaanyagcsere és két pulykahizlalási kísérlet beállítására került sor. A mérési és kísérleti eredmények felhasználásával, egy nem teljes körű gazdaságossági modellszámítás becsüli meg a technológia alkalmazásának várható előnyeit. A technológia vizsgálatára és a kísérletekben etetett takarmányok legyártására a Gallicoop Zrt. Tamix Takarmánykeverő Üzemében (Szarvas) került sor. Az expandálást KAHL OE.23 típusú, 23 cm belső átmérőjű, a granulálást Gránit 90 készülékkel végezték. Igény szerint, zsírt (és/vagy olajat) valamint hőérzékeny enzimeket és vitaminokat, a granulátum hűtő után beépített KAHL Rotospray-vel tudnak adagolni. A disszertációban, az állatkísérletekhez pulykák részére összeállított 12 takarmány gyártásáról gyűjtött adatok találhatók meg. Ezekből kitűnik, hogy rendkívül gyorsan lejátszódó folyamatokról van szó, hiszen a kondicionálóban a tartózkodási idő 10 másodperc, az expanderben 5, és a granulálóban is csak 5 másodperc. Itt, továbbá az expandálóból való kilépéskor bekövetkező nyomáskülönbség hatására létrejövő szét”robbanás”-kor, történnek meg azok a folyamatok, melyek hatására megváltozik a takarmányok bizonyos anyagainak átstruktúrálódása, kedvező vagy kedvezőtlen változása. A pulykákkal beállított anyagcsere kísérlet alapján, a nyersfehérje emészthetőségében különbség nem állapítható meg, megerősítve azt a várakozást, hogy az alkalmazott technológia nem károsítja a takarmányfehérjéket. A nyerszsír emészthetőségében, a csak expandálás vagy a csak granulálás hatására nem alakult ki különbség, az expandálás+granulálás viszont szignifikánsan javította azt. A keményítő emészthetőség változásában hasonló tendencia volt megállapítható. A takarmány 0 nitrogén retencióra korrigált látszólagos metabolizálható energia (AMEn) tartalmában viszonylag kicsi, de szignifikáns különbség alakult ki, az expandálás+granulálás hatására. A pulykahizlalás eredményeit összefoglalva, a legjobb mutatókat (jóllehet nem szignifikánsan) az expandált+granulált búza alapú takarmányt fogyasztó kezelés madarai mutatják: a legnagyobb záró súlyt, és napi átlagos súlygyarapodást érték el, valamint legjobb volt a takarmányértékesítésük is, mégpedig egy elég magas átlagos takarmány-felvételi szinten. A második kísérletben szintén egymáshoz közel álló eredmények születtek, a különbségek azonban szignifikánsak, mind a súlygyarapodásban, mind pedig a takarmányértékesítésben. Az etetési kísérletek eredménye alig különbözik a szakirodalomban találhatóktól, jóllehet pulykahizlalási kísérletről alig találni beszámolót. De az általában a szerzők véleménye, hogy az egyéb előnyök (gyártási könnyebbségek, mikrobiológiai állapot javulása) miatt mégis érdemes a pulykatakarmányokat előbb expandálni és utána granulálni. Az elvégzett nem teljes körű, tájékoztató jellegű gazdaságossági értékelések eredményei indokolják azt, hogy a teljes technológiai folyamatra (gyártás, pulykahizlalás) kiterjedő átfogó gazdaságossági elemzés készüljön. Oka, hogy a gyártási technológiában számtalan kölcsönhatás, fizikaiak, kémiaiak és/vagy biológiai létezik, melyeknek kihatása lehet a közvetlen gyártási költségekre, az állatitermék előállításának költségeire, de mindösszesen a termelési integráció egészének gazdaságosságára, és mert ezeket az összefüggéseket a jelen disszertáció nem vizsgálta. A kísérletek valamennyi vizsgálatát tekintve az expandálás+granulálás technológiája eredményesebbnek tekinthető, mint a csak granulálás, mégpedig elsősorban a takarmánygyártási előnyök miatt. Ez kiterjed a fajlagos kapacitásnövekedésre (alapvető a granuláló gépek 1,5–2 t/h teljesítmény növekedése), a munkaszervezési előnyökre és az ezeknek köszönhető költségcsökkenésre egyaránt. Mindezeket még meg is erősíti az eltarthatóságban és a mikrobiológiai állapot javulásában, valamint az állatok takarmányozásában elérhető, egy madárra nézve viszonylag kicsi, de az integráció szintjén becsülve már százmillió forintos nagyságrendű termelés- és költséghatékonyság javulás. Turkey meat has a more and more importance in our present nourishment. The modern strains of turkey may be fed only with healthy high-energy concentration diets. Feeds of such a quality should be produced — among other things — by efficient heat processing that is very important concerning the production technology and biological efficiency. The heat-treatment of feeds for different purposes has been a common practice probably for several hundred years. Heat processing has a lot of advantages, but in case of incorrect technology the overheating may badly influence the feed quality (e.g. heat damage of nutrients). The pelleting of feeds — as a heat-treatment with several advantages — started to become a widespread processing in the (nineteen) forties and fifties. In the seventies and eighties heat-processing on different automation levels were introduced into the compound feed production technologies. They might be applied for several purposes, e.g. for transformations of starch, or for reducing the effect of the anti-nutritive substances, or for decreasing the number of the microorganisms. The combination of the heat-treating technologies, i.e. to apply a processing in order to enhance the efficiency of an other processing, was not a common practice thus that is analyzed in this thesis for the case of expansion and pelleting. The heat-processing technologies have two effects: one might be realized in the compound feed production and the other in the animal feeding. Both of these effects are investigated in this thesis. On the one hand the technical parameters (technological measurings during the feed processing) of the expansion (pelleting) are being established, on the other hand the physical, chemical and microbiological analyses of the different diets, the shelf life tests and the post mortem investigation of the effect of the heat-processed feeds on the viscosity of the chymus are explained. Using the feeds processed, the nutrients digestibility was studied and two turkey growing-finishing experiments were carried out (for testing the effectivity of production). Using the measuring and experimental results the expectable advantages upon application of the processing technology are being estimated by a non-full-scale economic efficiency model calculation. The technology related tests and the production of the feeds were performed in the TAMIX Feed Mill of GALLICOOP Pltd. (Szarvas). The expansion was performed on a KAHL OE.23, gauge 23 cm type equipment and the pelleting on a Gránit 90 type equipment. According to requirement fat (and/or oil), heat sensitive enzymes and vitamins could have been added with the KAHL Rotospray being installed after the pellet cooler. In this thesis data about the production of 12 turkey diets, produced for the animal experiments, are being collected. These data are highlighting what a fast processes they are: the dwelling period is 10 seconds in the conditioner, 5 seconds in the expander and also only 5 seconds in the pelletizer. Here, and also when the feed is exiting from the expander – due to the „explosion” caused by the generated pressure difference – processes take place whereby some substances within the compound feed are restructured – such changes being both advantageous and disadvantageous. According to the digestibility tests performed by turkeys, no difference could be established regarding the crude protein digestibility. That confirms the expectation that the applied heat-processing technology will not damage the feed proteins. Regarding the crude fat digestibility there was no difference between the expansion-only and pelleting-only technologies, but the expansion+pelleting has improved this significantly. Regarding the change of starch digestibility, similar relations and tendencies have been established. The expansion+pelleting generated a relatively small but significant difference in the apparent metabolisable energy content (AMEn) — that is corrected to 0 nitrogen retention — of the tested diet. During the turkey growing experiment the best results were achieved by the birds fed with the expanded+pelleted wheat based diets: these birds had the heaviest finished live weight, average daily gain of body weight, and the best feed conversion rates on a rather high level of feed intake. Similar values resulted also in the second experiment, but the differences were significant both for the body weight gain and for the feed conversion rate. The results of the growing-fishing experiments differed very slightly from the data available in the special literature, although turkey-growing test related reports were difficult to find. According to the general opinion of the author, the turkey diets should be first expanded and after that pelleted, because of some advantageous reasons (easier production, improved microbiological status). The results of the performed small-scale informative economical evaluations are indicating the need for a comprehensive economical analysis on the full technological processes, because there are several interactions (physical, chemical and/or biological) within the processing technology, that might influence the direct production costs, the production costs of the live birds and the overall economical efficiency of the producing integration which is not investigated within the scope of this thesis. Considering the entire test results of the experiments the expansion+pelleting might be regarded as more efficient than the pelleting-only, especially because of the advantages in the compound feed production. Some of these advantages are the capacity increase (1.5–2 t/h capacity increase of the standard pelleting machines), easier work organization and the related cost savings. Underlining these, the longer shelf life, the improvement of the microbiological status and the improvement of the production costs efficency — even though for a single bird this is a rather small value, but on the full integration scale would total several hundred million HUF in cost savings — meaning further advantages.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Parthenogenetikus sertés embriók előállításának vizsgálata(2007-11-20T12:40:28Z) Nánássy, László; Jávor, András; Macháty, Zoltán; Nánássy, László; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar -- Állattenyésztéstudományi IntézetDolly, az első testi sejtből klónozott állat megszületése óta eltelt 10 évben sikerült minden gazdasági haszonállat esetében alkalmazni a sejtmagátültetés módszerét, de dacára az intenzív kutatásoknak a sejtmagátültetéssel módosított embriók csak mintegy 1-4%-ából lesz élő utód. Az alacsony hatékonyságért a rendszer bonyolultságából adódóan számos tényező a felelős, növelése érdekében a technika összes lépésének javítása szükséges. A petesejt mesterséges aktiválása a sejtmagátültetéses klónozás fontos lépése, ami az embrionális fejlődés beindításáért felelős, gyakorlati alkalmazásán túl lehetőséget nyújt a termékenyülés alatt bekövetkező sejt- és molekuláris szintű változások tanulmányozására is. Az elmúlt évtizedekben számos eljárás került kifejlesztésre a meiotikus sejtciklus újraindítására, azonban e területen további kutatások szükségesek. A dolgozat elkészítése során célul tűztük ki a különböző parthenogenetikus aktiválási módszerek in vitro érlelt sertés petesejtekre kifejtett hatásának vizsgálatát. Kísérleteink során elvégeztük a tenyésztési környezet embriófejlődésére gyakorolt hatásának értékelését, mely során összehasonlítottunk két tenyésztőmédiumot, valamint különböző oxigén koncentrációkat. Meg kívántuk vizsgálni a sejtciklus szabályozásában kulcsszerepet játszó két fehérje, az MPF (M-fázist elősegítő faktor) és MAPK (mitogen-aktivált protein kináz) aktivitás-változását az alkalmazott aktiválási módszereket követően. Kísérleteinkhez vágóhídi petefészkekből származó, in vitro érlelt sertés petesejteket használtunk. Három parthenogenetikus aktiválási módszer hatását vizsgáltuk. Az első módszer szerint a petesejteket két, egyenként 60 μsec-ig tartó, 1,2 kV/cm-es feszültségű egyenáramú impulzussal aktiváltuk (EP). A második módszer alapján a petesejteket elektroporációt követően butyrolactone I (specifikus cdc2/cdk2 blokkoló) kezelésnek vetettük alá (EP+BL); míg a harmadik csoportban az elektroporációt a petesejtek cycloheximide (általános fehérjeszintézis gátló) jelenlétében történő inkubációja követte (EP+CHX). A tenyésztőmédium mindhárom aktiválási módszer esetében tartalmazott cytochalasin B-t is, ezáltal biztosítva a kifejlődő embriókban a diploid kromoszóma-szerelvény kialakulását. Az első kísérletsorozatban az aktivált petesejteket 7 napig tenyésztettük 39ºC-on, 5% CO2 szint mellett NCSU-23 illetve PZM-3 médiumban. A tenyésztés során meghatároztuk a pronukleuszt-képződést, az osztódott embriók számát, valamint a blaszotciszta stádiumig jutott embriók arányát. Megállapítottuk továbbá a 7 napos blasztociszták sejtszámát és az egyes blasztocisztákban található, programozott sejthalált mutató nukleóluszok arányát is. A második kísérletben az aktivált petesejteket PZM-3 médiumban, 5% ill. 20% O2 koncentrációt tartalmazó légtérben inkubáltuk. Ezen embriók esetében is meghatároztuk az osztódott, a blasztocisztát képzett és a kikelt embriók arányát, valamint a blasztociszták sejtszámát és apoptotikus sejtjeik arányát. Egy további kísérletsorozatban meghatározásra került ezen túlmenően a különböző módszerekkel aktivált petesejtek citoplazmájában az MPF és a MAPK aktivitásának változása is az aktiválást követő 6 óra folyamán, amit a vizsgált enzimek foszfotranszferáz aktivitásának mérésével állapítottunk meg. Kísérleteink során azt találtuk, hogy az EP+BL és az EP+CHX kezelés hatékonyabban segíti elő a pronukleusz-képződést a használt tenyésztőmédiumtól függetlenül. A protein kinázt blokkoló vagy fehérjeszintézist gátló, kombinált módszerek hatékonyabban stimuláltak embriófejlődést PZM-3 médiumban, mint az elektroporáció önmagában, ily módon magasabb fejlődést tapasztaltunk a blasztociszta stádiumig. NCSU-23 médium használata az előmag-képződés után nem engedte kibontakozni a kombinált eljárások kedvező hatását, kezeléstől függetlenül hasonló fejlődést eredményezve. A PZM médium ezzel szemben kedvezőbb környezetet teremtett parthenogenetikusan aktivált sertés petesejtek számára a kultiváció során, ez a magasabb blasztociszta fejlődésben, magasabb sejtszámban és magasabb kikelési arányban is megmutatkozott. PZM médiumban tenyésztve az embriókat a légtér magas (~20%) O2 koncentrációja nem befolyásolta károsan a parthenogenetikus embriók fejlődését az 5% oxigén-nyomás használatához viszonyítva. Hagyományos (5% széndioxid plusz 95% levegőt biztosító) inkubátorok használatával is hatékony embrió-előállításra nyílik lehetőség. Az elektroporáció két egymást követő egyenáramú impulzus alkalmazásával képes az MPF aktivitásának gyors és tartós csökkentésére, azonban a MAPK kezdeti csökkenése után annak újra-aktiválódása figyelhető meg. A MAPK aktivitásának tartósan alacsony szinten tartása megvalósítható kombinált, a proteinszintézist vagy cdc2/cdk2 kinázokat gátló inhibitorok használatával, aminek jótékony hatása megmutatkozott a jobb korai embrionális fejlődésben. Összességében megállapíthatjuk, hogy PZM-3 médium használatával, kombinált parthenogenetikus petesejt aktiválási módszerek, függetlenül a tenyésztés alatti O2 koncentrációtól, hatékonyan alkalmazhatók sertés sejtmagátültetéses klónozási protokollok részeként. Since the birth of Dolly, the first animal derived from a single somatic cell, nuclear transfer has successfully been applied in all domestic animal species. However, the efficiency of the technique is still very low, only about 1 to 4% of the embryos produced are able to develop to term. This low efficiency is due mainly to the complexity of the the procedure, and in order to enhance productivity all the individual steps of the technology need to be improved. Parthenogenetic activation of oocytes is one of the most important steps during which the developmental program of the reconstructed oocyte is artificially stimulated. Oocyte activation is also a reliable tool for investigating the changes that occur during fertilization. Although extensive research has been carried out in the past decade in this field, further research is necessary for the better understanding of the regulation of the meiotic cell division. The aim of this study was to investigate the effects of different parthenogenetic activation methods and various culture systems on the development of in vitro-matured porcine oocytes. We also evaluated the dynamics of the activity of cell cycle-related regulatory proteins such as MPF (M-phase promoting factor) and MAPK (Mitogen activated protein kinase) in the oocyte following different activation methods. In vitro matured oocytes obtained from ovaries of prepubertal gilts were used for the experiments. Three different activation methods were tested. The first method included electroporation of the oocytes using two subsequent direct current pulses of 120 V/mm and 60 μs each (EP). According to the second method, the oocytes were electroporated as described and then treated with butyrolactone I, a specific blocker of cdc2 and cdk2 kinases (EP+BL). During the third treatment, electroporated oocytes were incubated in the presence of cycloheximide, a protein synthesis inhibitor for 5 hours (EP+CHX). In the case of all three treatments, the culture media was supplemented with cytochalasin B, an inhibitor of microfilament polymerization, to facilitate the formation of diploid embryos. The activated oocytes were cultured in NCSU-23 or PZM-3 media for 7 days at 39ºC under 5% CO2 in air. After the 7-day culture period the formation of pronuclei, cleaved embryos and blastocysts as well as the number of nuclei and apoptotic nuclei per blastocysts were recorded. In the second experiment, the activated oocytes were cultured in PZM-3 medium under low (5%) or high (~20%) O2 in the air. The frequency of cleaved embryos, blastocysts, hatched blastocysts, the number of nuclei per blastocysts and the percentage of apoptotic nuclei per blastocysts were determined. In the third experiment, changes in the activities of MPF and MAPK in the oocyte cytoplasm were evaluated after various activation treatments. We found that electroporation induced lower percentage of pronuclear formation compared to EP+BL or EP+CHX in both media. Furthermore, in PZM-3 using protein kinase or protein synthesis inhibitors after electroporation induced greater development to the blastocyst stage than electroporation alone. The beneficial effects of protein synthesis or protein phosphorylation inhibition were not observed in NCSU-23 medium beyond the pronuclear stage, in this medium development beyond the pronuclear stage was similar after every treatment. The PZM-3 medium proved superior to NCSU-23 in supporting development of parthenogenetic porcine embryos up to the blastocyst stage during the culture period. During culture in PZM-3, high O2 tension (~20%) had no detrimental effect on the development of parthenogenetic porcine embryos indicating that traditional CO2 incubators (that provide 5% CO2 in air) can efficiently be used for embryo production. Electroporation by two consecutive DC pulses causes rapid and efficient MPF inactivation; however, MAPK reactivated following an initial drop in enzyme activity. After electroporation, using protein synthesis- or cdc2/cdk2 kinase inhibitors can efficiently keep MAPK activity at low levels resulting in better preimplantation embryo development. In conclusion, electroporation combined with chemical treatments that inhibit protein synthesis or block protein phosphorylation by cdc2/cdk2 kinases provides a stimulus that triggers development to the blastocyst stage more effectively than electroporation alone in PZM-3 medium, regardless of the O2 concentration during culture. The combined activation method can be used successfully as part of an oocyte activating scheme during porcine nuclear transfer.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Tejelő tehenek méhgyulladásának hatása a szaporodásbiológiai teljesítményre(2007-11-21T07:07:28Z) Pécsi, Anna; Magyar, Károly; Huszenicza, Gyula; Pécsi , Anna; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar -- Állattenyésztéstudományi IntézetAz involúció során a méh baktériumos fertőzései és az abból kialakuló gyulladásos megbetegedések rendkívüli mértékben rontják a tejelő tehenek szaporodási teljesítményét. Ezért a kóroktan és kórfejlődés pontosabb megismerése, a diagnosztika fejlődése nagy gyakorlati és gazdasági jelentőségű. Doktori értekezésem elkészítéséhez szükséges kísérleteket magyarországi nagyüzemi tejelő tehenészetekben hajtottuk végre, négy kísérlet sorozatban, több éven keresztül. A PM kialakulásában szerepet játszó hajlamosító és befolyásoló, illetve a diagnosztizálását elősegítő tényezők fennállása esetén a betegség előfordulási aránya nő. A PM kockázata általában szignifikánsan nő ellés során a szülőútban végzett manuális beavatkozás, MBV, ketonuriában és/vagy hiperketonémiában megnyilvánuló energiahiányos állapot esetén, és jelzi a betegség jelentkezését, ha a testhőmérséklet a 3-5. pp napok között nő. A tPM nagyobb arányú előfordulását valószínűsíti, ha a fentieken túl az állat előző laktációs tejtermelése 9400 liter feletti, legalább 3+-es ketonuria, illetve utal a tPM jelentkezésére a pp 3-5. napján a testhőmérséklet emelkedése mellett a tejtermelés csökkenése is. Eredményeink segítségével a nagy létszámú tejelő tehenészetekben pontosabban szervezhetők meg a megbetegedés felismerése szempontjából meghatározó jelentőségű ellés utáni szűrővizsgálatok, ami lehetővé teszi a metritisek időbeni diagnosztizálását, amitől a terápiás beavatkozások nagyobb hatékonysága illetve a betegségek negatív gazdasági hatásainak csökkentése remélhető. Feltártuk a puerperális metritis illetve egyéb involúciós betegségek közötti kapcsolatot. Vizsgálataink alapján reális kép alkotható a PM tejtermeléssel fennálló összefüggéséről, illetve a szaporodásbiológiai teljesítményre gyakorolt negatív hatásáról. Meghatároztuk a fontosabb méhpatogének MIC értékét, a GN anaerobok esetén ezt először tettük meg Magyarországon gyűjtött méhtampon mintákból kitenyésztett baktériumtörzsekkel. A fontosabb uterinális patogén baktériumok érzékenysége csökken az oxitetraciklinre és az amoxicillinre (nő a MIC értéke). A cefapirinre az E. coli kivételével az összes méhpatogén érzékeny. A cefquinomra valamennyi méhpatogén megfelelő érzékenységet mutatott in vitro vizsgálatainkban (alacsony MIC értékek). Az energetikai egyensúly-hiány ketonuriában megnyilvánuló dekompenzációja és az involúciós szövődmények lefolyása között összefüggést mutatnak eredményeink. Megállapítottuk, hogy antiketogenikus kezeléssel javítható az iu. antimikrobiális kezelések hatékonysága, következésképpen csökkenthetők a PM-hez társuló szaporodásbiológia zavarok és az ebből származó gazdasági veszteségek. A PM kezelések során a nagy dózisú OTC alkalmazása után kevesebb A. pyogenest tenyésztettünk ki pp 5. hetén vett méhtamponokból, és magasabb volt a vemhesülési arány is, de ez az alkalmazási mód magas élelmiszerbiztonsági kockázattal jár, ezért nem javasoljuk. Az ellés utáni 4-5. héten az A. pyogenes jelenléte a méhben hátrányosan befolyásolja a vemhesülést. Ezért a méh bakteriológiai állapotának felmérésére az ellés utáni 5. héten elegendő ennek a kórokozónak a kimutatása. Ehhez kapcsolódóan megállapítottuk, hogy az A. pyogenes ellen is hatékony antimikrobiális szer alkalmazása szignifikánsan növelte a vemhesülést. A vizsgálataink során pontos képet alkothattunk az egyes, elterjedten használt gyógykezelési eljárások hatékonyságáról, és az azt befolyásoló néhány tényezőről. Mindezek az ismeretek az állattenyésztői, állatorvosi gyakorlat számára egyaránt jól hasznosíthatóak. Eredményeink elősegíthetik tejelő tehenészetekben az ellés utáni időszakban a klinikai ellenőrző vizsgálatok szervezését, az involúció bakteriális szövődményeinek mielőbbi felismerését, gyógykezelését. Mindezzel a tehenek ellés utáni mielőbbi újravemhesülését szolgálva, ami a két ellés közötti idő rövidítését eredményezve a gazdaságos tejtermelés záloga. Bacterial infections of postpartum uterus during the involution period and their clinical manifestations i.e. different types of metritis have detrimental effects on reproductive performance of dairy cows. Therefore, more precise knowledge on their aetiology and pathogenesis as well as the improvement of diagnostic tools has of great practical and economical importance. The data presented in this doctoral thesis are obtained from four series of field trials performed in large scale dairy herds in Hungary during the past few years. Presence of certain predisposing and influencing factors together with early indicator symptoms are good predictor of the disease. Risk of PM is significantly higher, when manual intervention during calving and/or RFM and/or NEB characterized by ketonuria or hyperketonaemia is present, while elevation of rectal temperature between pp days 3-5 is the indicator of the disease. TPM occurs more frequently, when, beside the above mentioned factors, milk yield at the previous lactation was >9400 l and milk yield between pp days 3-5 is decreased. By means of our results the post partum monitoring of cows on large scale dairy farms can be better organized, which enhances the timely diagnosis of PM and may result in a more efficacious therapy and consequently, decreasing of economic losses due to the disease. We also exhibited the relationship between PM and other diseases of involution. By means of our observations a realistic estimation can be made on the relationship of PM with milk yield and its detrimental effect on reproduction performance. MIC of primary uterine pathogens was determined in a series of trials. For Gram Negative anaerobic strains from bovine uterus, our results are the first ones obtained in Hungary. We revealed that sensitivity of aerobic primary uterine pathogens has been decreased for traditionally used oxytetracyclin and amoxicillin (increasing MIC). All primary uterine pathogens, except E.coli, were, however, sensitive for cephapyrin. Cefquinome proved to be highly efficacious, in vitro, against all uterine pathogens (low MIC). Decompensated NEB, characterized by ketonuria had a significant impact on the course of involution in animals with PM. It means that if NEB is compensated by using an antiketogenic treatment, the efficacy of IU treatment of PM is increased, and consequently the economic losses caused by the poorer reproduction performance of the cows with PM can be reduced. For the therapy of PM, a high dose (3 g/day) of OTC treatment proved to be more efficacious than amoxicillin and gentamycin in terms of lower frequency of EM as well as lower incidence of A. pyogenes as primary uterine pathogen at pp week 5th . Statistically significant difference were found also in higher fertility rate and shorter service period. Presence of A. pyogenes at pp week 5th in the uterus has of significant negative effect on reproduction performance, regardless of treatment, as compared to A. pyogenes free animals. Therefore we concluded that detection of this species is enough for monitoring of uterine bacteriological status. We also demonstrated that antimicrobial therapy effective against A. pyogenes significantly improves fertility rate. Our results can be applied very well in the daily routine of dairy farming. By using them, monitoring examinations can be better organized, timely diagnosis is facilitated, consequently recognition and treatment of bacterial complications of involution will be more effective and reproduction performance will be better, which is an important prerequisite for the economical milk production.Tétel Szabadon hozzáférhető Méregtelenítési folyamatok laborállat idegrendszerben(2007-11-22T12:40:40Z) Godó, Zoltán Attila; Magyar, Károly; Varga, Vince; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar -- Állattenyésztés Tudományok Doktori IskolaI Bevezetés A humán gyógyászati, az állatkísérleti, az állatorvosi valamint az állattenyésztési gyakorlatban egyaránt nagy jelentősséggel bírnak a gerincesek (vertebrata) központi idegrendszerére erős gátló hatást kifejtő, stresszoldó, agresszivitást csökkentő trankvillánsok, szorongást oldó anxiolitikumok, szedatívumok. Humán gyógyászatban a schizophreniák terápiájának legfontosabb gyógyszerei. A pszichotikus betegek izgatottsága, zavartsága csökken, a hallucináció és a téveszmék mérséklődnek vagy megszűnnek a neuroleptikus (antipszichotikus) gyógyszerekkel történő kezelés hatására. A vad, agresszív állatokat már kis adagok beadása megnyugtatja, könnyen kezelhetővé teszi, a természetes és a mesterségesen kiváltott dühösségi reakciókat, verekedő - támadó aktivitást kikapcsolják. Így kísérleti beavatkozások elvégezhetősége érdekében használják laborállatoknál (rágcsálók, nyúl, majom stb.). Széles körben alkalmazzák az állatgyógyászat és az állattenyésztés területén is. Kisebb, fájdalom nélküli de kellemetlen állatorvosi beavatkozások során az állatokat kezelhetővé teszik, vagy analgetikumokkal kombinálva fájdalmasabb beavatkozások is elvégezhetőek (neuroleptanalgesia). Használatukkal elkerülhetőek a kockázatosabb hypnoticumok és narkotikumok alkalmazása. Az állattenyésztésben főként a stressz (szállítás, mérlegelés, jelölés, karikázás, szarvtalanítás, körmözés stb.) negatív következményeinek csökkentésére, illetve az értékes példányok megóvása érdekében, valamint a gyógyszeres megfékezés eszközeként alkalmazzák. A stressz ugyanis súlyos negatív hatást gyakorolhat a homeosztázisra, így a szaporodásra, növekedésre, ellenálló képességre és egyéb termelési és tenyésztési paraméterekre. A trankvillánsoknak tehát komoly gazdasági jelentősége és létjogosultsága van az állattenyésztés területén is. Azonban a trankvillánsok −különösen a neuroleptikumok− jelentős számú kellemetlen és olykor veszélyes mellékhatással rendelkeznek (dyskinesiák, parkinsonismus, akatizia, agresszivitás, endokrin-, cardiovascularis-, antikolinerg-, haematológiai mellékhatások, szexuális funkciózavarok stb.). Ez hosszabb távon kihathat a test zsír és izom arány megváltozására, viselkedési zavarokat okozhat, csökkentheti a szaporodási mutatókat, stb. Használatuk lehetőségeit tovább szűkíti, hogy a haszonállatokban maradó szermaradványok mennyiségét fogyasztóvédelmi megfontolásból szigorúan korlátozzák. Az egészségügyi miniszter 2/1999. (II.5) EüM. rendelete valamint az Európai Parlament és a Tanács 2377/90/EGK rendelete szabályozza az állati eredetű élelmiszerekben az állatgyógyszer-maradványok maximális mennyiségét, beleértve a trankvilláns gyógyszerekét is. A kívánt biológia hatás eléréséhez bejuttatott gyógyszerek, −így az általam vizsgált vegyületek is−, testidegen anyagok (xenobiotikumok), amelyeknek a szervezetből való eltávolítására specifikus metabolizáló enzimek és transzportáló mechanizmusok alakultak ki a filogenézis során. A fokozott metabolizáció különböző mértékben megterheli az egyes szervek detoxifikációs mechanizmusait. Ezáltal kevesebb kapacitás jut az egyéb ártalmas tényezők elleni védekezésre. Csökkenti az állatok immunvédekezési teljesítményét ami kihathat a hasznos produkció minőségére és mennyiségére egyaránt. Az antipszichotikus és trankvilláns gyógyszereknek jelentős számú metabolitját azonosították. Nem ismert azonban minden intermedier illetve az sem, hogy ezek az intermedierek milyen biológiai hatással rendelkeznek vagy szerepet játszhatnak-e a majdnem mindig megfigyelhető mellékhatások kialakulásában, az egyéni tűrőképesség és toxikus hatások kifejlődésében. (DAHL and STRANDJORD, 1977; DOLLERY, 1991; YEUNG et al., 1993; JAVAID, 1994). Feltételeztem, hogy a fenti gyógyszerek némelyike (elsősorban a halogén szubsztituált vegyületek) glutation-S-transzferáz enzim (GST) segítségével, a glutation-S konjugáció útján is metabolizálódhatnak, illetve ürülhetnek ki a szervezetből. Amennyiben ez bekövetkezik, akkor azt is feltételezhetjük, hogy a vegyületek maguk is indukciós hatással bírhatnak a metabolizmusukban szerepet játszó enzimek szintézisére. Tehát a GST enzim szintézise is fokozódhat, ezáltal fokozott mértékben képződhetnek az egyes szervekben a trankvilláns vegyületek glutation konjugátumai, így pl. az agyszövetben is. Feltételezhető az is, hogy a glutation konjugátumok is kölcsönhathatnak a központi idegrendszerben a trankvillánsok hatásmechanizmusában szerepet játszó fehérjékkel, receptorokkal. Másrészt a glutation-konjugátumok, más -glutamil peptidekhez és glutation analógokhoz hasonlóan, befolyásolhatják a központi idegrendszer glutamáterg neurotranszmissziós folyamatait is (VARGA és mtsai, 1988; MCMOHAN et al., 2000; JANÁKY és mtsai, 2000; HERMANN és mtsai, 2004). Ezek a vegyületek így egy másik útvonalon, a serkentő mechanizmus gátlása révén is kifejthetik hatásukat a központi idegrendszerben (KIR). Így hozzájárulhatnak a mellékhatások kialakulásához is. A trankvillánsok egyik fő támadáspontja az agytörzsi formatio reticularis és elsősorban a retikuláris aktiváló rendszer (RAS) összetett pályarendszereinek idegsejtjei. Elsősorban EEG (elektroenkefalográfia) vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a trankvillánsok jellegzetes szinkrontüzelési jelenséget váltanak ki a kéregben, ami feltételezhetően kapcsolatban áll a központi idegrendszerre gyakorolt nyugtató hatással. A szinkronizáció kialakulásának mechanizmusa nem ismeretes, de tudjuk, hogy szabályozásában esszenciális szerepe van a RAS-nak. Az EEG meglehetősen indirekt információt nyújt az idegrendszer működéséről, ezért a KIR egyes régióinak és az abban szerepet játszó idegsejteknek, idegpályáknak a behatóbb vizsgálata számos értékes információt rejt magában. Ezért elektorfiziológiai mérőtechnikák felhasználásával neuroinformatikai analizáló módszerekre van szükség. Ennek segítségével vizsgálható az egyes idegsejtek tüzelése, azaz depolarizációs frekvenciája, az idegsejtek aktivitásának következtében kialakuló területi, regionális potenciál (field potential) változása vagy az egyes idegpályák által vezetett ingerületi folyamatok (akciós potenciálok) regisztrációja, elemzése. Kevéssé ismert a szinkron tüzelési mintázatok természete és kapcsolata a trankvillánsok és glutation konjugátumainak hatékonyságával, az egyes vegyületek hatásmechanizmusával. Nem ismert, hogy milyen tüzelési mintaváltozásokat okoznak ezek a vegyületek a formatio reticularis területén. A tüzelési mintázat értékelése akkor lehet hatékony, ha egy időben minél több elektródával valamint magas időfelbontással vagyunk képesek regisztrálni (jelen méréseim során 128 elemű elektróda tömbbel és multiprocesszoros párhuzamos feldolgozással). További vizsgálati lehetőségek sokaságát nyújtja ha egyben stimulációra is képes egy ilyen rendszer, tehát kétirányú kommunikációt képes megvalósítani a központi idegrendszer egy célzott területével. Ilyen nagy mennyiségű adatfolyam feldolgozására mesterséges neuronhálózat lehet alkalmas, amely felületes analógiát mutat a hozzá kapcsolt élő idegrendszer struktúrájához. A digitális technika robbanásszerű fejlődése lehetővé tette a nagy teljesítményű mikrokontrollerek neurobiológiai, gyakorlati hasznosítását, de a mai napig csak igen kevés ilyen irányú felhasználás, alkalmazás született. Nem lelhető fel olyan publikáció, amelyben mikrokontroller alapú mesterséges neuronhálózattal, multielektróda tömbön keresztül kétirányú kommunikációt valósítottak volna meg a hozzákapcsolt központi idegrendszeri területtel. Ezért célul tűztem ki egy olyan, új elven felépülő neuroinformatikai rendszer kiépítését és algoritmusainak kidolgozását, amelynek segítségével vizsgálni lehet az agytörzsi tüzelési mintázatokat vagyis az idegrendszer működését, az egyes területek kommunikációját más távolabbi területekkel, továbbá vizsgálható a trankvillánsok valamint metabolitjaik hatása az agytörzsi formáció reticularis elektromos aktivitására. A jelentős számú mellékhatás csökkentése és újabb, hatékonyabb vegyületek szintetizálása érdekében intenzív kutatás folyik, aminek következtében időről-időre cserélődnek a szerek a gyógyszertörzskönyvi nyilvántartásban. Fontos feladat tehát, hogy megismerjük ezeknek a kémiailag változatos gyógyszereknek a metabolizmusát és eliminációját az állati szervezetben/ből. A központi idegrendszeri bioelektromos tevékenység pontosabb megismerése és az arra kifejtett trankvilláns hatások elemzése hozzásegíthet a gyógyszerek hatásmechanizmusának pontosabb feltárásához. Vizsgálataim segíthetnek az újabb, hatékonyabb vegyületek teszteléséhez, biológiai hatásának felderítéséhez. A különböző állatfajokon végzett összehasonlító vizsgálatok pedig adatokat szolgáltathatnak arra vonatkozóan, hogy mely gyógyszerek milyen állatfajoknál alkalmazhatók megbízhatóan, illetve nagymértékben segíthetik az eltérő biometabolikus utak feltárását. A disszertációmban néhány a humán- és állatgyógyászatban (csak részben) alkalmazott trankvilláns gyógyszer hatását vizsgáltam a GST indukcióra, három állatfaj különböző szerveiben. A GSH-gyógyszer konjugátumok képződésének lehetőségét és azok biológiai hatását teszteltem. Bioinformatikai módszereket dolgoztam ki és alkalmaztam a GST enzimkinetikai analíziséhez. Újszerű, analóg és digitális jellemzőket integráló, mikrokontroller alapú, multiprocesszoros mesterséges neuronhálózatot és algoritmusait fejlesztettem, mellyel a gyógyszerek és konjugátumainak hatását vizsgáltam az agytörzs tüzelési mintázatára. Vizsgálataim eredményei interdiszciplináris jellegűek, a neurobiológia és a neuroinformatika területeiről. II Célkitűzések A trankvilláns hatású vegyületek közül néhány kiemelt gyógyszer vizsgálatát tűztem ki célul. A választási szempont a heterogén kémiai szerkezet hasonló hatásprofil mellett, a hagyományos és új generációs besorolás, valamint a humán, állat és mindkettőnél történő gyakorlati alkalmazás elterjedtsége. Disszertációmban az alábbi felvetett kérdésekre keresem a válaszokat, illetve dolgoztam ki megoldásokat: 1. Olyan új, a jelenleginél precízebb és hatékonyabb mikrokontroller alapú mérési rendszer, hardver és szoftver kidolgozása, amely lehetővé teszi nagyszámú biológia minta enzimaktivitásának gyors, megbízható mérését, az enzimkinetikai mérések során nyert adatok monitorozását, elemzését és értékelését. 2. A vizsgált vegyületek in vitro szubsztrátjai-e a GST enzimnek? Az 1-kloro-2,4-dinitrobenzén (CDNB) mint toxikus xenobiotikum a GST enzim szubsztrátja és fotometriásan mérhető általa az enzim aktivitása. A vizsgált gyógyszerek tehát kompetitíven gátolják-e a GSH – CDNB konjugátumok létrejöttét? 3. Az egyes trankvilláns hatású vegyületek mely szervekben és milyen mértékben váltanak ki GST enzimindukciót, azaz új enzimfehérje szintézisét, a gén expresszióját? 4. Van-e különbség a laboratóriumi gyakorlatban széles körben alkalmazott laboratóriumi patkány (Rattus norvegicus); az emlős gazdasági állataink modelljeként használatos, szintén emlős házinyúl (Orictolagus cuniculus) és a halak közül az állattenyésztési jelentőséggel bíró ezüstkárász (Carassius auratus) GST indukciójában az egyes szervek esetében? 5. Gazdasági haszonállatoknál (modellként házinyulat és az ezüstkárászt vizsgálva) milyen az egyes gyógyszerek alkalmazhatósága és hatékonysága, összevetve a humán és az állatgyógyászat gyakorlatában elterjedt vegyületeket. Különös tekintettel az első illetve második generációs neuroleptikumok helyére. 6. A GSH konjugátumoknak van-e hatékonysága a fenti fajok esetében, illetve szerepet játszhatnak-e egyes mellékhatások megjelenésében? 7. Olyan újszerű multielektródás elvezetési rendszer, multielektróda tömb és csúcstechnológiát alkalmazó analóg erősítő rendszer kidolgozása és kiépítése amellyel vizsgálni lehet az egyes vegyületek hatását az agytörzs célzott területeinek tüzelési mintázatára. 8. Olyan új multiprocesszoros mesterséges neuronhálózat és a hozzá tartozó algoritmusok kidolgozása, amely alkalmas a multielektródás tüzelési mintamátrixok valósidejű digitális feldolgozására és az idegrendszerrel való kétirányú, analóg kommunikáció megvalósítására. 9. A fenti rendszerrel vizsgálva, okoznak-e −és ha igen, milyen− tüzelési mintaváltozásokat a vizsgált trankvilláns vegyületek az agytörzs formatio reticularis pályarendszereiben és van-e különbség ugyanezen vegyületek GSH konjugátumai által kiváltott tüzelési mintaváltozásaiban. A munkámat 1998 – 2007 közötti időszakban az alábbi intézetekben végeztem (kronológiai sorrendben): • Debreceni Orvostudományi Egyetem, Élettani Intézet • Kossuth Lajos Tudományegyetem, Természet Tudományi Kar, Állatanatómiai és Élettani Tanszék • Debreceni Egyetem, Műszaki Főiskolai Kar, Villamosmérnöki Tanszék • Debreceni Egyetem, Agrár –és Műszaki Tudományok Centruma, Műszaki Tudományi Kar, Környezet –és Vegyészmérnöki Tanszék. Elektorfiziológia – Bioinformatika Laboratórium. III Eredmények A disszertációmban néhány a humán- és állatgyógyászatban (csak részben) alkalmazott trankvilláns gyógyszerek hatását vizsgáltam a GST indukciójára, három állatfaj különböző szerveiben. A GSH-gyógyszer konjugátumok képződésének lehetőségét és azok biológiai hatását teszteltem. Bioinformatikai módszereket alkalmaztam és dolgoztam ki a GST enzim aktivitás mérésére. Újszerű, analóg és digitális jellemzőket integráló, mikrokontroller alapú, multiprocesszoros mesterséges neuronhálózatot és algoritmusait fejlesztettem, mellyel a gyógyszerek és konjugátumainak hatását vizsgáltam az agytörzs tüzelési mintázatára. Vizsgálataim eredményei interdiszciplináris jellegűek, a neurobiológia és neuroinformatika területeiről. A gyógyszerválasztási szempont a heterogén kémiai szerkezet hasonló hatásprofil mellett, a hagyományos és új generációs besorolás, valamint a humán, állat és mindkettőnél történő gyakorlati alkalmazás elterjedtsége. Vizsgáltam a szedatívumok közül a Xylazint, az anxiolyticumok közül a Diazepamot, a második generációs neuroleptikumok közül a Tiapridumot és a Risperidonumot valamint a hagyományos neuroleptikumok közül a Chlorpromazinumot, Acepromazinumot, Thioridazinumot és a Haloperidolumot. A kísérleti fajok közül első körben laboratóriumi patkányon vizsgáltam, csak a humán gyógyászatban alkalmazott neuroleptikumokat. A patkány kísérletek sikerességének tükrében később gazdasági haszonállatok modelljeként, kiterjesztett kísérleteket végeztem házinyúlon és ezüstkárászon. A GST enzim egyik szubsztrátja a CDNB (1-kloro-2,4-dinitrobenzén). A GSH-val történő konjugáció következtében színes komplex képződik. A standard körülmények között képződött termék mennyisége egyenes arányban áll a GST enzim aktivitásával, ami fotometriás úton mérhető. A három faj egyedei nyolc napon keresztül kaptak kezelést a gyógyszerekből, az irodalmi adatok –illetve annak hiányában– kalkulált, testtömeg arányos dózisban. A kezelés ideje alatt a fizikális paraméterek, mint a testhőmérséklet, testtömeg, valamint szedációs és analgézia tesztek mint a hot-plate teszt és a motilitás mérés, folyamatos regisztrálásra kerültek. A méréseket a megszintetizált GSH-gyógyszer konjugátumokkal is elvégeztem. Az enzimkinetikai mérésekhez az állatok feláldozása után a szerveikből standard eljárás szerint homogenizátumot készítettem és GSH valamint CDNB hozzáadásával a GST enzimaktivitást mértem. A nagyszámú minta (több mint 5 ezer enzimkinetikai mérés, ugyan ennyi fehérje tartalom meghatározás, azaz több mint 110 ezer adatsor) komplex enzimkinetikai analíziséhez mikrokontroller alapú feldolgozó rendszert fejlesztettem és algoritmusait dolgoztam ki. A 14 valamint a második verzió 24 bites soros A/D konvertere jelentősen megnövelt pontossággal kvantálta a detektor analóg jeleit. Az enzimkinetikai méréseknél gyakori pontatlanságot okozó hibák kiküszöbölésére hibajavító algoritmust dolgoztam ki, teszteltem és alkalmaztam. A kinetikai görbék analízisére a lineáris szakaszkeresését és a legnagyobb nettó termékképződési szakaszkereső algoritmust dolgoztam ki BS2/SX mikrokontrollerre. A rendszer a nagyszámú adatfeldolgozás során sikeresen bizonyított. A vizsgált gyógyszerek in vitro körülmények között mind kompetitíven gátolták GST jelenlétében a CDNB – GSH konjugátumok létrejöttét. Mindegyik vegyület, különböző affinitással az enzim szubsztrátjának bizonyult. Így valószínűsíthető a GSH-gyógyszer komplex képződésének lehetősége. Kezelési dózisban a Thioridazinum mutatta a legjelentősebb gátlást, majd a Tiapridum, a Xylazin etc. A szervezetben hasonló arányú kezdeti koncentráció alakulhat ki a kezelések során is. A laboratóriumi patkány valamennyi kezelt csoportjában megnövekedett a máj GST aktivitása. Hasonló tendenciát tapasztaltam az agytörzsi homogenizátumban is, bár ott a GST aktivitása 20-30-ada volt mint a májban. A több mellékhatással rendelkező hagyományos neuroleptikumok általában kisebb GST indukciót okoztak, mint a kevesebb mellékhatást okozó új típusú gyógyszerek. Az agyban a Haloperidolum és a Chlorpromazinum okozta a legnagyobb GST indukciót. Így ezek konjugátumainak megjelenése a legvalószínűbb. Az enzimaktivitás növekedése a GSH detoxifikációs rendszer aktiválódását jelzi. Minél nagyobb mértékű, annál inkább megterheli a szer az adott szerv sejtjeinek védekező kapacitását. A negatív érték azt jelezheti, hogy a vegyület maga kapcsolódhat az enzimhez, vagy a vegyület metabolizmusa során keletkező intermedierek allosztérikusan gátolhatják az enzimet, vagy az intermedierek befolyásolják az enzim expresszióját. Az sem kizárt, hogy más detoxifikációs mechanizmusok kerülhettek előtérbe az adott szervben, tehát a GST gén expressziója csökkenhetett, amelyre feltételezhetően ezekben az esetekben nem volt olyan mértékben szükség. A házinyúl motilitás változását a kezelések hatására több szempontból értékeltem. A legaktívabb mérés és az utolsó kezelési nap differenciája alapján a Diazepam a Thioridazinum és a Tiapridum bizonyult a leghatékonyabbnak. A Tiapridum mint csekély mellékhatású új típusú neuroleptikum a patkány agyban sem okozott jelentős GST indukciót ellentétben a Thioridazinummal. A Hot-Plate teszten csak a Risperidonum a Haloperidolum és a Diazepam szerepelt gyengébben. A kezelések általában a 3.-4. napon okoztak hibernációt, amelyet a szervezet a további napokon minden esetben kompenzált. A testtömeg gyarapodás elmaradása mindegyik kezelés során megfigyelhető volt. A Risperidonum a Thioridazinum és a Chlorpromazinum esetében pedig fogyás volt tapasztalható. A Thioridazinum és a Chlorpromazinum nagy hatásfokú hagyományos neuroleptikumok, amelyeknél az eredmény nem meglepő. A Risperidonum azonban második generációs, amelynél elvárható lenne a pozitívabb mellékhatás profil (humán vonatkozásban ez tapasztalható). A Tiapridum és a Haloperidolum okozta a legkisebb tömeggyarapodás elmaradást. Az egyes szervekben általában a Haloperidolum és a Thioridazinum mutatta a legnagyobb GST indukciót és a Tiapridum az alacsonyabbakat. A máj mint a detoxifikációs mechanizmusok legfontosabb helyszíne, a Risperidonum kivételével minden kezelésre jelentős GST indukcióval reagált. A vese, hasonlóan a májhoz és a szívhez jelentős GST indukciót mutatott, a Tiapridum illetve a szívnél a Diazepam kivételével. Ez a szer csak a májban váltott ki jelentősebb emelkedést. Az egyes szervek detoxifikációs terhelésén kívül külön figyelmet érdemel az agy, ahol a glutation konjugátumok befolyásolhatják a neurotranszmisszió folyamatát. Az agytörzsi mintákban az Acepromazinum, a Tiapridum és a Risperidonum kivételével minden vizsgált vegyület GST indukciót idézett elő, ami GSH konjugátumainak megjelenését okozhatta az agyszövetben. Ez befolyásolhatja a glutamáterg neurotranszmisszió folyamatát, ahogyan azt számos -glutamil peptidnél és glutation analógnál leírták. A két új típusú neuroleptikum —amelyeket egyenlőre nem alkalmaznak állatgyógyászatban—, nem emelte a GST indukcióját. Elképzelhető, hogy a GSH konjugátumok felhalmozódásának hiánya lehet az egyik oka ezen szerek jelentősen kevesebb mellékhatásának. A házinyúl agytörzsben a Chlorpromazinum és a Xylazin okozta a legnagyobb GST indukciót. A gyógyszerek megszintetizált glutation konjugátumaival is elvégeztem ugyanazon hatékonysági vizsgálatokat mint az alapvegyületekkel. A konjugátumok közül a Risperidonum és a Chlorpromazinum bizonyult a leggyengébb míg a Thioridazinum és a Xylazin a legerősebb hatásúnak. A sorrend szinte teljesen megegyezik a májban mért GST indukció mértékének sorrendjével. A hot-plate teszten azonban a Xylazin a Chlorpromazinum és a Tiapridum mutatott kisebb értéket. Ez azonban az analgézia kisebb mértékével is összefüggésbe hozható, mert a teszt fájdalom ingeren alapul. A testhőmérsékletet a kezelés után egy órával a Chlorpromazinum és az Acepromazinum csökkentette a legjelentősebben. Míg az alapvegyületeknél a Haloperidolum és a Diazepam. Az új típusú szerek közül a Risperidonum konjugátuma csekélyebb a Tiparidumé jelentősebb hibernációt idézett elő az alapvegyületnél. A házinyúl GST aktivitása jelentősen nagyobbnak mutatkozott mint a laboratóriumi patkányé. Ez feltételezhetően annak tudható be, hogy az SPF Wistar patkány vonalat nemzedékek sora óta laboratóriumi körülmények között tenyésztik, jóval kisebb környezeti terhelés éri, mint a házinyulat. Így a detoxifikációs rendszere sem olyan aktív. Az ezüstkárász esetében a légzésszámot az Acepromazinum és a Thioridazinum csökkentette a legjelentősebben és a GSH konjugtumai is hasonlóan hatásosak voltak. A Risperidonum és a Haloperidolum nem csökkentette a légzésszámot de a glutation konjugátumai jelentősen, tehát a konjugátumok hatékonyabbnak mutatkoztak. A Diazepam konjugátum azonban emelte a légzésszámot az alapvegyülethez képest. A GST indukciót általában az Acepromazinum váltotta ki jelentősen. Az agyban emellett a Diazepam és a Thioridazinum. Az új típusú neuroleptikumok alacsony indukciót mutattak, a Risperidonum pedig jellemzően negatív értéket. Feltehetően az ezüstkárászban nem a GSH a fő metabolikus útvonal első lépcsője. A GST indukciós adatokat vegyületenkénti csoportosításban is összehasonlítottam. Vizsgáltam továbbá a gyógyszerek és glutation konjugátumainak hatását az agytörzs bioelektromos tevékenységre. Ehhez egy olyan új elvű, analóg és digitális tulajdonságokat egyesítő multiprocesszoros mesterséges neuronhálózatot (ADNC : Analog Digital Neural Computer) fejlesztettem és algoritmusait dolgoztam ki, amellyel 128 egységes mikroelektródatömbön keresztül kétirányú kommunikációt valósíthattam meg az élő idegrendszer egy célzott területével. A rendszer újszerűen közelíti meg a neuronhálózat és az idegrendszer interakcióját, azt ismeretlen kapcsolású analóg részeként kezeli. Az ADNC analóg és digitális felülete a legkorszerűbb mikroelektronikai hardvereket integrál. A digitális felület 9 nagyteljesítményű BS2/SX mikrokontrollerből épül fel. A tüzelési mátrixok detektálásán kívül algoritmusok alapján műveleteket képes végezni azokon és eredményeit visszastimulálva kommunikálni képes az idegrendszerrel. A kezelések hatására a tüzelési gyakoriság csökkenésével növekedett a szinkrontüzelés aránya, tehát mérséklődött de egyben rendezettebbé vált az agytörzs bioelektromos tónusa. Az egyes gyógyszerek tüzelési ráta csökkentése, azaz az alapvegyület és GSH konjugátuma közötti arány szoros összefüggést mutatott a hatékonyságtesztekkel, nyúl esetében a motilitási eredményekkel, hal esetében pedig a légzésdepresszió mértékével. Megalapozottnak tűnik az a feltételezés, hogy a trankvilláns vegyületek, hasonlóan a narkotikumokhoz a RAS-ban a vezetés depressziója révén okozhatják a hatékonyságukat. A RAS-aktivitás tiszta hatása a „jel/zaj viszony” arányának megváltozása lehet, az abszolút ingerlékenység valamelyes csökkenése árán. A tüzelési ráta csökkenése mellett ugyanis bizonyos mértékig növekedett a rendezett tüzelési aktivitás. Vizsgálataim rávilágítanak arra is, hogy a pszichofarmakonok hatásának központi idegrendszeri tüzelési mátrix elemzésében még rendkívül széleskörű, új lehetőségek rejlenek. Tovább lehetne vizsgálni a szinkron tüzelés természetét és viszonyát a tüzelési aktivitással. Célszerű lenne vizsgálni az ingerlésre adott válaszmintázatok jellegét, összehasonlítva az egyes kezelések hatását. Valamint számos szempontból és új algoritmussal lehetne elemezni a mintázatokat, amely közelebb vihet minket a trankvillánsok központi idegrendszerre gyakorolt hatásának jobb megértéséhez. Sajnos jelen értekezés terjedelmi korlátai ezt nem teszik lehetővé, így ez további célkitűzéseimként szerepel. Eredményeim arra utalnak, hogy a vizsgált pszichoaktív vegyületek GST-enziminduktív hatással is rendelkeznek. Mindamellett az agyszöveti GST aktivitás révén a vegyületek glutation konjugátumai képződhetnek az agyszövetben és más szervekben egyaránt. A glutation konjugátumok, más -glutamil peptidhez és glutation analógokhoz hasonlóan, befolyásolhatják a központi idegrendszeri glutamáterg neurotranszmissziót, így hozzájárulhatnak egyes mellékhatások kialakulásához is. Egyes pszichofarmakonok a GST gátlását idézték elő. Ebben feltehetőleg más metabolikus mechanizmusok játszanak szerepet. A gyógyszerek által előidézett specifkus szöveti hatásokért feltehetően az egyes szervekben található izoenzimek tehetők felelőssé. Az eredményekben sorra megmutatkozik a különbség az új típusú és a hagyományos vegyületek között. Az ismert mellékhatások feltételezhetően szoros összefüggésben állnak a képződött glutation komplexek megjelenésével is. Az eredményeim tükrében célszerű lenne egyes, a humán gyógyászatban már hosszabb ideje bevált gyógyszerek bevezethetőségét tovább vizsgálni az állatgyógyászat egyes területein. Az új generációs neuroleptikumok jóval kedvezőbb mellékhatás profil mellett kevésbé terhelik meg a szervezetet. Mérsékeltebbek lehetnek a krónikus kezelések negatív hatásai az értékmérő tulajdonságokra az állattenyésztés területén is. Miközben hatékonyságuk nem marad el jelentősen a hagyományosan bevált szerekétől. Indokolt lehet tehát, a jelentős GST indukciót kiváltó gyógyszerek GSH konjugátumainak további vizsgálata, a konjugátumok hatékonyságának részletesebb elemzése, szerepének vizsgálata a mellékhatások kialakulásában egyes szervek szintjén és esetleges interakcióinak felderítése a glutamáterg neurotranszmisszió folyamatával is. IV Az értekezés új és újszerű eredményei Vizsgálataim során eredményeimmel több tudományterületet érintettem. Az alábbiakban a diszciplínák jellege szerint foglalom össze az eredményeimet. Nagyszámú minta hatékonyabb GST enzimkinetikai analíziséhez újszerű, mikrokontroller alapú hardver és algoritmusainak kidolgozását végeztem el. A hibatűrő rendszer segítségével nagyobb pontossággal detektálható és elemezhető a trankvillánsok hatása a GST indukcióra. Bizonyítottam, hogy az Acepromazinum, Chlorpromazinum, Diazepam, Haloperidolum, Risperidonum, Thioridazinum, Tiapridum és Xylazine trankvilláns hatású gyógyszerek mindegyike különböző mértékben, gátolja a CDNB-GSH konjugátumok GST indukált in vitro kialakulását. A Haloperidolum és a Chlorpromazinum halogén szubsztituált neuroleptikumok szubsztrátjai lehetnek in vivo körülmények között is a GST enzimnek, azaz lejátszódhat a glutation-S-konjugációja, illetve ezen intermedierek képződhetnek in vivo az állati szervezetben is. A fenti vegyületek tekintetében a házinyúl és ezüstkárász fajoknál hatékonysági sorrendeket állapítottam meg, motilitás, hot-plate, testhőmérséklet és testtömeg illetve légzésszám paraméterek értékelésével. Kimutattam és összehasonlítottam, hogy az Acepromazinum, Chlorpromazinum, Diazepam, Haloperidolum, Risperidonum, Thioridazinum, Tiapridum és Xylazine vegyületek a laboratóriumi patkány, a házinyúl és az ezüstkárász egyes szerveiben (máj, agy, vese, lép, tüdő, szív, harántcsíkolt izom) különböző mértékű GST enzimaktivitás változást okoztak. Megállapítottam és összehasonlítottam a fenti vegyületek GSH konjugátumainak hatékonyságát a házinyúl és ezüstkárász fajoknál a motilitás, hot-plate, testhőmérséklet és testtömeg illetve légzésszám paraméterek függvényében. Olyan új elvű, analóg és digitális tulajdonságokat egyesítő multiprocesszoros mesterséges neuronhálózatot fejlesztettem és algoritmusait dolgoztam ki, amellyel 128 elemű mikroelektródatömbön keresztül kétirányú kommunikáció valósítható meg az élő idegrendszer egy célzott területével. A rendszer újszerűen közelíti meg a neuronhálózat és az idegrendszer interakcióját, azt ismeretlen kapcsolású analóg részeként kezeli. Segítségével –jelen vizsgálataimban– pszichofarmakonok központi idegrendszeri hatékonysága és hatásmechanizmusa tanulmányozható. Megállapítottam és fizikális hatékonysági teszt eredményeivel összehasonlítottam a vizsgált gyógyszerek hatását az agytörzs tüzelési mintázatára a házinyúl és az ezüstkárász esetében. Megállapítottam és fizikális hatékonysági teszt eredményeivel összehasonlítottam a vizsgált gyógyszerek megszintetizált GSH konjugátumainak hatását az agytörzs tüzelési mintázatára a házinyúl és az ezüstkárász esetében. Megállapítottam, hogy megalapozott az a feltételezés, miszerint a trankvilláns vegyületek a tüzelési mintázat jel/zaj arányának megváltozását okozzák az agytörzs felső régiójában. A tüzelési ráta csökkenése mellett arányosan növekszik a szinkronizált aktivitás. V A gyakorlatnak átadható eredmények Az Acepromazinum, Chlorpromazinum, Diazepam, Haloperidolum, Risperidonum, Thioridazinum, Tiapridum és Xylazine vegyületek mindegyike fajonként -és az egyes szervekben eltérő mértékben módosította a GST enzim aktivitását. Figyelembe véve hogy más -glutamil peptidek és glutation analógok csakúgy mint a glutation konjugált trankvillánsok befolyásolhatják a glutamáterg neurotranszmissziót, indokolt lenne ezen vegyületek konjugátumainak további hatásait részletesen vizsgálni a mellékhatások csökkenthetőségének reményében. Eredményeim tükrében indokolt lenne megvizsgálni egyes, állatoknál nem alkalmazott vegyületek bevezethetőségét az állatgyógyászati és állattenyésztési gyakorlatba. A jó hatékonyság és kevesebb mellékhatás tekintetében elsősorban a második generációs Tiapridum és Risperidonum gyógyszerek jöhetnek szóba. Figyelembe vehető, a munkám során feltárt, glutation konjugált méregtelenítési rendszer megterhelése az egyes gyógyszerek és szervek estében. A modellállatként alkalmazott házinyúl eredményeiből kiindulva más állatfajok esetében is indokolt lenne az összehasonlító vizsgálat. Az új típusú neuroleptikumokon túl a házinyúl esetében elsősorban a Thioridazinum és a Haloperidolum, ezüstkárász esetében az Acepromazinum, Thioridazinum és a Chlorpromazinum további lehetőségeinek vizsgálatát javaslom. A mikrokontrolleres enzimkinetikai analizáló rendszer architektúrája és algoritmusai felhasználásával továbbfejleszthetőek a jelenlegi laboratóriumi mérőrendszerek. A neuronhálózat hardver architektúrája és alap algoritmusai alapján hasonló elvű neuronhálózatok építhetők, más idegrendszeri tevékenységek vizsgálatára is. Az architektúra alapján javaslom a neuronhálózat továbbfejlesztését, a processzorok számának jelentős emelésével. Eredményeim alapján célszerűnek tűnik a hardveres neuronhálózatokat nagyteljesítményű mikrokontrollerek felhasználásával fejleszteni. I. Introduction Tranquilizers that have a strong blocking effect on the central nervous system of vertebrata, reduce stress and aggression, anxiolytics and sedatives that decrease anxiety have a very significant role in human therapeutics, veterinary practice, animal experiments as well as in stock-raising. They are the most important medicines used for the treatment of schizophrenia in human therapeutics. The anxiety and excitement of psychotic patients decrease, hallucinations and delusions remit or cease as the effect of the treatment with neuroleptic (antipsychotic) medicine. The application of a small dose sedates wild and aggressive animals and makes them treatable. It turns off the natural or artificially evoked anger reactions and fighting, aggressive behavior. Therefore, they are used in the case of laboratory animals (rodents, rabbits, monkeys, etc.) in order to be able to perform various operations. They are also widely used in both veterinary science and breeding. In the case of smaller, pain-free but unpleasant surgery it makes animals treatable, or – combined with analgetics – even painful operations can be carried out (neurolepanalgesia). With their use, the application of the more dangerous hypnotics or narcotics can be avoided. In the case of livestock breeding they are used mainly to reduce the negative effects of transportation stress, to protect valuable animals and as a tool in medical taming. Stress can have a serious negative effect on homeostasis, therefore on reproduction, growth, capability of resistance and various other breeding parameters. Therefore, tranquilizers have economic significance and a raison d’étre in the field of livestock breeding as well. At the same time, tranquilizers – and neuroleptics in particular- have a significant number of, sometimes dangerous, side effects (dyskinesia, Parkinsonism, akatisia, aggressiveness, endocrine-, cardiovascular-, anticholinergic- or haematologic side effects, etc.). On the long run, this can result in the alteration of the fat and muscle ratio, may cause behavioral problems, may decrease the index of reproduction, etc. Their application is also limited because the quantity of chemical agents remaining in livestock is strictly controlled by the considerations of consumer protection. Statutes of the Ministry of Health (2/1999. (II.5) EüM.) and the European Parliament and Council (2377/90/EGK) regulate the maximum quantity of animal medicament remains in food, including that of tranquilizers. The applied medicaments used to achieve various biological effects – including the compounds that I have examined – are xenobiotics (are not present in the body normally.) For their removal from the organism special metabolism enzymes and transporting mechanisms developed during phylogenesis. Increased metabolism encumbers the detoxification mechanisms of particular organs to a varying degree. As a result of this, there is a decreased capacity for protection against other harmful phenomena. It reduces the immune protection performance of animals which may influence the quality and quantity of useful production. A significant number of metabolites of antipsychotic and tranquilizing medicaments have been identified. However, not all the intermediers are known and it is not known either what kind of biological effect they have or whether they play a role in the almost always observable development of side effects or in the evolution of individual capacity for endurance and toxic effects (DAHL and STRANDJORD, 1977; DOLLERY, 1991; YEUNG et al., 1993; JAVAID, 1994). I have supposed that some of the above mentioned medicaments (primarily halogen substituent compounds) with the help of Glutathione-S-Transferase enzyme (GST), through Glutathione S- Conjugation can metabolize, or rather can be removed from the organism. If this happens, we can also suppose that the compounds themselves can have an induction effect on the synthesis of enzymes that are involved in their metabolism. Therefore, the synthesis of the GST enzyme can also intensify. This way the glutathione conjugates of tranquillant compounds can be generated in an increased degree (e.g. in the brain tissue as well). It may also be supposed that the glutathione conjugates can interact in the central nervous system with proteins and receptors that have a role in the effect mechanism of tranquilizers. At the same time, glutathione conjugates, similarly to other -glutamine peptides and glutathione analogues, can influence the glutamatergic neurotransmission of the central nervous system. (VARGA et al., 1988; MCMOHAN et al., 2000; JANÁKYet al., 2000; HERMANN et al., 2004). Thus, these compounds can take effect in the central nervous system in another route, through the blocking of the stimulating mechanism as well. This way they can also influence the development of side effects. One of the main targets of tranquilizers is the formatio reticularis of the brain stem and the neurons of the reticular activating system (RAS). Based mainly on EEG (Electroencephalography) examinations it seems that tranquilizers evoke a typical synchronous firing phenomenon in the cortex which is probably related to the sedative effect on the central nervous system. The mechanism for the development of the synchronization is not known, but we know that the RAS has a crucial role in its regulation. The EEG examination provides rather indirect information about the operation of the nervous system, therefore the investigation of various regions of the central nervous system and the neurons having a role in it is absolutely necessary. To carry this out we need neuroinformatic methods of investigation. With the help of this the firing of particular neurons - that is their depolarization frequency -, the alteration of field potential (developed as a result of the activity of neurons) or the registration or analysis of action potentials can be examined. Little is known about the nature of firing patterns and their relation with tranquilizers and their glutathione conjugates’ efficiency, the effect mechanism of certain compounds. It is not known what kind of firing pattern changes do these compounds cause in the formatio reticularis. The evaluation of the firing pattern can be efficient if we can register with as many electrodes as possible in real time (with an array of 128 electrodes in my investigations.) It provides a number of other possibilities for examination, if a system like this is also capable of stimulation, i.e. it is capable of establishing two directional communication with a targeted part of the central nervous system. An artificial neural network, that shows a surface analogy with the structure of the living nervous system connected to it, can be capable of processing such a large amount of data. The amazing development of digital technology made the practical, neurobiological use of high performance microcontrollers possible, however, up to the present only very few such applications were created. There is no bibliographical data that would show that a microcontroller based artificial neural network would be able to establish two-directional communication through a multielectrode array with the central nervous system connected to it. Therefore, I aimed at developing a neuroinformatic system based on new principles and at writing its algorithms. With the help of this system we can examine the firing patterns in the brain stem, the operation of the nervous system, the communication of particular areas with other, distant regions and the effects of tranquilizers and their metabolites on the electronic activity of the brain stem’s formatio reticularis. Intensive research is being carried out in order to reduce the significant number of side effects and to synthesize new, more efficient compounds; therefore the medicaments are changing from time to time in the medicaments register. It is an important task to understand the metabolism of this chemically diverse group of medicaments and its elimination in animals. The more precise knowledge of the bioelectric activity of the nervous system and the analysis of the tranquillizer effects on it can help us understand their effect mechanism better. My investigations can help in testing the new and more efficient compounds, and in the examination of their biological effects. Experiments on various animals can provide data regarding which medicaments can be used trustworthily with which animals and can largely contribute to the exploration of biometabolic ways. In my dissertation I have examined the effects of some of the tranquilizers (only partially) used in human and animal therapeutics on GST induction, in different organs of three animal species. I have tested the possibility of formation of GSH-medicine conjugates and their biological effects. I have used and developed bioinformatic methods for measuring GST enzyme activity. I have developed an original, microcontroller based multiprocessor artificial neural network that integrates both digital and analog characteristics, as well as its algorithms with which I have examined the effect of medicaments and their metabolites on the firing pattern of the brain stem. The results of my investigation are interdisciplinary, from the area of neurobiology and neuroinformatics. II. Objectives I examine certain significant medicaments from the compounds with tranquilizing effect. The selection is based on heterogeneous chemical structure with a similar effect-profile, on the traditional and new generational classification, and the extent of practical use in human and animal therapeutics (or in both.) In my dissertation I am looking for answers and have developed solutions for the following questions: 1. The development of a new, microcontroller-based measuring system, its hardware and software that enables the fast and precise measurement of the enzyme activity of a large number of biological samples, alongside with the monitoring, analyzing and evaluating data gained during enzyme kinetic measurements. 2. Are the examined compounds in vitro substrates of GST enzymes? The 1-chloro-2, 4-dinitrobenzene (CDNB) as a toxic xenobiotic is the substrate of the GST enzyme and the enzyme activity can be measured photometrically by it. Do the examined medicaments block competitively the development of GSH-CDNB conjugates? 3. In which organs and to what extent do some compounds with a tranquilizing effect generate GST enzyme induction, i.e. the protein synthesis of the new enzyme, gene expression? 4. Is there a difference between the GST induction in particular organs Whatof laboratory rats (Rattus Norvegicus) widely used in laboratory practice; in rabbits (Orictolagus Cuniculus) that are used as the model for mammal farm animals and in the case of fish, silver crucian (Carassius Auratus) that holds significance in animal breeding? 5. What is the efficiency and applicability of certain medicaments on farm animals (using rabbits and the silver crucian as models) compared to widespread compounds used in human and animal therapeutics? Special emphasis is put on the role of first- and second-generation neuroleptics. 6. Are the GSH conjugates effective in the case of the above mentioned species? Can they have a role in the appearance of side effects? 7. Developing and working out an original multi-electrode diversion system, a multi-electrode array and an amplifier system based on the newest technology that enables the examination of the effect of various compounds on the firing pattern of the neurons in the brain stem. 8. The development of a new multiprocessor artificial neural network (and related algorithms) that is able to process in real time the multi-electrode firing sample matrixes and to establish two-directional communication with the nervous system. 9. Using the above described system, do the examined tranquilizing compounds cause firing pattern changes -and if yes, what kind – in the brain stem’s formatio reticularis? Is there a difference in the case of the firing pattern changes caused by the GSH conjugates of the same compounds? Between 1998 and 2007 I have worked in the following institutions: (in chronological order) University of Debrecen Medical School, Institute of Physiology Kossuth Lajos University, Faculty of Sciences, Department of Animal Anatomy and Physiology University of Debrecen, Faculty of Engineering, Department of Electrical Engineering University of Debrecen, Centre of Agricultural Sciences, Faculty of Engineering, Department of Environmental- and Chemical Engineering. Laboratory of Electrophysiology and Bioinformatics. III. Results For the complex enzyme kinetic analysis of the huge amount of data (more than 5,000 enzyme kinetic measurements, the same amount of protein content determinations, that is more than 110,000 data lines) I have developed a microcontroller based processing system with its algorithms. The 14 (or in the 2nd version 24 bit) A/D converter quantized the detector’s analog signals with an increased precision. In order to correct the problems causing inaccuracy I have developed a correcting algorithm, I have tested it and applied it. For the analysis of kinetic curves I have developed various algorithms (linear section search, biggest netto product formation section search) for the BS2/SX microcontroller. The system proved to be successful during processing the great amount of data and during comparative examinations. Under In Vitro circumstances all the examined drugs competitively hindered the formation of the CDNB-GSH conjugates in the presence of GST. All compounds proved to be the substrates of the enzyme with different affinity and catalyzed the formation of the GSH drug complex. Thioridazin showed the most significant blocking in treatment dose, followed by tiapridum, xylazin, etc. During the treatment, a concentration of similar ratio develops in the organism, which implies the possibility of the formation of the conjugates. In all the treated groups of the laboratory rats the GST activity in the liver increased. The same tendency was observable in the brain stem’s homogenizate as well, although GST activity was only one-20th or one-30th of that of in the liver. Traditional neuroleptics – with more side effects – caused less GST induction in general, than new generational medicaments – causing fewer side effects. In the brain, haloperidol and chlorpromazine caused the biggest GST induction. Therefore, the appearance of their conjugates is the most likely. The compounds, except for the new generational risperidone, caused significant increase in the kidney as well. In the spleen, GST activity typically decreased compared to the control. The increase of enzyme activity signals activation of the GSH detoxification system. The larger scale it is, the more the substance burdens the defense capacity of the cells in the given organ. The negative value may show that other detoxification mechanisms came to the foreground, which distracted the capacity from the GST gene expression, for which there was no need to a large scale in these cases. For the decrease of motility in rabbits the diazepam, the thioridazine, and tiapridum were the most effective. The tiapridum, as a new generational neuroleptic with few side effects did not cause significant GST induction in brains of rats either (as opposed to thioridazin.) In the case of Hot Plate Tests, only risperidon, haloperidol and diazepam performed badly. The treatments caused hibernation usually on the 3rd or 4th day; for these the body compensated the following days. There was no body weight gain observable during treatments. In the case of risperidonum, thioridazin and chlorpromazine weight loss was observed. Thioridazin and chlorpromazine are high efficiency, traditional neuroleptics, so in these cases this result is not surprising. However, risperidonum is second generational, so a more positive side effect profile would be expected (this is the case regarding humans.) Tiapridum and haloperidol caused the least body weight gain leeway. Usually, haloperidol and thioridazin caused the biggest GST induction in organs and tiapridum the lowest. The liver, as the most important place of detoxification mechanisms, reacted with significant GST induction in the case of all treatment, except for risperidon. The kidney, similarly to the liver and heart showed strong GST induction, except for tiapridum, or in the case of the heart for diazepam. This substance caused significant increase only in the liver. Apart from the organs’ detoxification load, the brain deserves special attention, where glutathione conjugates can influence neurotransmission the most. In the brain stem samples all examined compounds with the exception of acepromazin, tiapridum and risperidonum caused GST induction, which could cause the appearance of GSH conjugates in the brain tissue. This can influence the process of glutamatergic neurotransmission, as it has been seen in the case of various -glutamine peptides and glutathione analogs (VARGA et al., 1988; MCMOHAN et al., 2000). The two new generational neuroleptics- that are not used in animal therapeutics so far – did not increase GST induction. It is possible that the lack of accumulation of GSH conjugates can be one of the reasons for the fewer side effects of these substances. In the brain stem of rabbits chloropromazine and xylazin caused the biggest GST induction. I have carried out the same efficiency tests on the synthesized glutathione conjugates of the medicaments as well. From among the conjugates risperidonum and chlorpromazine proved to have the weakest, while xylazin and thioridazin the strongest effect. The order is almost the same as in the case of the scale of GST induction in the liver. In the hot plate test, however, xylazin, chlorpromazine and tiapridum showed smaller values. This, however, can be connected to the smaller degree of analgesia as the test is based on pain stimulus. Body temperature one hour after the treatment was decreased most significantly by chlorpromazine and acepromazin. While in the case of base compounds it was the haloperidol and diazepam. From the new type of substances, the conjugate of risperidon caused less, that of tiparidum more significant hibernation than the base compound. It is interesting that the GST activity of rabbits was significantly (sometimes 10 times) larger than that of laboratory rats. This is probably the result of the fact that SPF Wistar rats have been bred in laboratory circumstances for several generations; therefore they are less affected by the environment than rabbits are. Therefore, their detoxification system is less active too. In the case of silver crucian carp breathing was slowed down most significantly by acepromazin and thioridazin and their GSH conjugates were similarly effective. Risperidonum and haloperidol did not slow down breathing but their glutathione conjugates did so significantly. The diazepam conjugate increased breathing compared to the based compound. GST induction was evoked significantly by acepromazine; in the brain also by diazepam and thioridazin. New type neuroleptics showed low induction, and risperidon a negative value. Supposedly in the case of silver crucian carp it is not the GSH that is the main metabolic path’s first step. GST induction data have been compared in compound grouping as well. I also examined the effect of medicaments and their glutathione conjugates on the bioelectric activity of the brain stem. To achieve this I have developed an original multiprocessor artificial neural network incorporating analog and digital features (ADNC: Analog Digital Neural Computer) and its related algorithms, with the help of which we can establish two-directional communication with a targeted section of the living nervous system through a 128 multi electrode array (MEA). The system offers a new approach towards the interaction of the neural network and the nervous system; it treats it as its analog part connected to it in an unknown way. The analog and digital surface of the ADNC integrates microelectronic hardware of the newest technology. The digital surface consists of 9 high performance BS2/SX microcontrollers. Apart from detecting firing matrixes it can also perform algorithmic operations on them and by re-stimulating its result it can communicate with the nervous system. As a result of treatments, with the decrease of firing frequency, the ratio of synchronous firing grew; therefore the bioelectric tone of the brain stem moderated and became more ordered at the same time. The decrease of the firing rate by certain medicaments, that is the ratio between the base compound and its GSH conjugate revealed a close connection with efficiency tests, in the case of rabbits with motility results, and in the case of fish with the scale of breathing depression. It seems valid that tranquilizing compounds, similarly to narcotics may be effective in the RAS as a result of the depression of conduction. The RAS activity’s effect can be the change of the ratio of the “sign-noise relation”, with the decrease of absolute irritability. Next to the decrease in the firing rate, the ordered firing activity increased to a certain degree. My investigations also show that the effects of psychopharmacons in the central nervous system’s firing matrix still provide new possibilities for analysis. The nature of synchronous firing and its relation with firing activity should be examined in more detail. The nature of response patterns for stimulation could be investigated, comparing the effects of various treatments. Patterns could be analyzed from numerous, new point-of-views and with new algorithms that would bring us closer to the better understanding of the effect of tranquilizers on the central nervous system. Unfortunately, the length of this publication does not allow this so it is part of my future objectives. My findings show that the examined psychoactive compounds have GST enzyme inductive effect as well. At the same time, as a result of GST activity in the brain stem the glutathione conjugates of the compounds can be formulated in the brain tissue or in other organs as well. The glutathione conjugates, similarly to other -glutamine peptides and glutathione analogs can influence the central nervous system’s glutamatergic neurotransmission, this way contributing to the development of symptoms of certain side effects, like that of pseudo parkinsonism. Certain psychopharmacons caused the blocking of GST. Probably other metabolic mechanisms play a role in this. Probably the izoenzymes found in the organs are responsible for the specific tissue effects caused by medicaments. The results show the differences between the traditional and new compounds. The known side effects are in a supposedly close relation with the appearance of the formed glutathione complexes. Based on my findings, it seems that it would be useful to examine the applicability of medicaments used successfully in human therapeutics in the case of certain animal species. The new generational neuroleptics have better side effect profiles and do not burden the organism so much. The negative effects of chronic treatment could be more moderate in the case of animal breeding as well. At the same time, their efficiency is not worse than that of traditional medicaments. The continued examination of GSH conjugates of those medicaments that cause significant GST induction may be necessary. The efficiency of conjugates and their role in the development of side effects on the level of particular organs and the examination of their possible interaction with the process of glutamatergic neurotransmission. IV. The new and original findings of the dissertation 1. During my investigations I have touched upon various fields of study with my results. In the following, I will summarize my findings according to the nature of the various disciplines. 2. I have developed a novel microcontroller based hardware and its connected algorithms for a more effective GST enzyme kinetic analysis of a great amount of samples. With the help of the system the effect of tranquilizers on GST induction can be detected and analyzed more precisely. 3. I have proven that acepromazin, chloropromazin, diazepam, haloperidol, risperidon, thioridazin, tiaprid and xylazine medicines with a tranquilizing effect, all – to a different degree- competitively block the in vitro development of GST induced CDNB-GSH conjugates. All compounds are substrates of the GST enzyme and catalyze the formation of medicine-GSH conjugates. 4. As regards the above mentioned compounds in the case of rabbits and silver crucian carp I established an efficiency order considering the parameters of motility, hot-plate, body temperature, body weight and breathing. 5. I showed that acepromazin, chlorpromazine, diazepam, haloperidol, risperidon, thioridazin, tiaprid and xylazine compounds resulted in a different scale of GST enzyme induction effect in the case of particular organs (liver, brain, kidney, spleen, lungs, heart) of laboratory rats, rabbits and silver crucian carp. 6. I showed and compared the efficiency of GSH conjugates of the above mentioned compounds in the case of rabbits and silver crucian carp (regarding motility, hot-plate, body temperature, body weight and breathing) 7. I have developed an original multiprocessor artificial neural network incorporating analog and digital features and its connected algorithms that can establish two-directional communication with a targeted section of the living nervous system through a 128 multi electrode array. The system offers a new approach towards the interaction of the neural network and the nervous system; it treats it as its analog part connected to it in an unknown way. With its help – in my present investigations – the efficiency and effect mechanism of psychopharmacons in the central nervous system can be examined. 8. I have found out and compared with the results of an efficiency test the effect of the synthesized GSH conjugates of the examined drugs on the brain stem’s firing pattern in the case of rabbits and silver carp. 9. I have found out that the presumption that the tranquilizing compounds cause the alteration of the signal/noise ratio of the firing pattern in the upper part of the brain stem is adequate. Alongside the decrease of the firing rate the synchronized activity increases proportionately.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A tartás- és fejéstechnológia hatása a nyers tehéntej mikrobiológiai minőségére(2008-05-09T06:08:52Z) Peles, Ferenc Árpád; Szabó, András; Béri, Béla; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar -- Élelmiszertudományi, Minőségbiztosítási és Mikrobiológiai IntézetHazánkban a tej és tejtermékek fogyasztásának színvonala és mennyisége még sajnos messze elmarad a táplálkozás élettani szempontból kívánatostól, így ennek növelése az egyik legfontosabb feladat. Ennek egyik eszköze lehet a választék bővítése, illetve a nagy élvezeti értékű és hosszú eltarthatóságú termékek előállítása. Ezt azonban csak kifogástalan minőségű nyers tejből lehet megoldani. A jó minőségű alapanyag (nyers tej) előállítása nem csak a tejfeldolgozók, hanem a tejtermelő gazdaságok érdeke is, ugyanis a feldolgozó üzemek csak extra minőségű tejet vesznek át. A tej átvétele során, a tej beltartalmi tulajdonságain kívül az általános mikrobiológiai minőség is szigorú kritérium, mivel a nyers tej feldolgozhatóságát alapvetően befolyásolja. A kutatómunkánk során vizsgáltuk a tejtermelő gazdaságokban termelt elegytej mikrobiológiai állapotát (összcsíraszám, coliformszám, Escherichia coli szám, Staphylococcus aureus szám, pszichrotróf baktériumszám, élesztő- és penészgombaszám). Néhány gazdaságból, melyekben magas volt az elegytej – mikrobiológiai paraméterek által okozott – szennyeződése, tőgynegyedtej és környezeti tamponos minták gyűjtöttünk a szennyeződés forrásának a kiderítése érdekében. Vizsgáltuk továbbá a termelt tej mikrobiológiai minősége, valamint az üzemméret és a különféle tartás- és fejéstechnológiai tényezők közötti összefüggést. A coliform baktériumok és az Escherichia coli szennyezettség meghatározásnak a segítségével felmértük a gazdaságok fejési és tejkezelési higiéniájának az állapotát. A gazdaságokból Staphylococcus aureus törzseket gyűjtöttünk, melyeknek meghatároztuk a fenotípusos (tellurit redukció, lecitináz aktivitás, hemolízis, koaguláz próba, Clumping faktor vizsgálat, antibiotikum rezisztencia) és genotípusos (enterotoxin gének előfordulása, pulzotípus, fágtípus) tulajdonságait. A vizsgálatokba hét nagygazdaságot, négy középgazdaságot és tizenegy kisgazdaságot vontunk be. A gazdaságok kiválasztásakor az eltérő méretet, továbbá a különböző tartás-, és fejéstechnológiai körülményeket vettük figyelembe. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy az elegytej minták összcsíraszáma, coliformszáma, élesztő- és penészgombaszáma, valamint a pszichrotróf baktériumok száma szignifikánsan magasabb a kisgazdaságokban, valamint azokban az üzemekben, melyekben kötött tartásmódot, sajtáros fejésmódot, vízzel történő tőgyelőkészítést alkalmaztak, valamint ott is, ahol nem alkalmaztak elő- és utófertőtlenítést. Az elegytej összcsíraszámát elsősorban fejésmód és a tőgyelőkészítés módja határozta meg. Az összcsíraszám szempontjából a vizsgált közép és kisgazdaságokban a tejvezetékes fejésmód – kötött tartás – száraz tőgyelőkészítés; a nagygazdaságokban pedig a fejőházi fejésmód – pihenőboxos tartásmód – fertőtlenítőszeres tőgyelőkészítés kombinációja bizonyult a legkedvezőbbnek. Az eredményeink azt mutatták, hogy a fejés és tejkezelés során használt eszközök alig, a szubklinikai tőgygyulladásban szenvedő állatoktól származó tej viszont nagymértékben befolyásolja az elegytejből kimutatható Staphylococcus aureus számot. A gazdaságokból gyűjtött St. aureus törzsek mind koaguláz pozitívak voltak. A penicillinnel szemben az izolátumok 30,5%-a volt rezisztens. Az elegytejből és a beteg állatok tőgynegyedéből származó penicillin rezisztens St. aureus törzsek előfordulási aránya 20,0%, illetve 88,9% volt. A St. aureus izolátumok 27,1%-a hordozott Staphylococcus enterotoxin (SE) gént. A seb, sea és sec gének voltak a leggyakrabban detektált SE genotípusok. A törzsek tizennégy főtípusba és nyolc altípusba voltak sorolhatóak 86%-os azonossági szint esetén. Az egyes gazdaságokban egy vagy két különféle pulzotípus fordult elő, amely az egyes farmokon belüli kismértékű genetikai különbségre utal. A St. aureus törzsek fágtipizálása során a legtöbb izolátumnál (62.7%) a III és IV fágcsoportba tartozó fágok idéztek elő lízist. A vizsgálatok során az izolátumokat tíz fágcsoportba sikerült besorolni. A III-IV és a III-IV-81 fágcsoportokba tartozott az izolátumok többsége. A törzsek vizsgálata során kapott információk hozzájárulnak a tejtermelő gazdaságokban előforduló St. aureus törzsek alaposabb megismeréséhez, ezáltal az ellenük irányuló hatékonyabb védekezéshez és a beteg állatok eredményesebb gyógykezeléséhez. In Hungary, the level of milk production and quantity of milk product consumption still lag behind the desired level for optimum human nutrition important tools to improve it. Can be widening the range of products and producing high quality products with long storability. However, this can be achieved only by producing raw milk of exceptional quality. Milk processing plants and dairy farms are interested in the production of basic material (raw milk) of a good quality, because milk processing plants only accept raw milk of extra quality. On delivery of milk, the composition and the general microbiological quality of milk has to meet strict requirements, because these factors basically influence the industrial use of the raw milk. In our study we investigated the microbiological status of raw milk produced in dairy farms (total plate count, coliform count, Escherichia coli count, Staphylococcus aureus count, psychrotrophic bacteria count, yeast and mold count). We collected milk from cows suffering from mastitis and to collect samples from places of the farms and, where there was significant microbial contamination in the bulk tank milk, to identity sources of contamination. We examined the connection between housing-, milking technologies on the farm and microbiological quality of the milk. We evaluated hygienic circumstances of milking and milk handling of the farms, by examining coliform bacteria and Escherichia coli contamination. We examined the phenotypic (tellurite reduction, lecithinase activity, hemolysis, coagulase test, Clumping factor, antibiotic resistance) and genotypic (enterotoxin genes, pulsotype, phage type) characteristics of the Staphylococcus aureus strains occurring on dairy farms. Seven large, four medium-sized, and eleven small farms were involved in the study. We considered the different farm sizes, housing and milking circumstances during the selection of farms. We found that, the total plate count, coliform count, yeast- and molds count, and psychrotrophic bacteria count of bulk tank milk samples were significantly higher in small farms, and in farms which used tie-stall housing, bucket milking, udder preparation with water, and which did not use pre- and post-milking disinfection. Out of the examined factors, milking procedure and the type of udder preparation had the largest effect on the total plate count. In the medium and small farms that were examined, the combination of pipeline milking – tie stall housing system – disinfectant preparation of the udder resulted in the most favorable milk quality. In large farms, the combination of milking parlour - loose cubicle housing system - dry preparation of the udder was the most appropriate as shown by the total plate count. The results show that, the milk derived from subclinical mastitic cows largely influence the Staphylococcus aureus count of bulk tank milk, than the contamination of milking and milk handling equipment by St. aureus. The examined St. aureus strains were all coagulase positive. 30.5% of the isolates were resistant to penicillin. The prevalence rates of penicillin resistance were 20.0% and 88.9% among the St. aureus strains isolated from bulk tank milk and mastitic quarter milk, respectively. 27.1% of the St. aureus isolates carried Staphylococcal enterotoxin (SE) gene. Seb, sea and sec genes were the most commonly detected SE genotypes. During the pulsed-field gel electrophoresis (PFGE) analysis isolates were categorized into 14 main types and 8 subtypes, at a similarity level of 86%. On each of the farms tested only one or two main types were observed, indicating a lack of genetic diversity among St. aureus isolates within farms. During the phage typing of the St. aureus strains, most of the isolates (62.7%) were recognized by phages in group III or IV of the international basic set. We could classify the isolates into ten phage groups. One third of the isolates belonged to the III-IV and III-IV-81 phage groups. Staphylococcus aureus strains collected from dairy farms (bulk tank and udder quarter milk) contribute to knowledge of St. aureus strains (antibiotic resistance, pulsotype etc.) which occur in dairy farms, the more effective protection against them, and the effective therapy.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Tenyészértékbecslés a magyar sportlótenyésztésben(2008-05-13T12:22:34Z) Posta, János; Mihók, Sándor; Komlósi, István; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar -- Állattenyésztéstudományi IntézetA világon napjainkban is folyamatosan nő az érdeklődés a díjugratásra, díjlovaglásra különösen alkalmas lovak iránt. A legnagyobb érdeklődésre számot tartó sportcélú alkalmazási területek hazánkban is, hasonlóan Európa más országaihoz, a díjugratás, a díjlovaglás és kisebb mértékben a military. A sportlótenyésztés Magyarországon az 1970-es években kezdődött el a hagyományos magyar lófajtáink kancaanyagából kiindulva, import mének felhasználásával. Napjainkra a mai európai állomány genetikai értékéhez hasonló, döntően holland félvér és holsteini fajták génállományára alapozott sportló alakult ki hazánkban is. A sportló szelekciója során direkt és indirekt módszereket különböztethetünk meg. A direkt módszerek az állat gyakorlati képességét, teljesítményét becsülik, az indirektek a teljesítménnyel valamilyen kapcsolatban lévő jellemzőket mérik. A direkt becslések általában a sportlovak esetében a különböző diszciplínákban nyújtott teljesítményen alapulnak. A három évig tartó kutatómunkához az alapadatokat a Magyar Sportlótenyésztők Országos Egyesülete bocsátotta rendelkezésünkre. Vizsgálatainkhoz a Magyar Sportló Méneskönyv adatait, a magyar sportló kancavizsgák 1993 és 2004 közötti eredményeit, valamint az 1996 és 2004 közötti magyar sportló díjugratási eredményeket használtuk fel. A dolgozat célkitűzései az alábbiakban foglalhatóak össze: • a magyar sportló kancavizsgákon értékelt jellemzők közötti összefüggések vizsgálata • a magyar sportló állomány genetikai szerkezetének elemzése • a magyar sportló kancavizsgák paraméterbecslése • genetikai előrehaladás vizsgálata a magyar sportló kancavizsgák alapján • magyar sportló díjugratási eredmények értékelése különböző ismételhetőségi egyedmodellekkel • magyar sportló díjugratási eredmények értékelése random regressziós modellekkel A rendelkezésünkre álló adatokat különböző módszerekkel értékeltük. A magyar sportló kancák központi sajátteljesítmény vizsgáján értékelt jellemzők főkomponensanalízise során a hároméves kori eredmények alapján 9 faktort, míg a négyéves kori eredmények alapján 7 faktort határoztunk meg. Az értékmérők elkülönülését klaszteranalízissel is értékeltük. A klaszteranalízis eredményeit megjelenítő dendogramok igazolják az egyes tulajdonságcsoportok elkülönülését. Az eltérő korú lovak dendogramjai közötti eltérések ló képzésének következményei. Hároméves korban még a mozgása lendülete–rugalmasság tulajdonság a mozgásbírálati jellemzőkhöz állt közelebb, míg a képzés után, a négyéves kori bírálat esetében, ugyanez a jellemző már a küllemi bírálat többi értékmérőjéhez közelített. A generációs intervallum a teljes állományra vonatkozóan 10,64. Mindösszesen 216 ős felelős a fajta genetikai variabilitásának 50 százalékáért. Az alapítók száma 3717. A fajta genetikai variabilitásából a legjelentősebb ős mindössze 1,72%-kal részesedett. Az import nagy hatását jól mutatja, hogy mindössze hét tenyészetből került ki tenyészmén, összesen 128 ivadékkal. Az elemzett állományban 42 beltenyésztett egyedet találtunk. A sajátteljesítmény vizsgákon értékelt tulajdonságok között a típus és a nyeregtájék megítélése szoros összefüggésben van a fej megítélésével. A szabadon ugró jellemzők közül az ugróstílus, valamint a készség–távolságérzék ugyanazt a jellemzőt értékeli a közöttük lévő szoros korreláció alapján. A kiválasztás a készség–távolságérzék jellemzőre javasolható, annak magasabb örökölhetőségi értéke miatt. A mozgásbírálat összetevői között közepes és szoros a genetikai korreláció, közülük a vágtára végzett szelekció lehet előnyös a magasabb örökölhetőségi értéke miatt. A mozgásbírálati értékmérők közötti pozitív korreláció alapján a szelekció javító hatású a többi jármódra is. A kancavizsgák alapján egyértelműen mérhető szignifikáns előrehaladást tapasztaltunk a magyar sportló állomány vizsgált értékmérő tulajdonságaiban. Jelentősebb genetikai előrehaladás a típus, nemi jelleg; mozgás lendülete, rugalmasság és a vágta jellemzőkben történt. A becsült tenyészértékek alapján a javító hatású mének előtérbe helyezése is (egy szórásértéken belüli javító hatás következményeként) csak lassú előrehaladást nyújt. Több ivadék értékelése javítaná a mének becsült tenyészértékének a megbízhatóságát. Addig nem várható számottévő genetikai előrehaladás, amíg a ménenkénti ivadék létszám nem növekszik. A szakirodalmi adatok alapján a sporteredmények értékelésére több mérőszámot alkalmaztunk, de létrehoztunk új mérőszámokat is. Ismételhetőségi egyedmodellel végeztük a becslést, ahol az ismétlésnek tekintettük az egyedek többszöri starthoz állását. Statisztikai elemzéseink alapján a sporteredményekre vonatkozó szelekciót segítő tenyészértékbecslési modellként a Blom pontszámon alapuló transzformált helyezések megfelelőek. A sporteredményeken alapuló random regressziós tenyészértékbecsléshez az elsőfokú Legendre polinomot tartalmazó modell illeszkedik megfelelően. Az életkor előrehaladtával az örökölhetőségi érték folyamatosan növekedett, az állandó környezeti hatás aránya csökkent. The interest is continuously increasing for horses suitable for show-jumping and dressage all over the world. In Hungary, similarly to other European countries, most important sport disciplines are show-jumping, dressage and with little rate eventing. Sporthorse breeding begun in the 1970’s based on the traditional Hungarian horse breeds with the utilization of imported stallions. Nowadays genetic background of the Hungarian Sporthorse breed, based on the genetic value of Dutch Warmblood and Holstein, is similar to the European gene pool. There are two kinds of criteria measuring Sporthorse performance: the direct and the indirect ones. Direct estimations are based on ability in practice and the performance, indirect ones estimate characters in correlation with the breeding goal. Direct estimates are usually based on the horses’ sport performance in the various disciplines. The three years long research work data were provided by The Association of Hungarian Sporthorse Breeders. Data from Hungarian Sport horse Studbook, results of Hungarian Sporthorse self performance tests from the period 1993 to 2004 and show-jumping result of Hungarian Sporthorses between 1996 and 2005 were used in our examinations. The main aims of the present dissertation were: • analysis of the genetic structure of Hungarian Sporthorses, • analysis of relationships among traits judged in the self performance tests of Hungarian Sporthorse mares, • parameter estimation of the self performance test results of Hungarian Sporthorse mares, • analysis of genetic progress based on the self performance test results of Hungarian Sporthorse mares, • evaluation of the show-jumping results of Hungarian Sporthorses with different repeatability animal models, • evaluation of the show-jumping results of Hungarian Sporthorses with random regression models, Data were analysed using various statistical methods. Using principal component analysis, based on the self performance test results of Hungarian Sporthorse mares nine factors were determined for three years old and seven factors were determined for four years old, respectively. Classification of the traits also was evaluated with cluster analysis. Results of cluster analysis also demonstrated the relationship among traits. This difference could be attributed to the training of the horse. The trait, “impulsion and elasticity of movement” from conformation judgement, can be classified as a movement judgement trait based on test results from 3-year-old mares but (after training) can be classified to conformation traits based on records of 4-year-old mares. The generation interval is 10.64. Only 216 ancestors were necessary to explain 50% of the genetic variability of the breed. The number of founders was 3717. Ancestor with the largest influence contributed 1.72% of total genetic variability. Great influence of import sires was shown as there were only seven studs producing sires with a total of 128 foals. There were 42 inbred individuals in the analysed population. Amongst the traits evaluated in self performance test, the “type” and “saddle region” were in close relation with the “head”. Among free jumping performance traits “jumping style” and “jumping ability“ seemed to cover the same attribute as there were high close genetic correlation between them. Selection should be based on the trait “jumping ability” because of its higher heritability. Among movement analysis traits, selection for canter would be advisable because of its higher heritability results. There were positive correlations amongst movement analysis traits so this selection would be also positive effect on the other traits. There was significant genetic progress detected in the evaluated traits of Hungarian Sport horse based on the results of mare self performance tests. Remarkable genetic progress was achieved in the traits type, impulsion and elasticity of movement and canter. The preference of positive stallions had only a slow progress as the estimated breeding values showed. The evaluation of more offspring would improve the reliability of the estimated breeding values. Some rank transformations were used based on literature and some other methods were developed for the evaluation of show-jumping results. Repeatability animal model was used, where repeatability was covered with more then one sportrace result. Transformed ranks of show-jumping competitions with Blom-method were the most usable in breeding value estimation. The first ordered Legendre polynomial was the best fitting random regression model for breeding value estimation based on show-jumping results. Heritability increased continuously and variance proportion of permanent environmental effect decreased with age.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Galambfélék jelenléte állattenyésztő telepeken(2008-05-13T12:48:53Z) Varga, Sándor; Juhász, Lajos; Tanyi, János; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar -- Állattenyésztéstudományi Intézet, Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási nem önálló tanszékMunkám során három állattenyésztő telepen vizsgáltam az ott jelenlévő, táplálkozó, esetlegesen költő parlagi galambok és balkáni gerlék táplálkozási, költési szokásait, a telepeken folyó tevékenységekre jelenlétükkel kifejtett hatásait, és esetleges állategészségügyi szerepüket. Másodlagos célként tűztem ki a kutatás során, az ivari dimorfizmussal egyáltalán nem rendelkező balkáni gerle biometriai adatok alapján történő ivar-meghatározási módszerének kidolgozását is. A három vizsgált állattenyésztő telepről (Agrárgazdaság Kft. Szarvasmarhatelep Debrecen; Bátortrade Kft. Szarvasmarhatelep Nyírbátor; DE ATC Állattenyésztési Kísérleti Telep, Debrecen-Kismacs) heti rendszerességgel begyűjtött példányok mellett Szeged környéki magángazdaságok környékéről és mezőgazdasági területekről származó balkáni gerléket is vizsgáltunk kontrollként. Az elejtett madarak biometriai adatainak felvétele, majd a begytartalom eltávolítása után a tetemek kórbonctani vizsgálata a Debreceni Állategészségügyi Intézetben történt. Vizsgálataim szerint csupán egyetlen testméret adat alkalmas a nemek boncolás nélküli ivar-meghatározására, ez pedig a farkhossz. A 80 megvizsgált példány alapján kijelenthető, hogy a tojó balkáni gerlék farkhossza 115-130 mm közé esik, míg a hímeké 130-150 mm közé. Az állattenyésztő telepeken táplálkozó balkáni gerlék takarmánya egész éven át - az őszi hónapok kivételével – a haszonállatok számára kihelyezett abraktakarmány. Vizsgálataink alapján kijelenthető, hogy az állattenyésztő telepeken táplálkozó, egész éven át jelen lévő balkáni gerlék táplálék-összetétele nem különbözik a mezőgazdasági területeken táplálkozó madarakétól. Igazoltuk, hogy a két eltérő életmódot folytató, eltérő habitatban élő gerle populáció táplálékbázisában nincs különbség. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a balkáni gerle minden élőhelyen igyekszik nagymértékben kihasználni a számára kedvező antropogén hatásokat, ezzel javítva saját túlélési, reprodukciós sikerességét. Az állattenyésztő telepeken táplálkozó, urbanizálódó balkáni gerlékből vizsgálataink során salmonella baktériumokat, endoparazitákat, egyéb fertőző ágenseket nem tudtunk kimutatni, ami alapján kijelenthető, hogy járványmentes időszakban csekély állategészségügyi veszélyt jelentenek az állattenyésztő telepeken. Az állattenyésztő telepeken táplálkozó parlagi galambok lehetőség szerint egész éven át, kizárólag a haszonállatok számára kihelyezett takarmányt fogyasztják. Az egyébként a városban költő és éjszakázó nyírbátori populáció táplálkozásvizsgálatai során sem volt kimutatható semmilyen, a madarak számára csak a városokban fellelhető táplálék. A városban költő és éjszakázó galambok és az állattenyésztő telepen költő galambok salmonella fertőzöttsége statisztikailag is kimutatható különbségeket mutat. Míg az állattenyésztő telepen költő debreceni populációban nem találtunk salmonella baktériumokat, addig a nagyobb antropogén hatásnak kitett, városban költő nyírbátori populáció 10,71 %-a fertőződött salmonellákkal. A szalmonellózis kivételével nem mutatható ki különbség a debreceni állattenyésztő telepeken költő és a Nyírbátorban, panelházakban költő, az állattenyésztő telepeken táplálkozó parlagi galambok egészségi állapotát tekintve. Az élőállat-kísérletek alapján megállapítottuk, hogy egy balkáni gerle példány naponta éves átlagban 14,92 g, míg egy parlagi galamb 22,15 g gabona magvat fogyaszt el. A kapott adatok alapján kijelenthető - a telepeken megfigyelt átlagos madárlétszámot figyelembe véve -, hogy a takarmányfogyasztással okozott kár mértéke nem jelentős. Ugyanakkor a nagyobb madártömegeket vonzó állattenyésztő telepeknek, ahol az átlagos madárlétszám meghaladja az 500 példányt, 100000-200000 Ft közötti kárértékkel kell számolnia éves szinten. I examined three animal breeding farms where Feral pigeons and Collared doves indicate feeding and accidentally breeding behaviour and they have an influence on animal health. My secondary aim was to develop a sexual determination method - based on the biometric data- concerning Collared doves which has no sexual dimorphism at all. Our collected specimen came from the three examined animal breeding farms (Agrárgazdaság Ltd. Cattle breeding farm Debrecen; Bátortrade Ltd. Cattle breeding farm Nyírbátor; University of Debrecen Centre of Agricultural Sciences, Debrecen-Kismacs) where I collected the birds continuously every week, and from a private farm and agricultural region of Szeged, where we collected Collared doves for control examination. The killed birds were examined with biometric analysis and crop content analysis, while the pathological examinations were carried out at the Veterinary Institue of Debrecen. Howevere, according to my examinations, only one biometric data is suitable for determination of sex without dissection, which is the tail length. On the bases of the 80 examined specimen it can be stated that the female Collared doves’ tail length is between 115-130 mm and the males’ tale length is between 130-150 mm. The food of Collared Doves that are feeding at animal breeding farms is the fodder given to livestock all year around, except the autumn months. By our examinations it can be stated that the food composition of Collared Doves feeding at animal breeding farms throughout the whole year do not differ significantly from those birds’ that are feeding in agricultural fields. We proved that there is no difference in the food composition of the two dove populations living in dissimilar habitats. By this we can conclude that Collared Dove endeavours to exploit the anthropogenic effects favourable for it in every habitats, bettering its own surviving and reproduction success. As we did not detect Salmonella bacteria, endoparasites, other infective agents from the urbanizing Collared Doves that are feeding at animal breeding farms, we can conclude that they slightly endanger animal breeding farms in an animal health point of view in pandemic-free periods. Feral pigeons consume the fodder given to livestock, if possible all year round. In case of the Nyírbátor population that nest and spend the nights in the town, was no food detected that could be found only in the town either. The Salmonella infection of the urban pigeons and of those that brood at the animal breeding farm is significantly different even statistically. While we did not find Salmonella bacteria in the Debrecen population brooding at the farm, 10.71 % of the Nyírbátor population – that is exposed more to anthropogenic effects - was infected by Salmonella. Except Salmonellosis there is no significant difference between the Debrecen population that is brooding at animal breeding farms, and the Nyírbátor population that nests in panel buildings considering their health status. We concluded by the living animal experiments that a Collared Dove consumes averagely 14.92 g cereal seed daily per one year, while this value is 22.15 g in case of feral pigeons. By the results, it can be concluded that – taking the average bird number that could be observed at the farms into account – the economical loss caused by fodder consumption is not significant. However big farms attracting a bigger bird mass, where the average bird number could exceed the 500 individuals, should count with 100000 to 200000 HUF loss annually.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Szarv- és szőrszínváltozatok a magyar szürke szarvasmarhafajtában(2008-05-19T12:57:56Z) Radácsi, Andrea; Bodó, Imre; Béri, Béla; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaságtudományi Kar -- Állattenyésztéstudományi IntézetAz elmúlt évtizedek jelentős népességnövekedése és a tömegáru-termelés háttérbe szorította a hagyományos értékekkel bíró régi háziállatfajtákat, aminek eredményeként az állati génkészlet variabilitása jelentősen beszűkült. A géntartalékok megőrzésében a legfontosabb a fajtajelleg fenntartása úgy, hogy a fajtára jellemző változatosság megmaradjon. Ennek érdekében pedig olyan tulajdonságokat is meg kell őriznünk, melyeknek pillanatnyilag nincs gazdasági haszna. A fajtajelleget kialakító kvalitatív tulajdonságok vizsgálata és értékelése a más fajtáktól, jelen esetben a magyar szürkemarha legközelebbi rokonfajtájának tartott maremmana fajtától, való elkülöníthetőség szempontjából is kiemelkedő fontosságú. A magyar szürkemarha fenotípusos és genetikai tulajdonságait régóta kutatják, mégis számos összefüggés még tisztázásra szorul. A fajta egyik legjellegzetesebb tulajdonsága a hosszú szarv, ami mind alakulásában, mind színében nagy változatosságot mutat. A szőrzet színeződése szintén a fajtajelleg formálásában fontos tulajdonság, hiszen ez a fajták kialakításában és szelekciójában nagy szerepet játszott. Kvalitatív jellegük miatt azonban e tulajdonságokra kevesebb figyelem irányul, ennek következményeként a szarvasmarha színöröklésére vonatkozóan nem áll rendelkezésünkre átfogó tanulmány. A dolgozat célkitűzései között olyan kutatások kivitelezése szerepelt, melyekkel felmérhető a magyar szürkemarha szarvának és kültakarójának színét jellemző nagy fenotípusos variabilitás. Egy szubjektív bírálati módszer segítségével elkülönítettük a fő szarvszíneződéseket, valamint a fő szarvszíneken belül megkülönböztethető színváltozatokat. Meghatároztuk ezek arányát a vizsgált hortobágyi állományra vonatkozóan és megállapítottuk, hogy a fajtában a fehér szarvú egyedek előfordulása a leggyakoribb és a három fő szarvszín (fehér, kártyás, zöld) megoszlását tekintve nincs különbség az ivarok között. Elemeztük a szarv színe és kormoltságának mértéke közötti összefüggéseket és megállapítottuk, hogy a két tulajdonság megjelenése egymástól függetlennek tekinthető. Dolgozatom másik fő célkitűzése a magyar szürkemarha szőrszínváltozatainak felmérése volt. A szőrszín mérésére kutatásaink során egy nemzetközileg is elfogadott színmérési módszert, a három koordinátát megjelenítő kromamétert (CIE, L*a*b*) alkalmaztunk, mely segítségével a szín intenzitása és telítettsége egyaránt mérhető. A szőrzet színének nagymértékű variabilitása nem csak a borjak, hanem a felnőtt állatok esetében is megfigyelhető. A magyar szürke szarvasmarha a világos ezüstszürkétől a sötét daruszínig terjedő színváltozatokban fordul elő. A műszeres mérés eredményeinek diszkriminancia analízissel való értékelése rávilágított arra, hogy a szubjektív színbírálat számos hibalehetőséget rejt. Ezért a klaszteranalízis eredményeit alapul véve, a hét színosztályt négy csoportba vontuk össze: darus, szürke, ezüstszürke és világos ezüstszürke. Az új besorolással az egyedek valós szőrszínét lényegesen nagyobb pontossággal tudtuk meghatározni. A vizsgált minőségi tulajdonságok közötti összefüggések elemzése alapján megállapítottuk, hogy nincs statisztikailag is igazolható kapcsolat az állatok születéskori és kifejlettkori szőrszíne valamint a szarv színe és a szőrszín között. Eredményeink alátámasztják a gyakorlati tapasztalatokat. Kutatásaink során célunk volt egy olyan génteszt kidolgozása, mely segítségével egyszerűen megállapítható, hogy adott termék valóban magyar szürkemarhahús felhasználásával készült-e. PCR-RFLP módszer segítségével meghatároztuk néhány Magyarországon tenyésztett szarvasmarhafajta MC1R genotípusait és allélgyakorisági értékeit. A kapott eredmények alapján értékeltük, hogy mely fajtáktól való elkülöníthetőség válik lehetővé az MC1R gén polimorfizmusai alapján. Ugyanezen módszer segítségével igazoltuk néhány szürkemarha húsból készült termékről, hogy valóban szürkemarha húsból készült. The rapidly growing human population of the last few decades and the increasing production of bulk goods pushed into the background the traditional domestic animal breeds. These processes resulted in the reduction of animal genetic resources. When preserving genetic resources one of the most important tasks is to maintain the typical characteristics of the breed in order to avoid loosing the available genetic variability. Therefore, traits without economic value at the moment should also be conserved. Analyses and evaluation of qualitative traits forming breed character are especially important in discriminating the different breeds from each other. The qualities (phenotypic and genotypic) of the Hungarian Grey cattle are subject to several research projects, however, many relationships remained unclear. One of the most characteristic traits of the Hungarian Grey cattle is the long horn which varies greatly both in shape and colour. The colour of the coat is another significant trait in forming breed character, as it played an important role in the selection of the different breeds. As a result of their qualitative character these traits are not in the focus of selection schemes. Therefore, there are comparatively fewer studies on the coat colour inheritance of cattle. The main goal of our research work was to survey the great variability characteristic to the horn and coat colour of the Hungarian Grey cattle. One main area of our research work was the survey of the different horn colour varieties of the breed. We separated the main horn colours (white, ‘cardy’ and green) and colour varieties (white with some green; ‘cardy’ with a large amount of white; ‘cardy’ with some white; green with some white) using a subjective method. We determined the distribution of these colour varieties in the observed stock and found that the ratio of white-horned animals is the highest. Our analyses revealed no significant differences in the distribution of horn colours and colour varieties among the different sexes. Relationship between the horn colour and the distribution of the black part on the horn tip was analysed and these traits were found to be without reference to each other. Another aim of our research work was to survey and analyse the different coat colour varieties of the Hungarian Grey cattle. For objective measurement of coat colour the Minolta Chromameter CR-410 was applied, which measures the reflectance of the light from the coat compared to a calibration plate. The great variability of coat colours is characteristic to adult animals, as well. The coat colour of the Hungarian Grey cattle ranges from silvery to dark crane. Evaluating the data, obtained by measurements with the chromameter, by discriminant analysis revealed that subjective colour judgement can lead to misinterpretations. Therefore, we decided to combine the previously used seven coat colour classes into four (crane, grey, silvery and light silvery). (Our decision was based on results of cluster-analysis). This new coat colour classification system resulted in more accurate colour judgement. Analyses of relationships among the observed qualitative traits revealed no significant association between the coat colour of new-born calves and adult animals, and between the colour of the horn and the coat. Our results confirm the experiences of Hungarian Grey cattle breeders. The fourth main aim of our research work was to elaborate a gene test which enables the breed identification of products made of Hungarian Grey cattle meat. MC1R genotypes of some cattle breeds bred in Hungary were determined by PCR-RFLP. Breed identification and product traceability were evaluated based on the results.Tétel Szabadon hozzáférhető A mesterséges termékenyítés eredményességét és a vemhesség lefolyását tükröző endokrinológiai tényezők vizsgálata juhban(2008-11-14T07:55:27Z) Novotniné, Dankó Gabriella; Magyar, Károly; Huszenyicza, Gyula; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE----ATC MTK; Állatorvostudományi EgyetemTétel Szabadon hozzáférhető Néhány környezeti tényező hatása a sertéshizlalás eredményeire(2008-11-14T07:59:56Z) Szabó, Péter; Komlósi, István; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE----ATC MTKTétel Szabadon hozzáférhető Legelőre alapozott tenyészsüldő és -kocatartás eredményei(2008-11-14T09:52:04Z) Alexy, Márta; Nagy, Géza; Gundel, János; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE----ATC AVK; DE----ATC MTKTétel Korlátozottan hozzáférhető Az in-vitro embrió-előállítás és embriópiopszia alkalmazásának lehetősége a szarvasmarha-tenyésztésben(2008-11-14T10:00:43Z) Bodó, Szilárd; Jávor, András; Gócza, Elen; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE----ATC MTK; Biotechnológiai Központ--GödöllőTétel Szabadon hozzáférhető A juhtej termelése, minősége és feldolgozása közötti összefüggések(2008-11-14T11:35:19Z) Csanádi, József; Jávor, András; Fenyvessy, József; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE----ATC MTK; SZTE Élelmiszeripari Főiskolai KarTétel Szabadon hozzáférhető Az Ile de France, Suffolk és Bábolna Tetra juhfajta teljesítményének elemzése(2008-11-14T11:46:50Z) Harcsa, Attila; Komlósi, István; Jávor, András; Állattenyésztési tudományok doktori iskolaTétel Szabadon hozzáférhető A genetikai távolság becslése cigája és zackel fajtakörbe tartozó juhállományok között, valamint három nem klasszikus immungén kifejeződés és polimorfizmus vizsgálata sertésben(2008-11-17T06:51:20Z) Bátoriné, Kusza Szilvia; Jávor, András; Bősze, Zsuzsanna; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE----ATC MTK; Mezőgazdasági Biotechnológiai KutatóközpontTétel Szabadon hozzáférhető A hazai fácánfélék élőhely preferenciája tiszántúli agrárkörnyezetben(2008-11-17T07:00:27Z) Szendrei, László; Kovács, András; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE----ATC MTK