PhD dolgozatok
Állandó link (URI) ehhez a kategóriához
Az archívumban található doktori disszertációkat a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár a
2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról 53. § (5) bekezdés c) pont
2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról 53A. § (1) bekezdés
387/2012. (XII.19.) Korm. a doktori iskolákról, a doktori eljárások rendjéről és a habilitációról 14. § (1) bekezdés
illetve a Debreceni Egyetem doktori szabályzata értelmében hozza nyilvánosságra. A Művek szerzői jogáról a hatályos 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) és a Debrecen Egyetem szellemi tulajdon kezelési szabályzata rendelkezik.
Böngészés
PhD dolgozatok Szerző szerinti böngészés "A. Molnár, Ferenc"
Megjelenítve 1 - 3 (Összesen 3)
Találat egy oldalon
Rendezési lehetőségek
Tétel Korlátozottan hozzáférhető Egy példázat kompozíciójának változásai a régi magyar bibliafordításokbanDemján, Adalbert; A. Molnár, Ferenc; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar -- Magyar Nyelvészeti TanszékA Bibliának magyar nyelven a középkortól kezdve napjainkig számos fordítása született. Ennek következtében a nyelvtudomány s főként a történeti nyelvészet mindig nagy érdeklődéssel fordult a bibliafordítások felé, hiszen mind szinkrón, mind diakrón szempontból kiváló forrásanyagul szolgálhatnak a kutatáshoz. Dolgozatomban az Újszövetség egyik legismertebb parabolájának, A tékozló fiú példázatának régi magyar fordításait vettem górcső alá, s ezek nyelvi anyagán végeztem vizsgálódásokat. A konkrét szövegek a következő munkákból származnak: a Müncheni Kódex (M.) és az Érsekújvári Kódex (É), a Jordánszky-kódex (J.); Pesti Gábor (P.), Sylvester János (S.) és Félegyházi Tamás (F.) Új Testamentumai; Heltai Gáspár (H.), Károlyi Gáspár (Kr.), Káldi György (Kd.) és Komáromi Csipkés György (Cs.) szentírásfordításai; Torkos András (T.) lutheránus fordítása, valamint Medgyesi Pál (Md.) töredékszövege. A nyelvi folyamatokat, melyek a vizsgált korszak szövegeiben megmutatkoztak, tágabb időintervallumban kívántam megfigyelni és bemutatni, ezért részlegesen későbbi magyar szövegekre is kitekintettem. A nyelvi mozgások mai végpontjának érzékeltetésére a legújabb katolikus és protestáns fordításokat vontam be a kutatásba. Az átmeneti időszakba pedig a Vizsolyi Biblia és a Káldi-féle szöveg revíziói és javított kiadásai révén nyertem bepillantást. Az értekezés fő célja az volt, hogy a példázat kiválasztott magyar fordításainak keretei között a nyelvben és a nyelvhasználatban zajló változási, állandósulási folyamatokat a szövegek részletes elemzése útján feltárja, s e folyamatokra lehetőség szerint magyarázatot adjon. A kitűzött cél elérése érdekében több feladat elvégzését tartottam szükségesnek: a) a fordításoknak az eredeti – görög és latin – szöveggel illetve egymással való alapos összevetését; b) a vizsgálatba bevont szövegek által reprezentált nyelvállapot feltárását; c) a nyelv különböző szintjein megmutatkozó, főként a párhuzamosan létező variánsok által jelzett, változási lehetőségek regisztrálását, és ezek esetleges realizálódásának kimutatását, sorsuk nyomon követését; d) a mozgások és változások kauzális, teleologikus, illetve külső és belső okainak keresését. Az elemző rész előtt közzétettem a példázat teljes szövegét a legújabb katolikus fordításból, ezután versekre bontott formában közöltem a parabola textusát az összes vizsgált forrásnyelvi munkából és magyar fordításból. The Bible has been translated into Hungarian several times since the Middle Ages. That is the reason why philology and especially the historical linguistics have always focussed attention on these translations of the Bible. They can be excellent source documents considering both the synchronic and diachronic aspects. In my work I thoroughly examined the translations of one of the best known parables of the New Testament, ‘The Prodigal Son’, the linguistic phenomena of these materials were analysed. Here is the list of the source documents: the ‘Müncheni Kódex’ (M.), the ‘Jordánszky-kódex’ (J.), the New Testaments of Pesti Gábor (P.), Sylvester János (S.) and Félegyházi Tamás (F.), the Bible translations of Heltai Gáspár (H.), Károlyi Gáspár (Kr.), Káldi György (Kd.) and Komáromi Csipkés György (Cs.), the Lutheran translation of Torkos András (T.) and fragments of the text of Medgyesi Pál (Md.). I intended to show the linguistic processes found in the texts of the examined era in a wider time interval and partially I studied some Hungarian texts from later times. To demonstrate the end point of linguistic changes I involved the newest Catholic and Protestant translations in my research. From the period of transition I studied the Vizsoly Bible and the revision and revised publications of the Káldi text. The main aim of the dissertation is to reveal the changing and consolidating processes in the language usage according to the chosen Hungarian translations of the parable with the help of a detailed analysis of the texts to explain these processes as far as possible. To achieve this aim I considered to carry out several necessary tasks: a) profound comparing the translations with the original Greek and Latin ones and with each other; b) to reveal the state of the language of the texts included in the study; c) to register the changing possibilities on different levels of the language shown by the parallel existing variants to demonstrate their contingent realization in order to trace them; d) to seek for the reasons of causal and teleological as regards external and internal movements and changes.Tétel Szabadon hozzáférhető Pápay József kéziratos debreceni hagyatékaKissné, Rusvai Julianna; A. Molnár, Ferenc; Rusvai, Julianna; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--DE----Magyar Nyelvészeti TanszékAlapvető célul tűztem ki a debreceni hagyaték tüzetes átvizsgálását, értékelését, a részben vagy egészben publikálható munkák közlését. Az anyag korábbi ismertetései alapján sok tudománytörténeti adalékra számíthattam. Főként a naplók és a levelezés alapján kívántam rávilágítani a Zichy-expedíció eddig kevésbé ismert körülményeire, Pápay kutatóútjának részleteire, magyar és külföldi tudóstársakkal való kapcsolataira, a tudományos életben elfoglalt helyére, a debreceni oktatásban betöltött szerepére. Feladatomnak tartottam az eddig ismeretlen kéziratos munkák értékelését is, köztük több, kifejezetten az osztják nyelvvel foglalkozót. A hagyaték elemzése elősegítette Pápay jelentőségének árnyaltabb megfogalmazását. I have established a primary goal of thoroughly examining the Debrecen heritage, and to publish the material, which is ready to be published either in part or in whole. Throughout the precedent presentations of the material, I could count on a great amount of historic surplus. I wished to focus on the so far less well known details of the Zichy-expedition by means of journals and correspondence. I also wished to point out the details of Pápay’s research expedition, his connections with fellow Hungarian and foreign scientists, his position in the scientific environment, and his role in the education of the city of Debrecen. I have considered the evaluation of so far unknown, handwritten works, many of which are especially focused on the Ostyak language as my task as well. The analysis of the heritage made the more delicate description of Pápay’s importance possible.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Psaletrium gradualis, az Öreg graduál Zsoltárkönyvének nyomtatott és kéziratos hagyománya, a protestáns graduálok főbb kérdéseiFekete, Csaba; A. Molnár, Ferenc; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--DE----Magyar--Nyelvtudományi TanszékA magyarországi protestáns felekezetek sokáig őrizték szertartásaikban a magyar nyelvű gregoriánt. Nagyobb egyházközségekben a 18. század közepéig az iskolások énekkara (és néhol a hívek velük) meg a kántor gregoriánt is énekelt. Öreg kántorok a 19. században is használták a régi ceremoniás éneklés vezérkönyvét. Később csak a Passiót és a Lamen-tációt énekelték. A magyar szertartási éneklés sajátos protestáns könyvműfaja a graduál. A kántor, a lelkész és az énekkar által énekelt tételeket tartalmazta a középkori szertartási könyvek (főként a Breviárium és Missale) utódaként. A graduálok egyik legfontosabb része a Zsoltárkönyv. Az értekezés célja, hogy bepillantást nyújtson a magyar graduálirodalom zsoltárainak szöveg-hagyományába, a Vizsolyi Biblia (1590) és az Öreg graduál (Gyulafehérvár, 1636) Zsoltárkönyvét pedig tüzetesen hasonlítsa össze. A vizsgálat komplex módszerű, elsősorban a nyelvtörténet, valamint a liturgia- az irodalom- és könyvtörténet eredményeit hasznosítja. Az Öreg graduálnak nincs újabb kiadása, így a disszertáció számos esetben a zsoltárszövegek példatáraként is egymás mellett mutatja be az egyezéseket és az eltéréseket. A bevezető rész visszatekint a hazai protestáns graduálok zsoltárainak szöveghagyományára. Az Öreg graduál zsoltárait összeállító Keserűi Dajka János is részben ezzel szembesült, mikor a sokszínű liturgikus gyakorlatban az egységes Zsoltárkönyv szövegét megállapította. A Vizsolyi Biblia és az Öreg graduál előtt Bencédi Székely István (1548) és Heltai Gáspár (1560) Zsoltárkönyve jelent meg nyomtatásban, és a Huszár Gál graduálja (Komjáti, 1574). A gyülekezetekben használt graduálok több fordításból származott zsoltárokat tartalmaztak (legfeljebb hatvanat vagy nyolcvanat). A Batthyány és Ráday testvér-graduálok (1613 tájáról), a Spáczay graduál (1619) és a későbbi Béllyei graduál (1642–1653) zsoltárai által képviselt hagyomány egyes szálai is elvezetnek az Öreg graduálhoz, amely úgy készült, hogy Keserűi Dajka János olykor a korábbi és egykorú hagyományban örökölt zsoltárszövegeket is figyelembe vette, elsősorban pedig a Vizsolyi Biblia szövegére támaszkodott. A disszertáció főbb eredményei a közvekezők. Az első fejezetekben kimutatom, hogy: 1. A Komjáti graduál egyes zsoltárai Székely István fordításának erős hatását mutatják. Huszár Gál Debrecenben közölte (1561), majd elvetette Kál-máncsehi zsoltárait, és a hagyomány egy másik ágához csatlakozott (esetleg maga is javított a szövegen). 2. A Debreceni Református Kollégiumban őrzött kéziratos Spáczay graduál zsoltárainak egy része egyezik a Batthyány graduállal (= Batthyány-kódex), a másik azonban független tőle. 3. Egyes korábbi graduálcsaládok szöveghagyo-mánya a 17. században még tovább élt, és keveredhetett is. Ezt mutatja a Béllyei graduál. Zsoltárainak nagyobb része egyezik az Öreg graduállal (és így a Vizsolyi Bibliával), egyes zsoltárainak szövege azonban teljesen más, nem az Öreg graduál, hanem például a Batthyány graduál hagyományát követi. Nem igazolódott tehát az a eddigi vélemény, hogy a Béllyei graduál az Öreg graduál egyszerű másolata. 4. Igaz ugyan, hogy az Öreg graduál zsoltárainak többsége átveszi a Vizsolyi Biblia szövegét, de gyakran módosít rajta. A zsoltárok egy csoportjában a szövegek néhol több versen át vagy jellegzetes helyeken nem egyeznek. Az eltérések között vannak olyanok is, amelyek valószínűleg más graduálszövegekből való átvételek vagy a szöveghagyomány valamelyik ágának hatására módosultak. A zsoltárok egy jellegzetes csoportjában a szövegnek csak a kezdete, kezdőverse eltérő, – esetenként egyezik más ismert graduálokéval –, a szöveg többi része viszont lényegében azonos a Vizsolyi Bibliáéval. Tizennégy szakaszolt zsoltár (a szertartásban egyik vagy másik szakasz önállóan használatos) kezdőversei között sajátos, csak a magyar protestáns hagyományból ismeretes eltérés van. Részben vagy egészben ismétlik a zsoltár első versét. Az első és az ötvenegyedik zsoltár szövege egészében vagy legnagyobb részében nem a Vizsolyi Bibliából való, hanem a kéziratos graduá-lok által képviselt egyik hagyományágból (Batthyány graduál, Ráday graduál, Spáczay graduál) ered. * Az Öreg graduál és a Vizsolyi Biblia szövegének tüzetes összevetése egyrészt arra nyújtott lehetőséget, hogy megvizsgáljam a Vizsolyi Biblia elsősorban (fel)olvasásra szánt szövege eseteként hogyan módosult az élőszóbeli, recitált előadás következtében. Másrészt Keserűi Dajka János filológiailag pontosított is a Vizsolyi Biblia szövegén. 1. Így például megállapítható, hogy az Öreg graduál zsoltárszövegeiben a Vizsolyi Bibliától többször eltérő szót használ. A Vizsolyi Biblia latin Sanctuarium szavát például mindig magyar szerkezettel (szentséges hely) adja vissza. 2. Vannak jellegzetes szópárok, amelyek a szóbeli-ségben alakultak ki. Ezekből is több felbukkan, noha betoldásukat nem a filológiai pontosítás kívánja meg. 3. Az imádság kommunikációs szituációjában szükséges a közvetlenség és személyesség: ezért gyakori a harmadik személyű igealak második személyűre való módosítása. 4. A protestánsok gyakran hangsúlyozták a szertartás közösségi jellegét, ez magyarázza,hogy a szavak egyes számú alakjai helyett sokszor a többes számút használják. 5. Az érzelemteli ó, oh indulatszó, és az Uram, Isten(em) megszólítás, vagy a beiktatott bővítmény (pl. jelző, határozó) személyesebbé teheti a hangnemet a zsoltárimádságban. 6. Kifejezőbb, folyamatosabb, jobban mondható a szöveg a szórendi módosítások következtében. Ez is a zsoltár szertartási használatát segítette. 7. Két zsoltárban a protestáns dogmatikai álláspont (az imádság hangsúlyozása az áldozat helyett) a szövegbeli hűség némi sérelmére érvényesül. * Az Öreg graduál zsoltárainak szövegén Geleji Katona nem módosított, de ő korrigálta a nyomtatást. Közben hibajegyzéket írt a graduálhoz, egy sor helyesírási, stilisztikai, nyelvhelyességi megjegyzéssel, amelyek egy részét a nyelvtudomány hasznosította is azóta. Mint a disszertáció vonatkozó részéből láthatjuk, Geleji Katona tevékenysége mai normáink kialakulásához hozzájárult, de zsoltáraink szövegtörténetére nem volt külön hatása. * Az Öreg graduál zsoltárszövege normát alkotott. Egyben hozzájárult ahhoz is, hogy a Vizsolyi Biblia normatív szertartási rangja megerősödjék. Mindkét Zsoltárkönyvnek századokon át érvényesült a nyelvi, irodalmi és az egyházi gyakorlatot érintő hatása.