Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2303

Mezőgazdaságtudományi Kar

Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola
(vezető: Dr. Komlósi István)

Agrártudományi doktori tanács

D52

Doktori programok:

Állatitermék-előállítás
(programvezető: Dr. Jávor András)
Takarmányozás, halbiológia
(programvezető: Dr. Babinszky László)
Szaporodásbiológia
(programvezető: Dr. Rátky József)
Genomika
(programvezető:Dr. Kusza Szilvia)
Állatnemesítés - Génmegőrzés, Állatökológia
(programvezető: Dr. Komlósi István)

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 102)

Szabadon hozzáférhető
A szelén és a magnézium alkalmazása a vörös árnyékhal (sciaenops ocellatus l.) Lárva- és ivadéknevelésében
Juhász, Péter; Stündl, László; Nagy, Sándor Alex; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet
Az európai ‒ és hazai ‒ haltermelésben az utóbbi években számos próbálkozás történt egzotikus származású, nagy gazdasági potenciállal rendelkező halfajok termelésének meghonosítására. Figyelembe véve Magyarország jelentős termálvíz-kincsét, a nagy sótartalmú felszín alatti vizek kiválóan alkalmasak lehetnek az exportpiacon is értékesíthető melegigényes tengeri, illetve tág sótűrésű halfajok termelésére. A vörös árnyékhal (Sciaenops ocellatus L.) minden tulajdonságát tekintve alkalmas az intenzív akvakultúrában való meghonosítására, azonban a magyarországi termelésben való megjelenéséhez szükség van a faj hazai körülményekhez igazodó ivadéknevelési és -takarmányozási technológiájának kidolgozására. Előzőek alapján, a doktori kutatás fő célja volt egy viszonylag egyszerűen előállítható, a halak egészségére, illetve termelési paramétereire pozitívan ható dúsított élőeleség és takarmány-adalék kifejlesztése, mellyel a magyarországi körülmények között (is) biztonságosabbá tehető a vörös árnyékhal nevelése. A halak ivadéknevelésénél rendkívül fontos szempont az elhullás alacsonyan tartása, mely eléréséhez megoldást kínálhat az élő- és granulált eleség szelénnel történő kiegészítése, mivel az így felvett nyomelem elősegítheti a halak egészségének fenntartását és nagyban hozzájárulhat a termelési paraméterek kedvező alakulásához. Ebből következően arra kerestem a választ, hogy megoldható-e a zooplankton és granulált keveréktakarmány szelénnel való kiegészítése, illetve az képes-e pozitívan befolyásolni a vörös árnyékhal lárvák és ivadék termelési paramétereit. A kísérletek értékelésekor a lárvák, illetve az ivadék számára optimális szelénmennyiséget is meghatároztam. Mivel a mikroelemek közül a szelénnél található a legkisebb határ az esszenciális szerepe és a toxicitása között, ezért a vizsgálatokban fontosnak tartottam a felhasznált szelénkészítmény (nanoméretű elemi szelén) toxikus hatásának vizsgálatát is. A kíséreltek során azzal a ténnyel szembesültem, hogy a halak neveléséhez használt rendszervíz magnézium tartalma nem felelt meg maradéktalanul az árnyékhal szükségleteinek, így a megfelelő egészségi állapot fenntartásához folyamatos magnézium utánpótlásra volt szükség. A kristályos magnézium-klorid vízbe oldásával végzett makroelem-pótlást meglehetősen költségesnek és nehézkesnek találtam, így arra is kíváncsi voltam, hogy az árnyékhal ivadék magnézium-igénye kielégíthető-e a takarmány Mg-kiegészítésével.
Korlátozottan hozzáférhető
Gazdasági állatfajok vizsgálata proteomikai módszerek alkalmazásával
Gulyás, Gabriella; Jávor, András; Állattenyésztési tudományok doktori iskola
Munkánk során szarvasmarha, juh és házityúk izom-, illetve májszövetének proteomikai vizsgálatát végeztük el különböző kezelések mellett. A fehérjék elválasztására kétdimenziós poliakrilamid gélelektroforézist ill. kétdimenziós differenciáló gélelektroforézist alkalmaztunk. A gélelektroforézis során készült gélképek mintázatát Delta2D gélelemző szoftver segítségével hasonlítottuk össze, a csoportok között expressziós különbséget mutató fehérjék azonosítása, folyadék kromatográfiával kapcsolt tömegspektrométerrel történt. A házityúk máj proteomjában szelén indukció hatására 8 fehérje expressziója emelkedett meg a kezelt csoportban, míg 5 fehérje expressziója lecsökkent. Az expressziós különbséget mutató fehérjék funkciója alapján arra következtethetünk, hogy az alkalmazott szelén dózis csökkentette a glükoneogenezis és a zsírsav metabolizmus intenzitását, megnövelte a citoszkeletális aktin mennyiségét és ezzel együtt az aktin szabályozását végző fehérje expresszióját, valamint az antioxidáns rendszerre is hatással volt. Szapora merinó és cigája növendék kosok hosszú hátizom szövetének proteomikai elemzése során 7 fehérje a szapora merinóban mutatott magasabb expressziót, míg másik 5 fehérje a cigájában expresszálódott nagyobb mértékben. Az azonosított fehérjéket funkciójuk alapján három csoportba soroltuk: struktúrfehérjék, szénhidrát metabolizmushoz köthető fehérjék és egyéb feladatot ellátó fehérjék. A struktúrfehérjék mindegyike a merinó fajtában mutatott magasabb expressziót, ez a jelenség az intenzív fehérjebeépüléssel lehet összefüggésben. A cigája fajtában a glikolitikus enzimek és a mioglobin overexpressziója, valamint a stresszhez kapcsolódó fehérje expressziós változása a húsminőségi tulajdonságokkal hozható összefüggésbe. Az 500 és 700 kg-os élősúlyban levágott charolais hízóbikák vázizom szövetének proteomikai vizsgálata során megállapítottuk, hogy az alfa-enoláz, a béta-enoláz, a kontraktilis aktin és a triózfoszfát izomeráz fehérjék a 700 kg-os csoportban mutattak magasabb expressziós szintet, e fehérjék overexpressziója magas glikolitikus aktivitásra és erőteljesebb izomnövekedésre utal. Az 500 kg-os csoportban a Hsp27 hősokk fehérje esetén detektáltunk magasabb expressziós szintet. Eredményeink alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy a proteomikai módszerek alkalmasak komplex tulajdonságok vizsgálatára. Ugyan az állattenyésztésben még korlátozott a felhasználásuk, de az ismeretanyag növekedésével és a műszeres technikák fejlődésével párhuzamosan, egyre nagyobb igény mutatkozik a termelési, fiziológiai és patofiziológiai jelenségek mélyebb megértésére. The objectives of the present study were to analyse proteome of muscle and liver tissues of cattle, sheep and chicken in different experiments. Two dimensional polyacrylamide gel electrophoresis or two dimensional - difference in gel electrophoresis was used to separate proteins. Gel images were analyzed and compared with Delta2D software, spots which showed significant differences between groups, were identified with liquid chromatography coupled mass spectrometry In our experiment, we aimed to identify the changes of the proteome of chicken liver caused by selenium induction. Eight proteins showed a higher expression in experimental group, in contrast the expression of other five proteins were reduced in the experimental group. Based on our results can we conclude that the applied dose of selenium reduced the intensity of gluconeogenesis, increased the quantity of cytoskeletal actin and the expression of actin regulatory protein as well. The selenium treatment could affect the metabolism of fatty acids and the antioxidant system. A proteomic study was performed on musculus longissimus dorsi tissues of rams belong to Merino and Tsigai breeds. Seven of the identified proteins have shown higher expression in Merino breed, while other 5 proteins overexpressed in Tsigai group. All of these proteins belong to three groups based on their functions, such as structural proteins, carbohydrate metabolism-related proteins, and miscellaneous proteins. All of the structure proteins have shown higher expression in Merino breed, this can be in connection with intensive protein anabolism. Overexpression of glycolytic enzymes and myoglobin, and lower expression of stress-induced-protein can be in connection with meat quality parameters. As a result of proteomic analysis of skeletal muscle tissues of Charolais bulls with live weight of 500 and 700 kg, we concluded that alpha-enolase, beta-enolase, skeletal muscle actin, and triosephosphate isomerase proteins showed the higher expression level in the group of 700 kg bulls, those can indicate higher glycolytic activity and muscle development. While the expression of heat shock protein beta-1 was higher in the group of 500kg bulls. In conclusion, the proteomic methods are appropriate to investigate complex traits. However their application in animal science is limited, but in parallel with growth of knowledge and development of state-of-art methods, there is an increasing demand for understanding the molecular background of animal production, physiological and pathophysiological traits of livestock species.
Szabadon hozzáférhető
A tej mikrobiológiai minőségére ható tényezők vizsgálata és a tejből izolálható Staphylococcus aureus törzsek jellemzőinek elemzése
Szabóné Petróczki, Flóra Mária; Peles, Ferenc Árpád; Béri, Béla; Petróczki, Flóra Mária; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Élelmiszertudományi Intézet
A dolgozatomban a fajtának, a laktáció stádiumnak, a laktáció számnak és az évszaknak a tej mikrobiológiai minőségére gyakorolt hatását, valamint a vizsgálatba bevont hét tejtermelő telepen a Staphylococcus aureus előfordulását vizsgáltuk, továbbá feltérképeztük a tejből izolálható törzsek jellemzőit. A mikrobiológiai vizsgálatok (összcsíraszám, kóliform csíraszámszám, S. aureus szám meghatározása) mellett a tejmintákból izolált S. aureus törzsek tulajdonságainak vizsgálata volt a cél; többek között a hemolizin termelő képesség, az antibiotikum érzékenység, az enterotoxin termelő képesség és az spa típus meghatározása. Az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. által havonta vett tejminták vizsgálati eredményeiből származnak két telep egyedeinek napi tejmennyiségére, tejük zsír- és fehérjetartalmára, szomatikus sejtszámára vonatkozó adatok. Az eredmények alapján a következő megállapításokat tettük: - A szarvasmarha fajták (holstein-fríz, jersey) miatt eltérő tejzsír és tejfehérje tartalom nem vonja maga után a tej mikrobiológiai állapotának változását azonos tartási körülmények esetén. - Egy hazai nagyüzemi tejtermelő telepen végzett vizsgálatok eredményei alapján nem mutatkozott különbség az összcsíraszámban az első laktációs tehenektől vett tejminták és a többször ellett tehenektől vett tejminták között. - A tejtermelő tehenek laktációjának különböző stádiumából vett tejmintákban nem volt különbség az összcsíraszám és a kóliform baktériumok telepszámait illetően két tejtermelő telep egyikében sem. - Egy magyarországi nagyüzemi tejtermelő telep esetében a S. aureus törzsek 83%-ára β-hemolízis és penicillin G rezisztencia volt jellemző. Egy másik telep esetében a törzsek 81%-ára α és β-hemolízis jellemző, továbbá valamennyi törzs érzékeny volt a cefoxitinre, klóramfenikolra, klindamicinre, eritromicinre, gentamicinre, penicillin G-re, tetraciklinre, trimetoprim/szulfametoxazolra. - A tejtermelő telep esetében a S. aureus törzsek 67%-ára t164 spa típus és a seg, sei, selm, seln, selo enterotoxint kódoló gének hordozása volt jellemző. Egy másik telep esetében a törzsek 87%-ára t267 spa típus volt jellemző és egyik törzs sem hordozott klasszikus enterotoxint kódoló géneket, illetve seg, seh, sei, sej, selm, seln, selo, ser géneket.
Korlátozottan hozzáférhető
Lehetőségek a juhágazat helyzetének javítására humán diagnosztikai eszköz adaptálásával illetve a bárányhús minőségének befolyásolásával takarmánykiegészítésen keresztül
Nagy, Anikó; Jávor, András; CSiki Zoltán; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet
Vizsgálatunkban a Debreceni Egyetem gyakorlati telepén tartott dorper bárányok (n=52) hidrogénkilégzését mértük Gastro+ „Gastrolyzer” hidrogén monitorral. A kiinduló hidrogénmennyiséget 12-14 órás táplálékmegvonás után mértük, majd az anyaállatokat odaengedtük a bárányokhoz és 30 perces inervallumokkal további 3 mérést végeztünk. Megállapítottuk a normál éhomi értéket (1,00 ppm; min.: 0,00 ppm, max.: 2,00 ppm) és az anyatejes etetés után megfigyeltük az ürített hidrogén megemelkedésének mértékét és idejét. Az mérések utáni két hetes állatorvosi megfigyelés alatt hat báránynál hasmenés alakult ki. Ezen egyedek adatait elkülönítettük, így megállapíthattuk, hogy azoknak az egyedeknek, melyeknél később hasmenés alakult ki, az éhomi és az etetés utáni hidrogénürítése is szignifikánsan nagyobb, mint a két hetes követéses vizsgálat alatt is egészséges állatoké. Vizsgálatunk második felében a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi, és Környezetgazdálkodási Karához tartozó Kutatási és Innovációs Tangazdaság Karcagi Kutató Intézetében nevelt bárányok húsának minőségét, elfogadottságát és esetleges humán szervezetre gyakorolt hatásait mértük fel, magnézium- és szelén-szupplementáció alkalmazása után. 51 magyar merinó bárányt vontunk be a vizsgálatba születésüktől fogva. Három csoportot hoztunk létre, az 1. csoport kiegészítés nélküli ivóvízzel, a 2. csoport 0,6 g/l Mg-ot tartalmazó, a 3. csoport 20 µg/l Se mennyiséget tartalmazó ivóvízzel volt ellátva. A vágósúly elérése után (86 ± 3 nap) vágóhídra kerültek, majd mintát vettünk a húsokból és feltérképeztük azok zsírsavarányát. Ez után a húsokból ételek készültek. Az elkészült ételekből húsmintát vettünk és megmértük azok szelén- illetve magnéziumszintjét, ellenőrizve a szupplementáció megjelenését. Ez után egészséges önkéntesek (n = 39) részvételével vizsgáltuk a fejlesztett élelmiszer egészségre gyakorolt hatásait, illetve elfogadottságát. Eredményeink szerint a magnéziumkiegészítés hatására nem emelkedett meg a hús magnéziumszintje, ennek ellenére a faggyúzottság mértéke nagyobb volt az S/EUROP minősítés szerint, és a zsiradék mennyisége a húsban is emelkedett volt, a zsírsavak arányának változása nélkül a kontrollcsoporttal összevetve. A szelénkiegészítés szignifikánsan nagyobb szelénszintet eredményezett a húsban, emellett a zsírsavarányban is változást találtunk. A fogyasztók vérparaméterei nem mutattak változást a vizsgálat előtt és után, ami arra utal, hogy a vizsgálati élelmiszer fogyasztása biztonságos, hiszen a normál tartományban lévő értékeket nem tolta el. A vizsgálati élelmiszer minősége és a jövőbeni tervezés felmérése során kiderült, hogy bár a takarmánykiegészítésben részesült bárányok húsából készült élelmiszercsoportok alacsonyabb pontokat kaptak a minősítés során, mégis pozitívan alakult az önkéntesek hozzáállása a bárányhúshoz, saját elmondásuk szerint a hús kedveltsége nőtt a vizsgálat időtartama alatt. In the present study, we investigated suckling lambs, in which the function of digestive system is comparable to the ones in monogastric animals or humans. We measured the breath hydrogen of 52 lambs in the study farm of University of Debrecen. The basic value of breath hydrogen was around 1.00 ppm. Based on our results, breath hydrogen levels increase significantly 60 minutes after the start of feeding in healthy lambs, due to the metabolic activity of gastrointestinal microbiome. During the two week long follow-up period, clinical signs of diarrhea developed in six lambs. The statistical evaluation revealed significantly higher baseline breath hydrogen levels in these lambs, compared to those which remained healthy in the investigated period. Of note, that significant difference between breath hydrogen levels of two groups remained stable at each time point after feeding. Breath hydrogen levels increase significantly 90 minutes after the start of feeding in lambs with diarrhoea. The high breath hydrogen level may indicate an intestinal bacterial overgrowth. Detection of microbial imbalances in gut is important issue, because this condition potentially leads to loss of appetite, diarrhea, and even delayed growth in the affected lambs, moreover, lambs suffering from diarrhea cannot be transported and sold. Consequently, diarrhea is a significant welfare and economic problem for sheep enterprises worldwide. In our study, we investigated the consequences of magnesium and selenium supplementation for lambs and assessed the potential beneficial effects of the consumption of meat derived from the study animals on human health. According to our results, supplementation with magnesium in water at a concentration of 0.6 g L-1 MgO, cannot lead to increased Mg concentration in lamb meat during 86 ± 3 days. However, it affects lamb meat quality and fat content. Selenium supplementation (20 µg L-1) seems to have more pronounced beneficial effects by increasing MUFA ratios in lamb meat, thus it may contribute to the improvement of cardiovascular state of the consumers. Moreover, Se supplementation leads to an increased Se level in the meat making it an ideal Se source. Study foods did not lead to any adverse reaction in the consumers, and all of the investigated laboratory parameters remained in normal range during the study period. The results of gastrointestinal health questionnaire indicated that the regularly consumed lamb meat as a warm dish can reduce constipation. Food quality questionnaire showed that consumers may realize the differences between the quality of supplemented meats and control lamb meat; however its consequence is not meaningful. The attitude of consumers toward lamb meat improved significantly during the study period, which highlights that it will be important to disseminate more information on healthy foods in the future.
Korlátozottan hozzáférhető
A dolmányos varjú (corvus cornix l. 1758) populációnövekedése és fészkelőhely választása városi környezetben
Kövér, László; Juhász, Lajos; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet, Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék
A dolmányos varjú Európa számos városában megjelent az 1960-as évektől, később teljes mértékben adaptálódott az urbán környezethez annak minden előnyét kihasználva. A faj hazai városokban történő megjelenése, megtelepedése mellett különösen látványos előretörését észlelték Debrecenben az utóbbi néhány évben. Jelen dolgozat több fontos kérdésre világít rá a dolmányos varjú debreceni városiasodásával kapcsolatban. A faj debreceni megtelepedése a város északi részén kezdődött, ahol jelenleg is a legerősebb az állományuk. A 2006 és 2013 között végzett fészek-monitoringunk során mind az északi városrészben (4 km2), mind az egész városi mintaterületen (36 km2) a fészkelő állomány és a fészeksűrűség folyamatos növekedését tapasztaltuk. A növekedési trend és a külföldi irodalmi példák alapján a debreceni populáció további növekedése várható. A kutatás részletesen dokumentálta az állomány növekedését és térbeli elterjedésének növekedését. A faj rendkívüli ökológiai rugalmassága szerepet játszott abban, hogy ilyen gyorsan és hatékonyan tudott érvényesülni a városon belül. A városi varjak fészkelésükhöz a fenyőféléket (Pinus spp.), a nyár fajokat (Populus spp.) és a tölgy fajokat (Quercus spp.) preferálták. Jelentős számban, a kínálattal arányosan költöttek nyugati ostorfán (Celtis occidentalis), juharlevelű platánon (Platanus hybrida) és japánakácon (Sophora japonica) is. A kínálathoz képest kisebb arányban használták a juhar (Acer spp.) fajokat és a fehér akácot (Robinia pseudoacacia). A városban lévő zavaró hatásokat jól bizonyítja, hogy a varjak jelentősen magasabbra építették fészküket (átlag: 16,7 m), mint a városon kívüli fajtársaik. Megállapítást nyert, hogy városi környezetben a famagasság az egyik legfontosabb tényezője a varjak fészkelőhely választásának. A varjak minden városi élőhelyen hasonló abszolút fészekmagasságot preferáltak, azonban alacsonyabb fák esetében azzal kompenzáltak, hogy a fa csúcsi részébe építették fészküket. Kocsányos tölgy esetében jelentős mértékben sárga fagyöngy (Loranthus europaeus) belsejébe épültek a fészkek, míg a zártabb koronájú fenyőkön relatíve magasabbra építettek fészkeket, mint a lombhullató fajok esetében. Ezen megfigyelések azt mutatják, hogy a varjak próbálják fészkeiket elrejteni vagy megközelítésüket megnehezíteni. Hazánkban először indítottunk színes gyűrűs programot a fajjal kapcsolatban. Ennek eredményei alapján a fiatal varjak mozgáskörzetének átlagos mérete 15 ± S.D. 25,2 hektár volt. A mozgáskörzet a madarak jelentős részénél nőtt a kirepülés utáni első évben a kirepülési évhez képest, és többé-kevésbé állandó volt az egymást követő észlelési években a második év után. A visszajelzések azt mutatják, hogy a varjak nem hagyják el a várost, a fiatal madarak sokáig a kirepülési hely közvetlen közelében maradnak. A kutatás jelentősége a városökológia eredményeinek bővítésében, egy hétköznapi, bár mégsem elég jól ismert madárfaj recens betelepülésének nyomon követésében keresendő. Mindez lehetőséget biztosít a dolmányos varjú városi környezethez való hozzászokásának részletes és „valós idejű” vizsgálatára. Kicsit közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megértsük, hogy melyek azok a tényezők, amelyeknek köszönhetően célfajom ilyen sikeres városi madárfajjá válhatott. A dolgozat eredményei a várostervezés mellett mind a természetvédelem, mind a vadgazdálkodás számára relevánsak, utóbbi esetében különösen igaz ez a városi vadgazdálkodásra. The Hooded crow has appeared in a number of cities in Europe from the 1960s, has completely adapted to the urban environment, taking the advantage of all its benefits. Besides the arrival and settlement of the Hooded Crow in several towns of this country, a considerable and spectacular expansion has been recorded in Debrecen in the past few years. This study deals with several important questions of the urbanisation of Hooded crow (Corvus cornix) in Debrecen. The settlement of the Hooded Crow in Debrecen started in the northern part of the city, where its population is still dominant. Throughout the researched years (2006-2013), both in the northern area (4 km2) and in the entire sample area (36 km2), a continuous increase was documented considering nesting population and nest density. On the basis of this growing tendency and of previous studies from abroad, a further population growth can be expected. The present study provides a detailed documentation of the population growth and the increase in spatial expansion. The remarkable ecological resilience of this species played an important role to be able to succeed so quickly and effectively within the town. For nesting sites, urban crows preferred conifers (Pinus spp.), poplar species (Populus spp.) and oak species (Quercus spp.). They bred, in a significant number, on Common hackberry (Celtis occidentalis), Hybrid plane (Platanus hybrida) and Japanese pagoda tree (Sophora japonica) proportionately to the availability. Compared to the availability, they used maple species (Acer spp.) and Black locust (Robinia pseudoacacia) to a lesser extent. Interferences in the city prove well that the crows built their nests significantly higher (mean: 16.7 m) than the crow populations outside. It was found that the height of trees is one of the most important key factors in the crows’ nest site selection. At all kind of urban habitats the crows preferred similar absolute nest height, but in case of lower trees they compensated it in a way that they built their nests at the top region of trees. In Pedunculate oaks, they built the nest, with considerable frequency, close to the stem of the yellow mistletoe (Loranthus europaeus), while in conifers, with a more closed foliage, nests were positioned relatively higher. These observations indicate that crows try to conceal their nests or make the approach more difficult. In relation to the Hooded crow we have started colour ring program in Hungary first time. Based on these results the average size of the home range of young crows was 15 ± S.D. 25.2 hectares. A significant part of the crows’ home ranges increased in the first year after fledging compared to the year of birth, and were more or less constant in successive years after the second year. The feedback shows that the crows do not leave the city, the young birds stay close to their birth place for a long time.The significance of the research lays in the extension of the results concerning urban ecology and the follow-up of the recent colonization of a common, however, not sufficiently known bird species. The research also facilitates a detailed and ”real-time” study of the adjustment of hooded crows to the urban environment. It can contribute to a better understanding of the factors that made it possible for my target species to become such a successful urban bird species. Besides urban planning, the results of the study are also relevant in terms of nature conservation and game management, in the case of the latter one, it is particularly true for the urban game management.
Szabadon hozzáférhető
Baromfitrágya alapú komposzt termékek előállításának és hasznosításának értékelése
Gorliczay, Edit; Tamás, János; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet
A kutatásom során a hazai állattenyésztés és növénytermesztés között fennálló ellentmondásokat szeretném feloldani, enyhíteni azzal, hogy az állati eredetű, elsősorban a baromfitartás során keletkező szerves melléktermékek kezelésére, tápanyagutánpótlásban történő alkalmazásának innovatív lehetőségeire fektetem a hangsúlyt. A 62 napos (9 hetes) nyílt prizmás komposztálási kísérletet állatottam be, mely során vizsgáltam a nedvességtartalom, hőmérséklet, kémhatás és fajlagos vezetőképesség alakulását, valamint spektrális vizsgálatokat is végeztem 400-2500 nm hullámhossz tartományban. Bebizonyítottam, hogy a vizsgált paraméterek alkalmasak a komposztálás szakaszainak elkülönítésére. Az adalékanyag hatására az alapanyagok hamarabb válnak éretté, s így azok tartózkodási ideje a komposztáló térben jelentősen csökkenthető. A 400-2500 nm hullámhossz tartományon végzett vizsgálatok alapján elmondható, hogy a brojler- és a tyúktrágya spektrális tulajdonságai nagyban meghatározzák a komposzt reflektanciájának alakulását. A vizsgált hullámhossz tartományban a komposztok spektrális profiljáról elmondható, hogy komposztálás előrehaladtával a reflektancia csökkent. A növekvő zeolit mennyiség hatására a komposzt hamarabb válik éretté, valamint a zeolit nem befolyásolta szignifikánsan a reflektancia alakulását. A különböző komposztkeverékek minőségi vizsgálatára, valamint a vizsgált fizikai-kémiai paraméterek előrejelzésére indexeket alkottam meg. Az indexek esetén varimax rotációval, derékszögű fordítással főkomponens analízist végeztem és az elemzés eredményeként kapott főkomponens súlyok alapján határoztam meg, hogy melyek azok a hullámhossz tartományok, amik a komposztérettségre, illetve a komposzt anyagi minőségének vizsgálatára alkalmasak lehetnek. A főkomponens analízis alapján elmondható, hogy a variancia több mint 93%-át az első komponensbe (PC1) tartozó változók okozzák 400-2500 nm hullámhossz tartományban. Meghatároztam azokat a hullámhosszokat, ahol a faktorsúlyok varianciája a legnagyobb volt, s 400-1000 nm hullámhossz tartományban a λ812/λ941 és a λ941/λ812 hányadosokat, még 1000-2500 nm hullámhossz tartományban a λ2115/λ1993 és λ1922/λ2127 hányadossal dolgoztam, s számítottam ki a predikciós indexeket. A VIS-NIR tartományban létrehozott λ812/λ941 hányados (Index 1) a nedvességtartalom (NT), a λ812/λ941 hányados (Index 2) a fajlagos vezetőképesség (EC), a λ941/λ812 hányados (Index 3) a hőmérséklet (H), még a λ812/λ941 hányados (Index 4) a kémhatás (pH) előrejelzésére létrehozott modellt jelentette. Az 1000-2500 nm hullámhossz tartományban létrehozott λ2115/λ1993 hányados (Index 1) a nedvességtartalom (NT), a λ2115/λ1993 hányados (Index 2) a hőmérséklet (H), a λ1922/λ2127 hányados (Index 3) a kémhatás (pH), még a λ1922/λ2127 hányados (Index 4) a fajlagos vezetőképesség (EC) előrejelzésére létrehozott modellt jelentette. A VIS-NIR tartományban képzett predikciós indexek közül a kémhatás, a nedvességtartalom és a fajlagos vezetőképesség előrejelzésére, még a NIR-tartományban a nedvességtartalom, kémhatás és fajlagos vezetőképesség modellje alkalmazható az adott paraméter előrejelzésére (NRMSE <20%). A komposztált brojler- és tyúktrágya keverékéből tág és szűk komposzt:víz arányú komposzt szuszpenziókat állítottam elő, s meghatároztam azok szervetlen kémiai paramétereire ható kulcsfontosságú paramétereket. Ezek eredmények alapján a komposzt szuszpenziók a biológiai növényvédelem potenciálisan jól használható jövőbeli eszközei lehetnek, azonban sikeres alkalmazásukhoz meg kell ismerni adott növényi fajta – kórokozó (gomba, baktérium) - környezet kapcsolatrendszerét valamint a komposzt szuszpenzió hatásmechanizmusát. Ahhoz hogy a levélfelületre spray-ként használt komposzt teák betegségcsökkentő hatásának hatékonyságát növelhessük, a jelenlegi nagyon eltérő gyakorlatot részben az előállítás és a kijuttatás szempontjából szabványosítani szükséges. Jelenleg az eltérő hatékonyságot főként a komposzt szuszpenziókban élő mikrobiális közösségek ökológiai ismereteinek hiánya okozza. Így további specifikus vizsgálatok szükségesek, a komposzt szuszpenziók mikrobiológiai közösségeinek a növényi fitopatogénekkel szemben gyakorolt antagonista kölcsönhatás értékelésére. A fenntartható gazdálkodás szempontjából a komposzt szuszpenziók növénykondicionáló stressztoleranciát növelő hatása is figyelemreméltó, amelyet egy termesztési rendszerbe építve csökkenthetjük a kémiai környezetterhelést a mezőgazdaságban.
Szabadon hozzáférhető
A hucul lófajta populációgenetikai értékelése
Somogyvári, Enikő; Mihók, Sándor; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet, Állattenyésztési Tanszék
A kutatás alanya a veszélyeztetett hucul lófajta, amelynek sikeres tenyésztése érdekében Hucul International Federation (HIF) néven nemzetközi szervezet is alakult. A vizsgálat célja populációgenetikai mutatókon keresztül jellemezni ezt az egyedülálló lófajtát. A vizsgálat alapját egy Access adatbázis képzése adta. Ennek során 9942 adatsor került rögzítésre, amelyre kelet-európai adatbázisként hivatkoztunk. A magyarországi teljes populációt 3026 egyed képezte (1895-2016) és ennek referencia állományát a 2016-ban törzskönyvi ellenőrzésben tartott 336 egyed alkotta. A felépített adatbázisok az ENDOG program segítségével kerültek elemzésre. A disszertáció egyik feladata lett feltárni a magyarországi állomány diverzitás változását. Az I. méneskönyvi állomány rokonsági foka 11,17 százalék, míg a II. méneskönyvi állománynak már 12,58 százalék, 2015-ös referencia állománynál 12,7 százalékra növekedett (p<0,01), amit a 2016-os referencia állomány is megtartott (12,67 százalék). Az eredményekből kiderült, hogy a 2002-ben (I. méneskönyv) törzskönyvi ellenőrzésben tartott állomány beltenyésztettségi koefficiens értéke 6,21 százalék, ami közel 10 évvel később (2011) tenyésztett állományon (II. méneskönyv) 6,36 százalékra, a 2015-ben törzskönyvezett egyedeknél 6,8 százalékra, míg 2016-os referencia állománynál már 7,18 százalékra nőtt (p=0,075). A beltenyésztési koefficiens növekedése egyértelműsíti, hogy nem sikerült elkerülni a rokon egyedek párosítását. A nemzedékköz értékek az évek folyamán kis mértékben növekedtek (p<0,01), ami időegységre nézve kedvez a fajtafenntartásnak. Ez a mutató az I. méneskönyvi állománynál 9,98 év, tíz évet követően (II. méneskönyv) 10,63 év, a 2015-ben törzskönyvezett referencia állománynál 10,98 év és a 2016-os referencia állományra nézve 10,99 éves értéket vett fel. A hosszabb nemzedékköz értékek lehetővé teszik egy egyed tovább maradását a tenyésztésben, ezáltal a genetikai sokféleség időintervallum belüli megtartását elősegíti. Az alapító ősök effektív száma az I. méneskönyvi állománynál 26, míg a továbbiakban egységesen 23-ra csökkent. A nem alapító ősök effektív száma 15-ről 16-ra emelkedett 2016-os referencia állományban. A nem alapító és alapító ősök effektív számának aránya a következőek szerint alakult, I. méneskönyvi állományban 0,5769, II. méneskönyvi állományban 0,6521, 2015-ös referencia állományban 0,6521, végül 2016-os referencia állományban 0,6956. Az alapító ősök genom ekvivalens értére az I. méneskönyvi állományban 6,044-et, a II. méneskönyvi állományban 5,712-t, 2015-ös referencia állományban 5,757-et és 2016-os referencia állományban 5,790-et számítottunk. Az alapító ősök genom ekvivalens értékének és az alapító ősök effektív számának arányára 0,2324-et (I. méneskönyv), 0,2483-at (II. méneskönyv), 0,2503-at (2015-ös referencia állomány) és 0,2517-et (2016-os referencia állomány) kaptunk. A teljes generációs ekvivalens az I. méneskönyvi állományban 7,13 generáció, a II. méneskönyvi állományban 8,27 generáció, 2015-ös referencia állományban 8,72 generáció és a 2016-os referencia állományban már 8,75 generációs értéket adott. Az évek folyamán egyre pontosabb pedigré vezetésnek köszönhetjük a magasabb értékeket. A maximálisan ismert nemzedékek értéke az I. méneskönyvi állományban 17,21 generáció, a II. méneskönyvi állományban 18,54 generáció, 2015-ös referencia állományban 19,46 generációra nőtt, majd a 2016-os referencia állományban valamelyest kevesebb volt 19,16 generáció. A teljes ismert ősi sorainak száma az I. méneskönyvi állományban 4,36 generáció, a II. méneskönyvi állományban már 5,21 generáció, 2015-ös referencia állományban 5,45 generáció és a 2016-os referencia állományban 5,5 generációs értéket vesz fel. A vizsgálati időszak folyamán kiemelkedően a Goral III (Lu), kisebb mértékben, de más méneket meghaladóan a 3139 Polan (Pol) mén gyakorolt igen nagy hatást a referencia állományokra. A Goral III befolyása a 2002-ben törzskönyvi nyilvántartásban lévő állományhoz képest 10 év alatt tovább növekedett (12,70 százalékról 14,80 százalékra) majd a kutatás kiinduló pontját jelentő 2015. évre tovább emelkedett. Ekkor elérte a 15,28 százalékot. A Goral III. tenyészműködését közel száz év múlva követő 3139 Polan (Pol) mén genetikai hatást kifejtő szerepe az állományra nézve hasonló tendenciájú. Előbb 11,76 százalékban, majd 11,91 százalékban, a 2015-ben törzsi ellenőrzésben tartott állományra nézve 12 százalékot meghaladó mértékben volt felelős az állomány genetikai diverzitásáért. Ezt követően szerepük már csökkent, a mének sorrendisége átrendeződött. A PhD munka jelentős fejezetének tekintjük a lengyel importok hatásának vizsgálatát az ország állománya diverzitására nézve. A nyomon követés a magyarországi 2015-ös referencia állományon történt. Az átlagos rokonsági fok 13,69 százalékról 12,7 százalékra módosult (p=0,196). Az immigráció hatására a referencia állomány beltenyésztési koefficiense értéke 9,06 százalékról 6,8 százalékra mérséklődött (p<0,01). A teljes generációs ekvivalens értéke megnövekedett (5,62-ről 6,06-ra p<0,01) a lengyel tenyészetekből vásárolt lovak hatására. Számszakilag a maximálisan ismert nemzedékek száma is növekedett (p<0,01), (19,04 nemzedékről 19,46 nemzedékre), de a mutató mégis a lengyel és magyar állomány e tekintetben való azonosságát jelzi. A migráció révén 22 nemzedékről 23 nemzedékre növekedett a pedigré hosszúság, de a teljes ismert ősi sorok száma 5,55 generációról 5,4 generációra csökkent (p<0,15). Nemzedékköz átlagos értéke rövidült (p=0,005) (11 év nélküle és 10,98 év vele). Az alapító ősök effektív száma és a nem alapító ősök effektív száma a lengyel egyedek hatására emelkedett 19-ről 23-ra és 14-ről 15-re. Ezen értékek is alátámasztják, hogy az immigráció által újabb, eddig még a magyar állományból hiányzó ősök kerültek be, ezzel gazdagítva a génkészletet. A kelet-európai adatbázis állományában rögzített lovak átlagos rokonsági foka 10,77 százalék és beltenyésztési együtthatója 6,7 százalék. Ha ezek az értékek nem is aggasztók, semmi esetre sem kedvezők. Talán csak az effektív populáció méretre 57,78-as mérőszáma kedvező a fajtafenntartási folyamatra. A teljes generációs ekvivalens 7,07 generáció, a maximálisan ismert nemzedékek száma 16,34 generáció és a teljes ismert ősi sorok száma 4,16 generáció. A pedigrételjességek egyre jobbak és hosszabbak lettek az idő múlásával. A pedigrében legtávolabb 23 nemzedékig lehetett nyomon követni a származást és maximum 7 generáció a teljes ismert ősi sorok száma. Nemzedékköz értéke 10,35 év. A nem alapító ősök effektív száma 22 és az alapító ősök effektív száma 28, kettő hányadosa (0,7857) alátámasztja a hucul állományban bekövetkezett palacknyak hatást. Az alapító ősök genom ekvivalens értéke (9,28) valamint az alapító ősök genom ekvivalens és az alapító ősök effektív számának aránya (0,331) genetikai sodródásra utal. Az országok állománya közötti genetikai kapcsoltsági vizsgálatból kiderült, hogy mind az országok között, mind az állományon belül kicsi a Nei-féle genetikai távolság. Kivételt képez Csehország és Szlovákia állománya, ahol kicsi a genetikai távolság, míg a román állomány, amelyik politikai okból a migrációt minden irányban elutasítja, a genetikai sodródás révén egyre távolabb kerül a többitől. Az „F” statisztika szintén alátámasztja az országok állománya közötti jelentős genetikai kapcsoltságot. A kutatómunka rávilágított arra, hogy a 4-6 kancacsalád lefedi az állományok több mint felét. Néhány kancacsalád csak egy-egy országban fordul elő, illetve mindegyik országnak van jellemző kancacsaládja. Abban az értelemben is, hogy uralja az adott ország állományát és abban az értelemben is, hogy csak ott fordul elő. Néhány kancacsalád mindegyik hucul lovat tenyésztő országban előfordult. A vizsgált időszakban a leginkább veszélyeztetett kancacsaládok a 2 Ritka, 3 Tatarca, 84 Hurka, 11 Zúza, 108 Morza, Valuta, 18 Barna, 71 Róza, 39 Franca, 23 Klapta, 111 Rumina, 48 Mulica, 5 Plosca, 19 Kavka, 70 Sekacka és 2 Lucina. A méntörzsek képviseletében is sajátságos törvényszerűségek érvényesülnek. Ausztriában, Magyarországban és Lengyelországban mind a hét törzs ma élő egyedei jelen vannak. Legkevesebb arányt képviselnek a Prislop és a Pietrosu méntörzsek. Az országonkénti kancacsalád és méntörzseloszlások lehetőséget nyújtanak tenyészállatok cseréjére, ezáltal az állományok vérfrissítésére.
Szabadon hozzáférhető
Mitokondriális DNS vizsgálat hagyományos magyarországi lófajták genetikai variabilitásának meghatározására
Sziszkosz, Nikolett; Jávor, András; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet
Munkám fő célja a gidrán és hucul kancacsaládok genetikai diverzitásának feltérképezése volt két mtDNS marker segítségével. A lovak genetikai struktúrájának meghatározása mellett, a mtDNS markerek gyakorlati alkalmazását is vizsgáltam. Célom volt a gidrán, illetve hucul méneskönyvekben esetlegesen előforduló hibák/elírások felderítése, illetve a módszer hatásosságának vizsgálata kancacsaládok haplotípus alapján való elkülönítésében. Vizsgálataim során összesen több mint ötszáz (250 gidrán és 267 hucul) különböző magyarországi ménesekből származó kancától vett szőrminta analízisét végeztem el. Első lépésben primereket terveztem a CYTB és a D-loop szakaszaira, majd specifitásukat gradiens PCR segítségével teszteltem. A hét primerpárt (A-G) tíz hibridizációs hőmérsékleten vizsgáltuk meg, majd kiválasztottam a legoptimálisabb párokat. A bioinformatikai ellenőrzés után a CYTB szekvencián belül 686 nukleotidnak, a D-loop régión belül pedig 202 nukleotidnak a vizsgálata valósult meg. A begyűjtött minták közül a CYTB vizsgálatánál (gidrán: 250; hucul: 265), a D-loop régiónál pedig (gidrán: 246; hucul: 267) minta került statisztikai értékelésre. A mtDNS markerek szekvenciaanalízise mindkét fajtánál megerősítette genetikai variabilitásukat. Ezt jól mutatják a kapott haplotípus számok (gidrán: CYTB=24, D-loop=32 haplotípus; hucul: CYTB=13, D-loop=22 haplotípus) és a magas haplotípus diverzitás mutatók (gidrán: CYTB=0,874, D-loop=0,914; hucul: CYTB=0,835, D-loop=0,878) is. A kapott haplotípusokat a GenBank adatbázisban publikált adatokkal összehasonlítva a gidránnál hat egyedi CYTB és öt D-loop, míg a huculnál két egyedi D-loop haplotípust azonosítottunk. A filogenetikai analíziseket mindkét lófajtánál a két marker együttes használatával is elvégeztem. A hucul kancák vizsgálata során kapott haplotípusokat különböző földrajzi területen élő póni, illetve kisló fajtákkal hasonlítottam össze. Összesen 35 minta került kiválasztásra, amelyeknek elérhető volt mind a CYTB, mind a D-loop szekvenciája Hat hucul CYTB haplotípus – a debao és a welsh pónikat kivéve – a yakut, shetlandi, przewalski, mongol, kaszpi, chincoteague, exmoor, konik, noriker, fjord, izlandi, német lovagló pónival alkotott közös csoportot, míg hét haplotípus egyedi csoportot alkotott. Nyolc D-loop haplotípus pedig a yakut, mongol, kaszpi, welsh, chincoteague, exmoor, konik, német lovagló pónival alkotott közös csoportot, míg 14 esetben egyedi csoportokat formáltak. A kapott eredmények alapján a mtDNS markerek nem megfelelőek az állatok földrajzi élőhelye szerinti elkülönítésére, míg a kancacsaládok, leszármazottsági vonalak vizsgálatánál sikeresnek bizonyultak. Dolgozatom másik célja az egyes kancacsaládok között átfedő haplotípusok azonosítása és a méneskönyvben előforduló esetleges elírások felkutatása volt. A gidrán kancáknál a molekuláris vizsgálat alapján 227 egyednél (91,9%) sikerült a korreláció. Az összes egyedszámot tekintve kilenc esetben kerültek olyan haplotípusba, melyek más kancacsaládokra jellemzőek, így valamilyen eltérésről lehet szó. A hucul lovaknál a kancacsalád és haplotípusok között elvégzett mtDNS analízis 187 (78%) egyednél egyértelműen a méneskönyvvel egyező eredményt mutatott. Méneskönyvi eltérésről 30 kancánál (12,5%) beszélhetünk. Hét egyednél a méneskönyvi adatok nem voltak elérhetőek, így a kancacsaládokat csak a mtDNS markerek alapján tudtam meghatározni. Külön megemlítendő, hogy az Aspiráns családnál nem találtuk eltérést a hagyományos és a mtDNS alapú csoportosítás között. A vizsgált CYTB és D-loop mtDNS markereket megfelelőnek találtam a hagyományos lófajták genetikai struktúrájának feltárása. Mind a gidrán, mind a hucul kancavonalak diverz genetikai állománnyal rendelkeznek. A filogenetikai vizsgálatokon túl, a két marker – különösen kombinálva – alkalmazható a kancacsaládok haplotípusok szerinti elkülönítésére is. A kapott eredmények alapján a vizsgált lófajták méneskönyvének vezetése – a néhány eltérés ellenére is – pontosnak mondható. The main aim of my study was to map the genetic diversity of Gidrán and Hucul horses using two mitochondrial markers. Besides the characterization of horses’ genetic structure, the practical usage of the mtDNA markers was also evaluated. My additional purpose was to test the efficiency of mtDNA analysis for the classification of mare families, according to their haplotypes, thereby reveal the possible inconsistencies in stud books. My analysis involved more than 500 (250 Gidrán & 267 Hucul) hair samples of mares originated from different Hungarian breeds. In the first step of my work, primers targeting CYTB and D-loop sequences were designed and their specificity was also tested using gradient PCR. The seven primer pairs (named from A to G) were analysed at ten different hybridization temperatures. Finally, the optimal primer pair was selected for further studies. After bioinformatic normalization of sequencing data, 686 bps length PCR products of CYTB and 202 bps fragments of D-loop sequences were involved in further analyses. Among the collected samples 250 Gidrán & 265 Hucul in case of CYTB and 246 Gidrán & 267 Hucul in case D-loop were involved in the final statistical calculations. The sequence analysis of the mtDNA markers confirmed that both breeds assessed significant genetic variability. These results are also supported by the observed haplotype numbers (Gidrán: CYTB=24, D-loop=32 haplotípus; Hucul: CYTB=13, D-loop=22 haplotípus), as well as the high haplotype diversity values (Gidrán: CYTB=0.874, D-loop=0.914; Hucul: CYTB=0.835, D-loop=0.878). Comparing haplotypes with sequence data in GenBank, six new CYTB and five D-loop, while two novel D-loop haplotypes were detected in Gidrán and Hucul horses, respectively. All phylogenetic analysis were performed with CYTB and D-loop markers separately, and with the combination of the markers. Haplotypes of hucul mares were compared with additional pony breeds originated from different geographical areas. Altogether 35 samples with available whole mtDNS genome sequences were involved to the analysis. Six hucul haplotypes shared groups with Yakut, Shetland, Przewalski, Mongolian, Caspian, Chincoteague, Exmoor, Konik, Noriker, Fjord, Icelandic, German riding pony (except only Debao and Welsh ponies), while seven haplotypes formed unique groups. On the other hand, eight D-loop haplotypes shared groups Yakut, Mongol, Caspian, Welsh, Chincoteague, Exmoor, Konik, German riding pony, while fourteen haplotypes formed unique groups. Although, according to these results the selected mtDNA markers are not sufficient to separate horses by their geographical origin, but they are useful for the analysis of mare families and genealogy. The additional goal of my dissertation was to identify overlapping mtDNA haplotypes among mare families, and to discern eventually errors in the studbook. The association between Gidrán mares and the molecular results was complete in case of 227 horses (91.9%). Considering the maximum case number, only nine individuals shared haplotypes with horses of other mare families implying discrepancies in the management of studbook. The mtDNA analysis of Hucul horses showed a clear association between haplotypes and mare families in 187 cases (78%). Possible discrepancy was observed in case of 30 mares (12.5%). Mare family records of seven horses were unknown, therefore their mare family classification was conducted by only mtDNA markers. In particular, no error was found between classical and mtDNA based classification in case of Aspiráns family. The analysed CYTB and D-loop mtDNA markers were found to be appropriate for mapping the genetic structure of traditional horses. Both Gidrán and Hucul mares assess genetically diverse populations. Besides their phylogenetic usefulness, the markers are also adaptable for the classification of mare families per mtDNA haplotypes. Based on these results, the management of the studbooks is rather adequate.
Szabadon hozzáférhető
Microbiological characterization of unpasteurized sheep milk
Tema, Andualem Tonamo; Komlósi, István; Peles, Ferenc Árpád; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Állattenyésztési Tanszék
The microbial count in fresh milk of healthy ewe is low. However, contamination occurs during milking, handling, transportation, and processing. Therefore, in this study, udder surface, milk and some cheese samples were examined for bacteriological (total plate count, Enterobacteriaceae, E. coli, and S. aureus, psychrotrophic and lactic acid bacteria) counts. Furthermore, determination of the coefficient of correlation between the major bacterial counts; California Mastitis test (CMT); and staphylococcal and lactic acid bacteria strains were characterized. CMT score was recorded only in 16 (12.9%) udder half milk samples. The overall total plate count mean value was 2.5 ± 0.8 lg CFU/cm2, 3.1 ± 1.1, and 7.0 ± 0.9 lg CFU/mL in udder surface, individual raw and bulk tank milk (BTM) samples, respectively. In the case of Enterobacteriaceae count, the overall mean value was 1.2 ± 0.7 lg CFU/cm2, 1.9 ± 0.8 and 5.1 ± 0.9 lg CFU/mL in udder surface, individual raw and BTM samples, respectively. Enterobacteriaceae count value were ranged from 0.0 ± 0.0 to 5.5 ± 0.2 lg CFU/g in cheese samples. E. coli was not detected in any of udder surface and individual raw milk samples. E. coli count in chives-flavoured and garlic-flavoured-smoked cheese samples failed to meet regulatory standards. S. aureus was detected in only two udder surface (2.6%) and six individual raw milk samples (7.0%). S. aureus was detected in only two BTM (20%) samples of Farm III. S. aureus count mean value was 5.7 ± 0.2 lg CFU/g in chives-flavoured cheese and not detected in the other cheese types. Psychrotrophic bacteria count was 4.3 ± 1.0 and 3.6 CFU/mL in BTM samples of Farm III and IV respectively. Lactic acid bacteria count in BTM obtained from Farm III and IV was 6.7 ± 0.4 and 4.2 lg CFU/mL, respectively. The mean of lactic acid bacteria count was 7.5 ± 0.1 and 6.5 ± 0.3 lg CFU/g in garlic-flavoured-smoked cheese and garlic-flavoured cheese, respectively. Weak to moderate positive correlations were observed between the bacterial count pairs evaluated. Four bacterial phyla (Actinobacteria, Bacteroidetes, Firmicutes, and Proteobacteria) were present in milk samples analysed for microbiota taxonomic profile. Furthermore, the resistance against tetracycline was observed in six S. aureus, and penicillin G, tetracycline, trimethoprim/sulfamethoxazole, and erythromycin resistance was detected in at least one of five resistant coagulase-negative staphylococci strains. Eight lactic acid bacteria strains were resistant to at least one of the two antibiotics (cefoxitin and tetracycline). Also, SE genes were detected in 25 S. aureus and one coagulase-negative Staphylococcus strains in which SEC was the most prevalent, being detected in 17 S. aureus strains.
Korlátozottan hozzáférhető
A barramundi (lates calcarifer, bloch, 1790) és a vörös árnyékhal (sciaenops ocellatus, l. 1766) ivadéknevelési és takarmányozási technológiának fejlesztése
Fehér, Milán; Stündl, László; Váradi, László; Állattenyésztési tudományok doktori iskola
A doktori kutatásom során két, a hazai akvakultúrában újnak tekinthető halfaj, a barramundi (Lates calcarifer) és vörös árnyékhal (Sciaenops ocellatus) lárva- és ivadéknevelési technológiáját tanulmányoztam. Az értekezés célkitűzése a kobalt, a cink és a mangán alkalmazási lehetőségeinek feltárása a barramundi nevelésének korai szakaszaiban, a lárva számára nélkülözhetetlen élő táplálékként szolgáló Artemia naupliusz, illetve a tápra szoktatott ivadékok esetében a mesterséges takarmány nyomelem kiegészítésén keresztül. A vörös árnyékhal szempontjából legfontosabb makro és mikroelemek élettani hatásait nem a takarmány által történő adagolás, hanem a vízből való felvétel alapján vizsgáltam. Az eredmények azt mutatták, hogy a frissen keltetett Artemia lárva a 24 órás dúsítási periódus során nagy mennyiségben és hatékonyan, az alkalmazott koncentrációval párhuzamosan képes akkumulálni mindhárom nyomelemet. A barramundi lárvák nyomelemekkel gazdagított Artemia naupliusszal történő etetése valamennyi mikro elem és kezelés tekintetében statisztikailag is kedvezőbb növekedési mutatókat eredményezett a kontroll kezeléshez viszonyítva, a kobalt és a mangán együttes adagolása ugyanakkor az állományok szétnövéséhez, illetve kannibalizmushoz és alacsonyabb megmaradáshoz vezetett. A mesterséges takarmány nyomelem kiegészítése nem befolyásolta szignifikánsan a barramundi ivadékok termelési mutatóit, illetve az állományok egyöntetűségére sem volt hatással. Az ivadékok elemösszetétel vizsgálatának eredményei azt mutatták, hogy a kontrollként alkalmazott táp cink tartalma önmagában fedezi a korosztály nyomelem szükségletét. Bár az ivadékok legfontosabb termelési mutatói a kobalt és a mangán kiegészítés hatására sem változtak, a nyomelemek halakban mért, a kontrollhoz képest szignifikánsan nagyobb koncentrációja alapján a halfaj szükségletei magasabbak a kontroll táp esetében megállapított értékeknél. A vörös árnyékhal ivadékokkal végzett vizsgálatok alapján bizonyítást nyert, hogy a nevelés során a víz kalcium-magnézium arányának optimalizálása kiemelt jelentőségű, különösen közvetlenül a szállítást követően. A magnézium-kloriddal végzett kiegészítés eredményeként sikerült mérsékelni az ozmotikus stressz következményeként fellépő elhullást. Az eredmények figyelembe vételével összeállításra került egy technológiai leírás, amely fontos információkat szolgáltat a vörös árnyékhal termelésének hazai lehetőségeit illetően. Larval and juvenile rearing of barramundi (Lates calcarifer) and red drum (Sciaenops ocellatus) were investigated in this dissertation which can be considered as new fish species in Hungarian aquaculture. The main aim of the current dissertation is to establish the possibilities of cobalt, zinc and manganese enrichment in the early life stages of barramundi, through the trace mineral supplementation of live feed Artemia nauplii for the larvae, as well as micro element supplementation of artificial dry diet for juveniles. The physiological impacts of the most important micro and macro elements regarding red drum are investigated by the uptake from the ambient water. The enrichment of Artemia nauplii with the trace element salts of cobalt, zinc and manganese in different concentrations and combinations resulted in significantly elevated level of these elements in the harvested brine shrimp samples. The results of the feeding trial showed that the use of trace element enriched Artemia nauplii fed to barramundi larvae resulted in significantly higher larval growth performance compared to the control. However, increased mortality and rate of cannibalism were observed in cobalt-manganese treatments, since the combination of these elements might be resulted in the production of a less uniform larvae population in which potential predators could appear. The trace mineral supplementation of artificial dry diet did not have an impact on the production parameters of barramundi juveniles, as well as the micro element enrichment did not affected the size distribution of experimental stocks. Since no significant differences were found in the zinc levels of juveniles between the treatments, it can be stated that the zinc concentration of the applied basal diet meets the dietary requirements of this age in itself. The growth performance and survival were not affected by the cobalt and manganese enrichment. However, the concentration of same trace minerals in fish was elevated significantly with the supplementation dose of dry feed, assuming that the dietary cobalt and manganese demand of juvenile barramundi is higher than the levels of these trace minerals found in basal diet. According to the results of the red drum experiments, it can be stated, that the optimisation of the calcium-magnesium ratio in ambient water is essential for the appropriate survival of juveniles, particularly right after the transportation. The mortality caused by osmotic stress was reduced significantly by the magnesium-chloride supplementation. According to these results a technological description was established serving essential information regarding the introduction of red drum to Hungary.
Szabadon hozzáférhető
A magyarországi árutermelő ponty (Cyprinus carpio L.) állományok géntartalékainak vizsgálata mitokondriális és mikroszatellit markerekre alapozva
Véghné Tóth, Bianka Mónika; Kusza, Szilvia; Tóth, Bianka Mónika; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar::Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ
A ponty hatalmas piaci kereslete ellenére a különböző tájfajták eredetét, valamint rokonsági viszonyaikat illetően hiányos genetikai adatokkal rendelkezünk. A hatékonyabb és biztonságosabb pontytermelés feltételeinek megteremtésében kiemelten fontos az őshonos magyar pontytájfajták szélesebb körben való megismerése, a bennük rejlő genetikai tartalékok feltérképezése. Az őshonos magyar pontytájfajták genetikai rokonsági fokának meghatározására, a tájfajták közötti genetikai különbségek felmérésére, továbbá annak érdekében, hogy a molekuláris genetikai hiányosságok pótlásához további információval szolgálhassunk mikroszatellit és mitokondriális DNS markereken alapuló módszerekkel végeztünk vizsgálatot. Az anyai ágon való öröklődésen alapuló vizsgálatunkhoz bevontuk az NCBI génbankban fellelhető szekvenciákat is. Mikroszatellit markeren alapuló vizsgálattal elemeztük a populációk közötti genetikai távolságokat valamint a genetikai diverzitást a tizennégy magyar pontytájfajta 630 egyede esetén tizenkettő polimorf mikroszatellit marker alkalmazásával, melyek négy multiplexben voltak futtatva. Összesen 117 egyedi allélt detektáltunk a tizenkettő polimorf markeren a 630 egyednél. A legnagyobb egyedi allélszám valamint a legnagyobb átlagos allélgazdagság alapján megállapítottuk, hogy a hortobágyi nyurga tájfajta valóban külön tájfajtának tekinthető. Elemzésünk során magas valós és várt heterozigozitási értékeket kaptunk valamint a beltenyésztési együttható értékei szerint a legtöbb általunk vizsgált tájfajta esetén heterozigóta többlet volt jellemző, mely alapján megállapítottuk, hogy a vizsgált tájfajták beltenyésztési leromlásának esélye viszonylag alacsony. A genetikai differenciálódás mértéke (Fst) valamint a Cavalli-Sforza és Edwards-féle genetikai távolság alapján azt tapasztaltuk, hogy kismértékű a genetikai különbség az általunk vizsgált tájfajták között. A Neighbour-Joining filogenetikai fa alapján megfigyelhető klaszterezési minta azonban nem volt összhangban a földrajzi származással, továbbá a vizsgált tájfajták fenotípusos megjelenésüket tekintve is keveredést mutattak. A molekuláris variancia elemzés eredményei azt mutatták, hogy az egyedek között nagy a genetikai változatosság, azonban nem támasztja alá a tájfajták hagyományos megkülönböztetését. A klaszteranalízis alapján azt az eredményt kaptuk, hogy nyolc elemzett tájfajtát nagyon magas rokonsági együttható jellemez, hat tájfajta esetén ugyancsak a tájfajták közötti genetikai keveredés bizonyítékait figyeltük meg. Eredményeinket a főkomponens-analízis is alátámasztotta, mely ugyancsak közeli rokonsági kapcsolatot mutatott az általunk vizsgált pontytájfajták között. A mitokondriális DNS citokróm b markeren alapuló vizsgálatunk esetén összesen 138 magyar pontytájfajtától származó egyedet és további 112 NCBI adatbázisában elérhető szekvenciát elemeztünk. A citokróm b régió 687 bp hosszúságú szakaszát elemeztük, melyet PCR segítségével amplifikáltunk. A magyar pontytájfajtáktól származó 138 szekvencián belül 43 haplotípust detektáltunk, melyből 40 haplotípust elsőként írtunk le. A vizsgált magyar pontytájfajtákban a haplotípus és a nukleotid diverzitás értékek tág határok között (magas, közepes, alacsony) mozogtak. A Tajima D értéke egy vizsgált tájfajtát kivéve negatív volt, azonban ez az érték csak öt tájfajta esetén volt szignifikáns. Eredményeink szerint öt populáció Fu FS értéke ugyancsak negatív volt, azonban ezek közül csupán két tájfajta mutatott szignifikáns értéket. A Tajima D és a Fu FS értékek alapján megállapítottuk, hogy a kapott eredmények múltbeli palacknyak hatást követő jelenkori expanzióra utalnak. A mitokondriális DNS citokróm b régió egy szakaszát vizsgálva az AMOVA analízise alátámasztotta a mikroszatellit markeren alapuló AMOVA analízissel kapott eredményeinket, mely szerint a genetikai variancia a tájfajtákon belül nagyobb, mint a tájfajták között. A Median-Joining Network analízissel végzett haplotípusok közötti kapcsolatok azt mutatták, hogy a tizennégy magyar pontytájfajta valamint az NCBI génbankban elérhető ponty populációk a H1 leggyakoribb haplotípusba csoportosulnak. Az 1-es haplotípusban minden általunk vizsgált magyar pontytájfajta egyedeinek egy része megjelent, kivéve a hortobágyi nyurga pontytájfajta egyedeit. Rávilágítottunk arra, hogy az 1-es haplotípus a legvalószínűbb közös ős az általunk vizsgált ponty populációkban, továbbá a haplotípus központi elhelyezkedése a legősibb haplotípusra utal Magyarországon. A magyarországi és más országokból származó haplotípusok elkülönülését figyeltük meg, mely alapján a tájfajták genetikai izolációját feltételezzük. Kiemelendő, hogy a magyar ponty populációk közös haplotípussal rendelkeznek Németországból, az Egyesült Államokból, Oroszországból és Görögországból származó vonalakkal illetve egy a génbankból származó magyar ponty populáció ugyancsak a leggyakoribb haplotípusban jelent meg. A biparentális és maternális markeren alapuló eredményeink alapján összességében elmondható, hogy a magyar tájfajták keverednek egymással, az eredmények nem minden esetben támasztják alá a tájfajták hagyományos megkülönböztetését. Kivételt képez azonban a hortobágyi nyurga tájfajta, mely tájfajta esetén mindkét marker eredménye azt bizonyította, hogy a hortobágyi nyurga tájfajta tekinthető leginkább genetikailag különálló tájfajtának. Továbbá a klaszteranalízis eredményei mindkét marker esetében bizonyították további öt tájfajta valódi létezését (biharugrai pikkelyes, hajdúböszörményi tükrös, hajdúszoboszlói pikkelyes, szarvasi 15 tükrös, szarvasi P3 pikkelyes).
Szabadon hozzáférhető
A különböző korú magyar szürke szarvasmarha legelői viselkedése az időjárástól és legelőkínálattól függően, hagyományos legeltetés mellett
Halász, András; Nagy, Géza; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar -- Vidékfejlesztés, Turizmus- és Sportmenedzsment Intézet
A szarvasmarha viselkedését a belső- és külső tényezők egyaránt befolyásolják. Ezek a tényezők az állati szervezet homeosztázisán keresztül, hatással vannak az egyedek- és a gulya viselkedésére. A vizsgálatom során azt igyekezetem megérteni, hogy a vizsgált időjárási paraméterek, milyen viselkedést váltanak ki az állatokból. A Hortobágy, Tornyi-domb legelőn végeztem monitoring megfigyeléseket, magyar szürke (Bos primigenius taurus hungaricus) szarvasmarhákon. Az együtt legeltetett, különböző korú állatokról napi viselkedés-jegyzéket (etogram) vezettem, a legfontosabb viselkedés-formák (legelés, pihenés, kérődzés, ivás, szociális viselkedés, mozgás) rögzítésével. A vizsgálat kezdetekor megfogalmazott hipotézisekre, a kutatási eredmények alapján, az alábbi válaszokat fogalmaztam meg: • Az irodalmi-kutatás során összegyűjtött szerzők munkáiban, többféle viselkedés-forma csoportosítást találtam. Leírtam 3 sajátos viselkedést. Így elkülönítettem a figyel viselkedés-formát, ezzel összefüggésben az őrszemek állítását a gulya körül. A gulya sajátos szerveződését is megfigyeltem, így a 3-as tagolódást elsőként fogalmaztam meg. • A vizsgálati napot megelőző és a megfigyelési napot követő fronttípus szignifikáns hatással volt a vizsgált egyedek viselkedésére. Egyértelmű összefüggés mutatkozott a táplálékfelvétel-anyagcserével kapcsolatos viselkedésformák előfordulási gyakorisága és a megfigyelést követő nap, jellemző fronttípusa között (r=0,445, p=0,007). A táplálkozás-anyagcsere viselkedés-csoportnál, a Kárpát-medence felett uralkodó anticiklon (A) ideje alatt figyeltem meg a legtöbb, táplálék-felvétellel kapcsolatos viselkedés-formát. • A fűkínálat és az állati viselkedés összehasonlításakor szignifikáns összefüggést találtam a táplálékfelvétel-anyagcsere viselkedés-főcsoport eseményszámai és a területre jellemző fűkínálat között (p=0,033). • A legelőhasználati index alapján meghatároztam a gulya által preferált legelőrészeket a Malomházi-réten. 1-2 óránál többet nem tartózkodott egyik jelölt egyed sem az alacsony (LHI ≤ 0,09) vagy közepes (LHI: 0,1-0,19) szinten preferált cellákban. A legtöbb látogatott kvadrát a közepesen preferált csoportba esett, ami a legelőrész nagy kiterjedésével magyarázható. • Az alacsony (P≤1000 hPa) légnyomási viszonyok között a magyar szürke gulya kevésbé aktív, az anyagcserével kapcsolatos viselkedése szignifikánsan háttérbe szorul. • Megneveztem, mely Péczely-féle időjárási front-típusok (Anticiklon a Kárpát-medencétől keletre és anticiklon a Brit-szigetek térségében) befolyásolják legnagyobb mértékben a viselkedést. • A kutatás során egy olcsó nyomkövető berendezést is sikerült összeszerelni, ami nem igényel adatforgalmi előfizetést és akkumulátora hosszú ideig üzemképes marad.
Szabadon hozzáférhető
Lovak hippoterápiára való kiválasztásának kidolgozása, valamint a hippoterápia hatékonyságának értékelése mozgásvizsgáló rendszer alkalmazásával
Pálinkás, Judit; Posta, János; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet, Állattenyésztési Tanszék
A lovasterápián belül a hippoterápia egy neurofizioterápiás módszer. A hippoterápia kulcsát a lépő ló mozgása képzi, mely a páciens medencéjén keresztül áttevődik és a normál járásnak megfelelő elmozdulásokat hoz létre. A test felől érkező ilyen afferentáció segítségével a központi idegrendszerben a patológiás minta helyett egy ép járási minta erősödik. A hippoterápia empirikus alaptézisének, a járásnak megfelelő törzstréningnek a bizonyítására izolált vizsgálatokat végeztünk egészséges egyetemistákon és különböző lócsoportokon. A ló lépés és az emberi járásvizsgálat egy saját fejlesztésű három tagú triaxiális gyorsulásmérő szenzoron alapuló adatgyűjtő és kiértékelő rendszer segítségével valósult meg. Az eredmények alapján számszerűen bizonyítható volt a ló lépése közbeni marmozgások és a humán járás során kialakuló medencemozgások közötti összefüggés. Ez alapján megállapítható a lovasterápia járásfejlesztő hatása. Mindezeken túlmenően további vizsgálatokat végeztünk cerebrál paretikus gyermekek bevonásával a hippoterápia hatásmechanizmusának feltárására. Munkánk legnagyobb érdeme, hogy a gyakorlat számára azonnal használható módszert tudunk ajánlani és biztosítani. Távlati célunk egy olyan szakmai koncepció kidolgozása, mely a hippoterápia teljes módszertanát érvényesíti. Hippotherapy is a neuro-physiotherapeutic method. The key factor of hippotherapy is based on the movement of the stepping horse, which is transmitted through the pelvis of the rider and triggers a movement pattern of the rider corresponding to human gait. With this type of afferentation from the body to the central nervous system an intact walking pattern is reinforced instead of a pathological one. To evidence the gait-specific trunk training, which is a basic empiric these of hippotherapy, we made isolated measurements on healthy students and different horse groups. The gait and stride measurement process was carried out with a 3 triaxial sensor based accelerometer data collector and evaluator system. Based on our results we could numerically evidence the correlation between the horse withers movements by stride and the young adult pelvis movements by human gait. Due to this fact, we could conclude the gait improving effect of hippotherapy. Meanwhile we measured children with cerebral palsy to demonstrate the mechanism of action of hippotherapy. The most remarkable merit of our work is that we can recommend and provide a ready-to-use method for the practice. Our remote goal is to develop a professional conception that would validate the methodology of hippotherapy.
Szabadon hozzáférhető
Bioaktív növényi hatóanyagok hatása a brojlercsirke és a ponty immunológiai paramétereire, az intesztinális morfológiára és a mikrobiotára
Csernus, Brigitta; Czeglédi, Levente; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- Állattenyésztési Tanszék
A gazdasági állatfajok egészségi állapotát és termelését számos betegség veszélyezteti, melyek közül a bakteriális eredetű fertőzéseket antibiotikumok alkalmazásával gyógyítják. Az állattenyésztésben az antimikrobás szerek felhasználása azonban jelentős mennyiségben történik, ami a jelenlévő rezisztens patogének szempontjából ad okot aggodalomra. Az antibiotikum-felhasználás csökkentésének céljából fontos szerepet kapnak a naturális hatóanyagok. Kutatásunk során célul tűztük ki a karotinoidok, az oligoszacharidok (prebiotikumok) és az antocianinok – mint lehetséges immunmodulánsok – hatásának vizsgálatát a brojlercsirke és a ponty immunológiai, intesztinális morfológiai paramétereire, valamint a brojlercsirke béltraktus mikrobiotára nézve. A brojlercsirkével beállított kísérletben kialakításra került egy pozitív kontrollcsoport is, amelynél a takarmányt a már bizonyítottan immunstimuláns hatással rendelkező β-glükánnal (0,05%) egészítettük ki. A további kezelések a felsorolt hatóanyagokat 0,5%-ban tartalmazták. A kísérlet 42 napig tartott. A felhasznált bioaktív anyagok nem gyakoroltak hatást a brojlercsirkék élősúlyára, továbbá nem befolyásolták a napi súlygyarapodást sem. A β-glükán, az oligoszacharid és az antocianin-kiegészítés a hizlalási időszakban növelte az napi takarmányfelvételt. A bioaktív hatóanyagok immunmoduláló hatását génexpressziós vizsgálatokkal (qPCR módszer) mRNS szinten határoztuk meg az IL-1β, IL-6, IFN-α, IFN-γ, TLR-4 és TLR-5 citokinek és receptorok esetén a lépben és a csípőbélben. A felsorolt immunfaktorok közül a proinflammatorikus IL-1β mRNS szintje csökkent a karotinoidok, az oligoszacharidok és az antocianinok hatására is, továbbá az ugyancsak gyulladáskeltő IL-6 génexpressziós szintje is alacsonyabb lett a karotinoidos kezelés esetén. Ezáltal arra a következtetésre jutottunk, hogy a vizsgált növényi kivonatoknak pozitív szerepe lehet a gyulladásos immunválasz kialakulása során. Az immunstimuláns hatást fehérjeszinten (ELISA) is megvizsgáltuk, mely méréseknél azt tapasztaltuk, hogy a β-glükán és az oligoszacharidok hatására a vérplazma IgG koncentrációja magasabb lett, így mindkét hatóanyagnak szerepe lehet a brojlercsirkék humorális immunitásának fokozásában. A brojlercsirke bélmorfológiai vizsgálatoknál (villushossz, kriptamélység, villushossz:kriptamélység, teljes bélnyálkahártyaréteg-vastagság) arra a következtetésre jutottunk, hogy az alkalmazott bioaktív növényi hatóanyagok előnyös hatást gyakorolhatnak az emésztési funkciókra. A bél-mikrobiota vizsgálatnál a baktériumcsoportok 16S rDNS-ére tervezett primerpárok használatával (PCR technika) a Lactobacillus, Bifidobacterium, Clostridium, Campylobacter, Salmonella és Escherichia coli baktériumcsoportok relatív arányait határoztuk meg, mely vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a karotinoidok és az antocianinok is növelték a Bifidobacteriumok relatív arányát. Az említett hatóanyagoknak fontos szerepük lehet a bél mikrobiális egyensúlyának fenntartásában. A brojlercsirkék viselkedésének megfigyelésénél azt tapasztaltuk, hogy a vizsgált hatóanyagok növelték a takarmánycsipegetés gyakoriságát. A karotinoidok és az antocianinok hatására többször figyeltük meg a szárnynyújtogatás tevékenységét is, ami a madarak komfortérzetére utalhat. A pontyokkal beállított kísérletnél a már ismertetett hatóanyagokat 1-1%-ban alkalmaztuk, hat héten keresztül. A mintavétel az utolsó héten történt. Génexpressziós vizsgálatok során a lépben és a középbélszakaszban az IL-1β, IL-8, TNF-α és IRF-1 citokinek kifejeződését határoztuk meg. A mérések során azt az eredményt kaptuk, hogy az alkalmazott hatóanyagok egyik szövetben sem gyakoroltak hatást az említett immunfaktorok mRNS szintjére. A növényi kivonatok bélmorfológiára kifejtett hatásának vizsgálatát a ponty esetén is elvégeztük, a középbél középső szakaszáról gyűjtött mintákból. A bioaktív hatóanyagok hatását a ponty táplálóanyag-felszívódásának meghatározásánál nem sikerült igazolnunk.
Szabadon hozzáférhető
Heat stress-induced physiological changes in pigs, and its mitigation by dietary treatments
Ortega, Arth David Sol Valmoria; Szabó, Csaba; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar::Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet::Takarmányozás-élettani Tanszék
This study observed the pigs' performance and physiological responses to heat stress (HS) and dietary antioxidants supplementation. Growth performance, rectal and skin temperature, blood biochemical parameters (glucose, uric acid, urea, and creatinine), and markers for electrolyte balance (plasma sodium, potassium, and chloride concentration) were measured from 36 DanBred finishing pigs, while meat quality, nutrient and mineral digestibility (faecal and ileal), retention, and expression of pro and anti-inflammatory cytokines were measured on 24 pigs weighing 65 ± 2.81kg at the start of the trial. The pigs were exposed to four different treatments TC: TN + C: thermo-neutral ambient temperature (19.5 ± 0.9 °C, RH- 85.9 ± 7.3%) and basal or control diet (NRC, 2012), HC: HS + C: heat stress (28.9 ± 0.9 °C, RH- 60.4 ± 4.3 %) + control diet, HT1: HS + T1 (elevated diet 1: single dose supplementation of vitamin C and E and Se and Zn content), and HT2: HS + T2 (elevated diet 2: double dose supplementation of vitamin C and E and Se and Zn content) (the variables were temperature and diet). The pigs' rectal temperature, growth performance and meat quality were not affected (P > 0.05) by HS and elevated levels of dietary antioxidants. However, the skin temperature from the ear base, the middle of the ear and the back was affected by HS (P < 0.05). The capability of antioxidants to reduce the pigs' skin temperature was observed on the measurement from the pigs' back, where HT1 and HT2 pigs had lower (P < 0.05) skin temperature as compared to pigs in the HC group. At day 7 of exposure, the plasma creatinine level was significantly lower in thermal comfort pigs (TC) fed a control diet compared to HT2. At day 21 of exposure, however, the plasma concentration levels were similar. Prolonged HS exposure elevated the plasma concentration of sodium, and regardless of its duration, pigs' plasma chloride concentration was reduced (P < 0.05) by the said stressor, indicating an imbalance which was mitigated by high dietary antioxidant supplementation (T2). HS did not affect the pigs' nutrient digestibility and retention. Nevertheless, dry matter (DM) and crude protein (CP) digestibility were higher in HT1 than TC (P < 0.05), and crude fiber (CF) digestibility was lower in HC and TC groups (P < 0.05) than in HT1 and HT2 groups. While the digestibility of crude fat (Cfat), energy, and crude ash (CA) was not affected (P > 0.05). It was observed, that calcium (Ca) digestibility was higher in HT1 than TC, while zinc (Zn) and selenium (Se) digestibility was higher in HT1 and HT2 than HC and TC (P < 0.05). The retention of Ca, Na, Zn, and Se was higher (P <0.05) in HT1 and HT2 groups than in HC and TC groups. Supplementation of dietary antioxidants at a single dose (T1) in the diet improved (P < 0.05) the CA and CP and some minerals (Zn, Se, and Na) ileal digestibility of pigs despite the HS challenge. HS did not significantly affect (P > 0.05) the expression of cytokines and heat shock proteins (HSPs) in pigs. However, supplementation of vitamins and micro-minerals at the T1 level improved (P < 0.05) the expression of anti-inflammatory cytokine (IL-10) and reduced the expression of pro-inflammatory cytokine (TNF-α) in HT1 and HT2 (P < 0.05) pigs compared to HC group. The mRNA expression of HSP 70 was also reduced (P < 0.05) in pigs fed the T2 diet (HT2 group). In conclusion, the genotype used in the experiment was resilient to most of the harmful effect of HS regarding to the parameters studied. Nonetheless, dietary antioxidants at the T1 level (Vitamins C (150 mg/kg) and E (41 mg/kg) and micro-minerals (Zn (100 mg/kg) and Se (0.21 mg/kg)) can improve nutrient and mineral digestibility and retention despite HS challenge. T2 (Vitamins C (300 mg/kg) and E (71 mg/kg) and micro-minerals (Zn (150 mg/kg) and Se (0.26 mg/kg) supplementation, on the other hand, could improve electrolyte concentration. Supplementation with T1 and T2 levels could reduce inflammatory responses and cell damage in pigs exposed to HS conditions.
Szabadon hozzáférhető
Comparative study on reproductive performance and management methods of Hungarian and Lao indigenous pig breeds
Xayalath, Somsy; Rátky, József; Állattenyésztési tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Pig production plays an essential role in the food supply for both Hungary and Laos. In 2021, Laos had a pig population of approximately 4.3 million, with more than 90% indigenous pigs; meanwhile, the Hungarian pig population was about 2.7 million. Hungarian Mangalica pigs are well-known in the European region because of their unique fat and lean meat quality, but Moo Lath pigs (ML) are well-known only in Laos as self-sufficient production for rural revitalization. However, more consumers in Laos currently prefer consuming pork produced by ML pigs as they believe in their healthy meat and fat. The lack of scientific research on improving the reproductive performance and quality of ML pigs is challenging for Lao researchers. This study aims to improve the reproductive performance of Lao indigenous pig breeds using the successful experience of Hungarian experts with Mangalica evolution. Estrous synchronization “ES” (Altrenogest Regumate®) and artificial insemination (AI) were used to improve ML gilts’ litter size and piglets’ quality. Feeding strategies and housing management were used to improve the farrowing and lactation management methods for ML sows as our core experiment in Laos. The gilts in the group of ES and AI using Duroc semen produced 3 more piglets than gilts in the control group and more than one piglet than the non-synchronizing but artificially inseminated group. In contrast, piglets mummification occurred only in gilts from synchronized and non-synchronized groups but did not occur in the control group. Our results revealed that ML gilt’s uterine capacity cannot accomodate more than 8 fetuses. Interestingly, the F1-crossbred piglets’ birth weight and growth performance on day 28 were not improved compared to those in the control group, which is noteworthy. The optimal age at the first service of ML gilts is between 210 and 240 days (d), with a body weight (BW) of nearly 45 kg. However, cross ML x Duroc gilts can attain puberty at about 137 d and approximately 193 d at first mating, with a BW of about 39.69 kg and 38.18 mm of a backfat thickness (BF). The lactation length had an adverse effect on the body conditions of the ML primiparous sows, which began in week 4 and worsened by week 7. There was no difference in the weaning weight between ML piglets weaned at 28 or 35 d of age. Likewise, the piglets weaned at 35 or 42 d showed no difference. Similarly, in this study, there was no difference in weaning weight within weaning age; 42, 49, and 56. However, the weaning age did not influence the weight gain of ML piglets in the 1st week after weaning. But, in the 2nd post-weaning week, piglets with longer suckling periods gained nearly 3 times the weight gain compared to those with shortened periods. In brief, Lao farmers should keep in mind that ML piglets should be weaned at about 5 to 6 weeks to achieve the best economic return. Similarly, the optimal age of ML gilts at first mating should not be less than 210 d. Meanwhile, the body weight should not be less than 40 kg at their 3rd or 4th oestrous cycling. Utilizing Altrenogest Regumate® in ES and AI can improve the litter size of ML gilts, but the birth weight and body weight at day 28 of crossbred ML x Duroc piglets were not affected. The capacity of gilts’ uterine horns, small body weight at first insemination, and ML sows’ milk production are to be considered when addressing these issues. The actual Mangalica reproductive management and housing methods provide an excellent example for Moo Lath farming development in Laos.
Szabadon hozzáférhető
Qualitative assessment of Haemonchus contortus infection in small ruminant flocks in Hungary: prevalence and diagnostic study
Khangembam, Rojesh; Pálfyné Vass, Nóra; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Among the many gastro-intestinal nematode (GIN) parasites that can affect small ruminants, the family of Trichostrongylidae is very important and out of which Haemonchus contortus has established itself to be the most dangerous and clinically important species. A severely affected animal can harbour up to 5000 worms inside it and this can lead to the continual loss of about 250 ml of blood daily, which is fatal. A recent study in the EU estimated a production loss of 81% and 19% to treatment out of a total € 1.8 billion annual expenditure due to haemonchosis. Despite this, the specific diagnosis of the parasite, from the Trichostrongylidae family, is difficult using the conventional copromicroscopic tools wherein a correct diagnosis is crucial for sustainable control. Also, the parasite has been reported in almost all the EU nations however, very limited published reports are available for Hungary. The present study analysed n=16 farms located in 5 different counties in Eastern and Central Hungary. Out of these farms, n=14 were sheep farms; 1 goat farm and a village where roe deers were hunted. Faecal samples were collected from individual animals and the faecal egg count (FEC) data using the Mini-FLOTAC technique were obtained from another larger study. The present study found out n=12 sheep farms, the goat farm as well and the roe deer all had a positive result for H. contortus. Another aspect of the study was the design and development of two isothermal amplification tools as a proof of concept for a reliable farm site diagnosis of the parasite. Firstly, a Loop-mediated Isothermal Amplification (LAMP) and another LAMP-lateral flow (LAMP-LF) assay for the qualitative detection of H. contortus from the faecal samples of ruminant flocks were successfully designed. These two LAMP assays allow visual detection to the unaided eyes without compromising the specificity and sensitivity. The analytical sensitivity is determined to be 2.5 x 10-4 ng/μl of DNA template. Secondly, a Recombinase Polymerase Assay (RPA) technique was also successfully designed with an analytical sensitivity of 0.1 ng/μl DNA template. This study also would like to register two preliminary findings: i) that the post-amplification clean-up for the RPA amplicons could be eliminated without any significant loss in analytical sensitivity, and ii) a colourimetric change detection using some commonly DNA intercalating dyes (such as Eva Green and SYBR Green dyes) is possible. Besides these assays, the study also optimised a centrifuge-free crude DNA extraction method, adapted using the Fill-FLOTAC apparatus, a magnetic beads DNA extraction kit and a motorised micropestle for egg disintegration. This crude DNA extraction from the eggs ‘obtained’ from the Fill-FLOTAC apparatus is significant for a true farm-site molecular diagnostic kit. In conclusion, the study proved the presence of the H. contortus parasite in Hungary with preliminary gene sequencing findings using three isolates showing distinct lineages. Nevertheless, a more detailed epidemiological study, an in-depth phylogenetic analysis using sequencing of both ITS2 and nad4 genes and improvement in the isothermal assay by incorporating quantitative data are all highly recommended.
Szabadon hozzáférhető
Egyes hazai struccállományok termelési tulajdonságait és viselkedését befolyásoló tényezők vizsgálata
Brassó, Dóra Lili; Komlósi, István; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
Magyarországon több, mint három évtizede van jelen a strucc, több, jelentősebb tenyészete is létrejött, ám termeléséről ismert, tudományos elemzés nem született. Kutatásomban a faj etológiai sajátosságait és termelését, illetve a telepek mikrobiológiai állapotát kívántam vizsgálni, hazai tartási és takarmányozási viszonyok között. Az etológiai megfigyelések célja az egyedek napi viselkedésformáinak, társas kapcsolatainak kutatása volt, a tojóév különböző hónapjaiban. A viselkedési elemek megjelenési arányában az ivarok és a napszakok között nem volt különbség. A tartási módokat összehasonlítva az aktív komfortviselkedés a megfigyelési időszakban a háremeknél 4,88%-kal nagyobb arányban fordult elő. A szociális viselkedésformák tavasszal gyakrabban, ősszel ritkábban fordultak elő, ami a tojóévvel függhet össze. A mikrobiológiai vizsgálat célja a telepek bakteriológiai állapotának a felmérése volt. Az elemzett mintákban (bélsár, elhalt embriójú tojás, elhullott csibe és kenetminta) az Escherichia coli és a Bacillus spp. volt a két, legnagyobb arányban jelenlévő baktériumfaj. Ezek mellett Coliform, Salmonella spp., Staphylococcus spp., Pseudomonas spp., Enterococcus faecalis és Klebsiella spp. baktériumokat lehetett kimutatni. A kesztyűhasználat, a talajfertőtlenítés és a széles-spektrumú fertőtlenítőszerek alkalmazásával, valamint a nevelőhelyiség higiéniájának javításával mérsékelhető lenne a fertőzés. A tojástermelő-képesség vizsgálatát a „B” telepen, 2018 és 2021 között végeztem. A tojóév átlagosan 135 napig tartott. A keltethetőség állományszinten átlagosan 55,98%-ot mutatott. A négy évet figyelembe véve májusban és júniusban rakták a legtöbb tojást. A keltethetőség májusban, júniusban és júliusban volt a legjobb. Vélhetően ekkor optimális a környezeti feltétel (száraz, meleg idő) a termelés számára. A tojóév és tojásösszetétel kapcsolatát az „A” telepen, 2021. májusban és júliusban, tizenegy, normál súlyú (1200-1600 g) tojáson elemeztem. A tojáshéjban az ásványianyagok közül a Ca, a K, a Mg és a S mennyisége nőtt, míg a Cu- és Zn-tartalom csökkent. A tojásalkotók Mg-tartalma nőtt, Na-, P-, S- és Zn-tartalma csökkent. A táplálóanyag-tartalom csökkenése a tojók tápanyagkészletének tojóév során bekövetkező kiürülésére utalnak, amit a takarmányozási technológia kialakításánál érdemes figyelembe venni. Az embrióelhalás időpontjának és okainak a felderítésével megismerhetjük a hazai tenyésztési és keltetési technológia eredményességét és javításának lehetőségeit. A boncolás során megmértem az embriók, és belső szerveik súlyát, valamint testrészeinek méreteit. A szakirodalmi adatokat figyelembe véve, a vizsgált magzatok a keltetés különböző stádiumaiban halhattak el, négytől 37-38 napos korig. A kórbonctani elváltozások tojáskezelési és keltetési problémákra utalnak. A túléléselemzés rávilágít arra, hogy melyek az elhullás szempontjából kockázatos életkorok és tényezők, amelyek ismeretében a kiesések kockázata csökkenthető. Célom a tojóév év-évszak kombinációja, a tojások súlya, az éves kelési sorrend és a tojások keltethetősége hatásának vizsgálata volt a csibék kiesésének relatív kockázatára, 48 hetes életkorig. A kockázat az éves keltetések számával nőtt, ami a keltetők higiéniai állapotának romlásával magyarázható. A gyenge keltethetőségű csoportból származó csibéknek volt a legnagyobb a kiesési kockázata, mivel valószínűleg vitalitásuk is gyengébb volt. 48 hetes korra a kikelt állomány 33%-a maradt életben. A hústermelő-képesség elemzése során a struccok vágóértékét és húsminőségét az „A” telep 12 és 18 hónapos korú (n=30, 14 tojó és 16 kakas) vágómadarain vizsgáltam. A vizsgált öt értékes húsrész (outside strip, osztriga, tip, outside leg és medalion) szárazanyag-tartalma 23,84% és 26,23%, nyersfehérje-tartalma 2,36 és 4,50%, nyerszsír-tartalma 2,36% és 4,50%, hidroxiprolin-tartalma 0,01 és 0,08% közötti értékeket vett fel. A panel értékelése alapján a legízletesebb és legporhanyósabb húsrésznek az outside strip és a tip mutatkozott.
Szabadon hozzáférhető
A mezőhegyesi történelmi lófajták populációgenetikai értékelése
Klein, Renáta; Posta, János; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
A kutatás célja a három őshonos, nemzeti kincsként védett mezőhegyesi eredetű lófajta (a gidrán, a nóniusz és a furioso-north star) pedigréelemzéssel végzett populációgenetikai állapotfelmérése. A munka alapját egy Microsoft Access adatbázis felépítése adta, amely tartalmazta az egyes egyedek adatait. Az elemzéshez felhasznált végleges adattábla 47682 egyed adatait tartalmazta. A vizsgálat során a fajták 2019-ben aktív, törzskönyvi ellenőrzésben tartott állományait választottam referencia populációknak. A referencia populációkra különböző populációgenetikai mutatók értékeit határoztam meg. A vizsgálatokat ENDOG, PopRep és GRain szoftverekkel végeztem. A maximálisan ismert nemzedékek száma mindhárom fajtában meghaladja a 36 generációt. A leghosszabb származású egyed 43 generációra vezethető vissza. A gidránok 6,1, míg a furioso-north star populáció egyedei átlagosan 4,69 teljes ismert generációval rendelkeztek. A nóniusz populáció értéke ehhez közel állt (4,95). A teljes generációs ekvivalens értékek 12,64 és 16,45 közötti intervallumban helyezkedtek el. Az elemzés során a nemzedékköz értékeket négy leszármazási úton határoztam meg. A leghosszabb leszármazási útvonalak minden esetben a ménekhez kötődtek értékük 12,54– 12,77 év között változott. A négyféle szülő-ivadék leszármazási út megfelelő nemzedékköz értékeit páronként kétmintás t-próbával összehasonlítva a mének leszármazási útjain számított értékek és az egyes kanca leszármazási utak értékei között minden fajta vonatkozásában szignifikáns eltérést tapasztaltam (p<0,05), továbbá a gidrán fajta esetében a két kanca leszármazási útvonal között is. Az alapító ősök tényleges száma a furioso-north star fajtában a legmagasabb (2874), míg a gidrán populáció esetében a legalacsonyabb (1725). A nem alapító ősök tényleges száma szintén ezt a tendenciát követi, 311 egyed a furioso-north star fajtában és 138 a gidrán esetében. Az effektív alapító ősök száma egyaránt 99–99 a gidrán és a furioso-north star fajták referencia populációban, ettől kissé elmarad a nóniusz esetében (95). Az effektív számok egymáshoz viszonyított arányának különbsége szembetűnő, a palacknyak hatás mindhárom fajtát sújtotta. A mértéke a gidrán és a nóniusz fajták esetében volt magasabb. A referencia állományok genetikai variabilitása mindhárom esetben csökkent a teljes állományhoz képest. A gidrán és a nóniusz állományok diverzitásának feléért 9–9 egyed felelős, a furioso-north star esetén ez 17, mely némiképp kedvezőbb. A teljes állományokat a furioso-north star és a gidrán esetében leginkább angol telivérek határozzák meg. Mindhárom fajta állománya beltenyésztett. A Wright-féle beltenyésztési együttható a furioso-north star fajtában a legalacsonyabb (4,31%), míg a nóniusznál (5,59%) a legmagasabb. Az új Kalinowski-féle beltenyésztési együttható értékei kisebbek voltak a Kalinowski-féle együttható értékeinél, így a beltenyésztés többnyire a múltból származik. Megvizsgáltam a fajták parciális beltenyészettségét a fajta- illetve vonalalapító ménekre. Minden fajta esetében bebizonyosodott, hogy a genealógiai vonalak jelentős része nem mutat különösebb beltenyésztettséget az alapító ménre. A referencia populációkba tartozó egyek átlagos rokonsági fok értéke a furioso-north star populációnál a legmagasabb (4,08) és a nóniusz állománynál a legalacsonyabb (3,68), de alapvetően mindhárom populációban mintegy 4%. Az effektív populációméret kulcsfontosságú koefficiens a géntartalékvédelem alatt álló fajták esetében. Mindhárom referencia populáció értéke meghaladta a kritikus 50-es határt. A legalacsonyabb együttható (70,35) a furioso-north star állományt jellemezte. A gidrán és nóniusz fajták értéke egyaránt 77,67 volt. Mindhárom populáció beleesett a genetikai diverzitás fenntartásához szükséges minimum 50 és 100 közötti intervallumba.
Szabadon hozzáférhető
A sügér (Perca fluviatilis) intenzív tartás-, és takarmányozási technológiájának fejlesztése
Molnár, Áron; Fehér, Milán; Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola; Debreceni Egyetem::Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
A doktori kutatásom során a hazánkban őshonos ragadozó halfajok közé tartozó sügér tartás- és takarmányozási technológiájának fejlesztési lehetőségeit tanulmányoztam. A halfaj takarmányozási technológiájának fejlesztése során vizsgáltam többek között a közönséges lisztbogár lárva takarmányként történő felhasználását és beillesztését intenzív körülmények között. A sügérrel kapcsolatos tartástechnológiai kutatások első lépéseként meghatároztam az ideális medenceszínt, a kísérlet során a halnevelő medence eltérő részein a különböző színek kontrasztjának (világosszürke, fekete) hatását vizsgáltam a halak termelési- és antioxidáns paramétereire. Később meghatároztam az ideális takarmányozási intenzitást egy 6 hetes vizsgálat keretében, ahol azonos takarmánymennyiség, de különböző mennyiségben és időszakban került kietetésre. A tartástechnológia fejlesztését célzó vizsgálatok harmadik szakaszában meghatároztam a sügér neveléshez kedvező megvilágítást és zavarossági (NTU) szintet. Az eredmények értékelése során megállapítottam, hogy a sügér intenzív nevelése során a fekete aljú, világos oldalfalú medence statisztikailag igazoltan kedvező hatást gyakorol a termelési- és antioxidáns paraméterekre. A sötét oldalfalú, világos aljú kombináció kedvezőtlenebb eredményeket produkált, így az nem javasolható a juvenilis korosztály esetében. Az optimális takarmányozás intenzitás meghatározására irányuló kísérlet eredményei alapján megállapítottam, hogy azonos takarmányadag különböző napszakokban és adagokban való kietetése nem befolyásolja a halak termelési paramétereit ebben a korosztályban. Eredményeim alapján a sügér intenzív nevelése során a mérsékelt megvilágítás és az enyhén zavaros vízátlátszóság javasolható. A haltakarmányok fő fehérjehordozója a halliszt, amely napjainkban a tengerek túlhalászata miatt egyre korlátozottabb mennyiségben áll rendelkezésre. A halliszt kiváltása az akvakultúra egyik legégetőbb problémája jelenleg, amely csak alternatív fehérjeforrásokra alapozott takarmányozási technológiák kidolgozásával oldható meg. A rovarfehérje az egyik olyan potenciális fehérje hordozó, amelynek kiváló tápértéke, illetve emellett előállítása minimális környezeti terhelés mellett valósítható meg. A közönséges lisztbogár lárva a hazai klimatikus viszonyok mellett kiválóan tenyészthető. Magas fehérje tartalma, kedvező zsírsav összetétele és a halliszthez hasonló aminosav tartalma lehetővé teszi a haltakarmányozásba való beilleszthetőségét, ezáltal a halliszt kiváltását. A sügér takarmányozásának fejlesztése során a rovarfehérjére alapozott takarmányozási kísérletek meghatározóak a kutatás eredményeit illetően. A közönséges lisztbogár lárva számos kutatástól eltérően nem liszt formájában illesztettem be a takarmányreceptúrába, hanem élő eleségként került kietetésre, a halak számára esszenciális nyomelemeknek számító kobalttal és mangánnal dúsítva. Ezt követően megvizsgáltam a lárvák, majd az azokat elfogyasztó halak nyomelem felvételét. A kobalttal és mangánnal dúsított tápközegben nevelt lisztbogár lárvák hatékonyan akkumulálták a nyomelemeket már az egy hetes dúsítási periódust követően. A kobalt és a mangán együttes alkalmazása nem befolyásolta a két nyomelem felvételét. A nyomelemekkel dúsított lisztbogár lárvával való takarmányozási kísérlet bebizonyította, hogy a sügér közvetett úton, a rovar elfogyasztása által hatékonyan képes mindkét nyomelemet akkumulálni, nem csak a különböző szerveiben, hanem a húsában (filé) is. A kobalttal és mangánnal dúsított lisztbogár lárva etetése emellett a halak termelési paramétereire (egyedi testtömeg, takarmányértékesítés, specifikus növekedési ütem) is kedvező hatást gyakorolt. A doktori kutatás során fejlesztésre és finomhangolásra került a sügér intenzív nevelése során alkalmazott tartási és takarmányozási technológia néhány olyan eleme, amely támogathatja a halfaj akvakultúrás termelésbe történő bevonását. Bizonyítást nyert, hogy a lisztbogár lárva beilleszthető a sügér takarmányozásába, így a rovarlárva alkalmas lehet a halliszt részleges kiváltására. Mindemellett kidolgoztam egy hatékony lisztbogár lárva nyomelem dúsítási technológiát, amelynek eredményeként a lárvák összetétele kedvezőbbé tehető, illetve a halak nyomelem szükséglete biztosítható.

Böngészés

Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola Megjelenés dátuma szerinti böngészés

Találat egy oldalon

Rendezési lehetőségek