PhD dolgozatok

Állandó link (URI) ehhez a kategóriához

https://hdl.handle.net/2437/2265

Az archívumban található doktori disszertációkat a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár a

2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról 53. § (5) bekezdés c) pont

2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról 53A. § (1) bekezdés

387/2012. (XII.19.) Korm. a doktori iskolákról, a doktori eljárások rendjéről és a habilitációról 14. § (1) bekezdés

illetve a Debreceni Egyetem doktori szabályzata értelmében hozza nyilvánosságra. A Művek szerzői jogáról a hatályos 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) és a Debrecen Egyetem szellemi tulajdon kezelési szabályzata rendelkezik.

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 3899)

Szabadon hozzáférhető
1,10-fenantrolin-mono-N-oxid származékok szintézise és komplexképző sajátságai
Najóczki, Ferenc; Fábián, István; Kémiai tudományok doktori iskola; Természettudományi és Technológiai Kar
Kutatómunkánk során az 1-10-fenantrolin és hat szubsztituált származéka N-oxidációját vizsgáltuk peroxomonoszulfát-ionnal. Tanulmányoztuk a folyamatok kinetikáját az oxidálószer koncentrációjának, a pH-nak és a hőmérsékletnek a függvényében és meghatároztuk a reakciók aktiválási paramétereit. A kinetikai eredményeket felhasználva módszert dolgoztunk ki egy új vegyületcsalád, az 1,10-fenatrolin mono-N-oxid származékok szintézisére. Az aszimmetrikus származékokból képződő szerkezeti izomerek elválasztását preparatív HPLC módszerrel valósítottuk meg. Általánosan jellemeztük az új vegyületeket és három származék esetében vizsgáltuk a komplexjépződési reakciókat Cu(II), Ni(II) és Zn(II) ionokkal.
Szabadon hozzáférhető
1,4-benzokinon-származékok fotokémiai és redoxisajátságai
Józsa, Éva; Ősz, Katalin; Kémiai tudományok doktori iskola; DE--Természettudományi és Technológiai Kar -- Fizikai Kémiai Tanszék
Az 1,4-benzokinonok potenciálisan redoximediátorként vagy fotokatalizátorként alkalmazhatók biomimetikus fotoelektrokémiai cellákban, illetve fotoelektrolitikus rendszerekben. Az 1,4-benzokinonok mesterséges fotoszintetikus rendszerekben való alkalmazhatóságáról összehasonlító tanulmányt legjobb tudásunk szerint eddig nem végeztek. Kísérleteink során a vízben oldott 1,4-benzokinonok fotokémiai tulajdonságait spektrofotometriás, spektrofluorimetriás és pH-sztát módszerrel vizsgáltuk. A fotoreakciót az UV- vagy UV-közeli hullámhossztartományban emittáló fényforrásokkal indukáltuk. A QR/QR-H2 redoxirendszer elektrokémiai sajátságait ciklikus voltammetriás módszerrel tanulmányoztuk. A mesterséges fotoszintetikus rendszerekben keletkező reaktív oxigénformák hatását a QR hidrogén-peroxiddal lejátszódó reakciójával modelleztük. A IUPAC által javasolt ferrioxalát aktinometria módszerét továbbfejlesztettük, így a reakcióban keletkező Fe(II) koncentrációjának indirekt mérése helyett közvetlenül a Fe(III) bomlásával járó abszorbancia változást vizsgáltuk spektrofotométer segítségével. A fotoreakciók tanulmányozásához kontrollált geometriai elrendezés mellett fotokémiai reaktort építettünk. Megállapítottuk a Q-H2 és a QMe-H2 fluoreszcens emissziós spektrumának jellemzőit. Eredményeink alapján az általunk vizsgált fotoszenzitív 1,4-benzokinonok (Q, QMe, QCl, Q-2,5-Cl2, Q-2,6-Cl2) nem alkalmasak a napenergia közvetlen hasznosítására. Elsőkét állapítottuk meg a Q, QMe és a QCl hidrogén-peroxiddal lejátszódó reakciójának kinetikai sajátságait és a reakció sebesség-meghatározó lépésének aktiválási paramétereit. Meghatároztuk a Q-H2, QMe(MeO)2-H2 és a QCl-H2 pKs1 értékét pufferelt vizes közegben mért formálpotenciál – pH függvényük alapján. Elektrokinetikai méréseket végeztünk a Q és a fényrezisztens QMe(MeO)2 esetén platina elektródon. ________________________________________________________________________________________________________________________ 1,4-Benzoquinone derivatives are potentially applicable as redox mediators in biomimetic photoelectrochemical cells or photoelectrolytic cells. There are no comparative studies on 1,4-benzoquinones in the literature regarding to their possible use in such systems. In our study, the photochemistry of aqueous 1,4-benzoquinone solutions were analyzed by spectrophotometry, spectrofluorimetry and pH-stat titration. The photoreactions were induced by light sources emitting at wavelengths in the near-UV and UV range. We also studied the electrochemical behavior of these compounds using cyclic voltammetry. To model the effect of reactive oxygen species potentially formed in artificial photosynthetic systems, we studied the kinetics and mechanisms of the reaction between quinones and H2O2. The ferrioxalate actinometric method recommended by the IUPAC guidelines was simplified. We omitted the addition of coordination ligand after completing the actinometric reaction and instead of that, we measured directly the spectral changes that follow the photoreduction of Fe(III) to Fe(II) in the UV range by spectrophotometry In order to study photoreactions in a controlled geometry setup, we designed and built a photochemical reactor. We measured the fluorescence spectral characteristics of Q-H2 and QMe-H2. Thus, photosystems using solely photosensitive quinones (Q, QMe, QCl, Q-2,5-Cl2, Q-2,6-Cl2) as photosensitizers would not be sustainable. We were the first to explore the kinetic properties of Q, QMe and QCl oxidation with H2O2 and the activation parameters of its rate limiting step. We determined the pKa1 values of Q-H2, QMe(MeO)2-H2 and QCl-H2 by measuring the pH dependence of their formal potential values in buffered solutions. We conducted electrokinetic measurements on platinum electrode in the case of Q and the photoresistant QMe(MeO)2.
Szabadon hozzáférhető
1,4-Benzokinonok fény és kén(IV) jelenlétében lejátszódó reakciói
Kiss, Virág; Ősz, Katalin; Kémiai tudományok doktori iskola; DE--Természettudományi és Technológiai Kar -- Fizikai Kémiai Tanszék
A kvantumhasznosítási tényező megismerése a napenergiahasznosítás szempontjából hasznos, segít eldönteni, hogy az adott modell vegyülettel érdemes vagy sem további kísérleteket végezni. Az általam használt pH-sztát technika más fotokémiai reakciók kvantumhasznosítási tényezőjének meghatározására is alkalmas, ha az pH-változással jár együtt. A reakciók teljes kvantitatív leírása ma már fontos célként jelenik meg a kémia területén is. A kísérleti megfigyelések során mért adatok pontos értelmezése, vagy akár egy modell megalkotása a kémiai kinetika központi kérdése. Általánosan használatos az exponenciális illesztés, bár a legtöbb kinetikai munka során ez csak megfigyeléseken alapszik. Az általam részletesen megvizsgált egyszerű modellel most már bizonyított, hogy a kétexponenciális függvény alkalmazásával kinetikai görbék leírása nem pszeudo-elsőrendű körülmények között is lehetséges.
Korlátozottan hozzáférhető
Az 1-11. századokban az Alföld területén élt népességek kraniometriai elemzése
Holló, Gábor; Szathmáry, László; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; DE--TEK--Természettudományi Kar -- Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék
I. Bevezetés és célkitűzések Az ősi emberi kultúrák változásait régészeti leletek sokasága tanúsítja. Az egymást követő időszakok tárgyi emlékei segítségével azonban általában nem tudjuk felfedni, hogy vajon valódi népességváltás történt-e a szóban forgó területen, vagy csupán kulturális elemek kicserélődése ment végbe. Anatómiai értelemben vett változásokról képet kaphatunk a csontváz metrikus elemzésének segítségével. Dolgozatomban az Alföld területén feltárt, az 1-11. századok által felölelt időszakra keltezett koponyaleletek elemzésével kíséreltem meg rekonstruálni a kulturális változások anatómiai hátterét. A nevezett időszakban az Alföldön hét régészeti korszak különböztethető meg, úgy mint szarmata kor (1–4. század), „átmeneti” kor (400–420), hun-germán vagy gepida kor (420–567), kora avar kor (568~670), késő avar kor (~670–896), honfoglalás és letelepedés kora (10. század), valamint az Árpád kor első harmada (11. század). Ez a problémafelvetés képezi a disszertáció egyik fő vizsgálati irányát. A második problémakör, mellyel a dolgozatban foglalkoztam, inkább anatómiai jellegű. Tudvalevő, hogy az emberi koponya nagyobb régiói: az agykoponya és az arckoponya, funkcionálisan különböznek egymástól, valamint eltérő törzsfejlődési és egyedfejlődési irányvonallal jellemezhetőek. A rendelkezésre álló koponyaadatok segítségével arra kerestem a választ, hogy a két nagy koponyatájék eltér-e egymástól a népességszintű anatómiai eltérések hordozásának tekintetében. II. Anyag és módszer 1. A vizsgálat anyaga Az adatbázist összesen 4001 koponya alkotja, melyből 1540-et mért le kutatócsoportunk, a többi adatai korábbi publikációkból származnak. A koponyákon 13 Martin-féle lineáris dimenziót mértünk le. A koponyák nagy része legalább egy hiányzó adattal bír, ezért az elemzésekben – melyekben csak teljes adatsorral dolgoztam – összesen 1961 koponya összehasonlítását végeztem el. Az agykoponya méreteire nézve hiánytalan adatokkal rendelkezik 1573, míg az arckoponya méreteire nézve 1210 egyén. Ezen csoportok metszetében található 822 egyén, akiknek egyáltalán nincsen hiányzó adatuk. 2. A vizsgálat statisztikai módszerei Az elemzéseket a nyílt forráskódú R statisztikai rendszerben végeztem. a) Első lépésben főkomponens-analízissel (prcomp R függvény) redukáltam a változók számát. b) Ezt követően az egyes korok által meghatározott csoportokra egy lineáris hatásmodellt (linear mixed-effects model, röviden LMM; lmer nevű függvény) illesztettem. c) Végül a modelleket páronkénti összehasonlításoknak vetettem alá (glht függvény). III. Eredmények Az agykoponya főkomponensei összesen 8 esetben mutatnak szignifikáns eltérést az egyes korok népességei között. Ezek közül egy esetben két egymást követő kor (gepida és kora avar korok) között áll fenn a szignifikáns eltérés, s ez történeti következtetések levonásához szolgál támpontul. A többi hét esetben a szignifikánsan eltérő korok nem egymást követőek. Az arckoponya méreteiből számolt főkomponensek ezzel szemben egyetlen esetben sem mutatnak szignifikáns elkülönülést, bármely két korszak népességét tekintsük is. Mivel a két koponyatájék esetében használt statisztikai minták eltérnek egymástól, az analízist újra elvégeztem a 822 teljes adatsorú egyénen is. Ebben az esetben 6 szignifikáns különbség mutatkozott az agykoponya tájékát tekintve, az arckoponya régiója pedig – a korábbiakkal megegyezően – egyetlenszer sem mutatott eltérést a korszakok között. A történeti szempontú következtetések levonásához az agykoponyatájék főkomponenseinek elemzését a nemek különválasztásával is elvégeztem. A két egymást követő (gepida és kora avar) kor között mutatkozó szignifikáns különbség az elemzés ilyetén finomításával csupán a férfiak esetében adódott szignifikánsnak. IV. Következtetések 1. Anatómiai jellegű következtetések A két koponyarész összehasonlításából kitűnik, hogy az agykoponya lineáris méreteinek főkomponensei számos esetben alkalmasak populációszintű anatómiai különbségek kimutatására, míg az arckoponya méreteinek főkomponensei egyáltalán nem. A két tájék közti eltérés egyik fő okát a fejlődésükben jelentkező különbségnek lehet tulajdonítani. Tudvalevő, hogy az arckoponya növekedése később fejeződik be, mint az agykoponyáé, s ezáltal eltérő környezeti hatásoknak van kitéve, és jóval hosszabb ideig, mint az agykoponya. Ezért feltehető, hogy az agykoponya csontjainak fejlődésén a genetikai tényezők hatása inkább érvényesül, mint az arc csontjaién, azaz a különféle népességek közötti genetikusan átadódó eltéréseket az agykoponya sokkal inkább megőrzi, mint az arckoponya. Ez az eredmény kapcsolatba hozható azzal a ténnyel, hogy a vizsgált időszakban a Kárpát-medencében és az Eurázsiai sztyeppe nagy részén (ahonnan a betelepülő népek többsége érkezett) a klimatikus körülmények viszonylag stabilak voltak, s az arcvázban tapasztalható homogenitás részben ennek a környezeti homogenitásnak tudható be. Eredményeim tehát azt a feltételezést támasztják alá, hogy az agykoponya jóval nagyobb mértékben képes megőrizni és jelezni a népességszintű eltéréseket, mint az arckoponya. 2. Történeti jellegű következtetések Történeti szempontú információkat a fentiek értelmében az agykoponyarégió vizsgálatával nyerhettem. A statisztikai elemzések a gepida és a kora avar kori férfiak között jelentkező szignifikáns eltérést mutatnak. Az anatómiailag kimutatható törésszerű váltás, mely az avarok betelepülését követte, az alábbi érvekkel magyarázható. Amennyiben egy nép egy új területet hódít meg, az ott lakókat általában nem semmisíti meg, hiszen ezek többek között katonai erőt szolgáltatnak és gazdasági hasznot nyújtanak a hódítóknak. Ilyen helyzetekben, legyen bár a két nép anatómiailag markánsan eltérő, éles váltás biometriailag nem megfigyelhető, mivel fokozatos keveredés indul meg közöttük: a két népesség összeolvad egymással. Amennyiben viszont a hódítás agresszív és a helyi népesség nagy részének kiirtásával vagy elűzésével jár, az esetlegesen fennálló anatómiai eltérések biometriai kimutathatósága jelentősen megnő. Ráadásul, mivel a férfiak harcolnak és esnek el a háborúkban nagyobb számban, a nők pedig valószínűbben asszimilálódnak a hódítók társadalmába, valószínűsíthető, hogy a hirtelen népességváltásról tanúskodó mintázatok inkább a férfiakban jelentkeznek. Mindezek alapján feltehető, hogy a germán eredetű gepidák és az ázsiai eredetű avarok között eleve fennálló anatómiai mintázatbeli különbözőséget erősítette fel a két nép között 567-ben vívott csata, mely nagyszámú gepida férfi pusztulásával járt. Ezért kijelenthető, hogy a mért lineáris koponyadimenziók által kimutathatóan a legmélyrehatóbb változást a vizsgált tizenegy évszázad során az Alföld területén az avar nép betelepülése okozta. I. Introduction and Aims The changes of ancient human cultures are testified by a multitude of archaeological remains. However, the finds of subsequent periods cannot generally reveal whether or not there was a real population shift, or just a simple exchange of cultural elements. By the help of the metric analysis of the skeleton, information about anatomical changes can be obtained. In my dissertation I have tried to reconstruct the anatomical background of cultural changes by analyzing the cranial finds which were excavated in the territory of the Great Hungarian Plain and are dated to the period encompassed by the 1st-11th centuries. During the afore-mentioned period, in the Great Hungarian Plain, seven archaeological eras can be differentiated, which are the Sarmatian Age (1–4th century), the Period of "Transition" (400–420), Hun-Germanic or Gepidic Epoch (420–567), Early Avar Age (568~670), Late Avar Period (~670-895), the Epoch of the Hungarian Conquest and Settlement (895-1000), and the first third of the Arpadian Age (11th century). This problem constitutes one of the main directions of investigation in the dissertation. The other issue that I have addressed in the essay is of anatomical character. It is known that the major regions of the human skull, the neurocranium and the facial skeleton, differ from each other functionally, and that they are characterized by different phylogenetical and ontogenetical directions. With the help of the cranial data at hand, I sought the answer to the question of whether the two big cranial regions differed from each other in carrying anatomical differences of population level or not. II. Material and Method 1. Material The database is constituted by 4001 skulls, 1540 of which were measured by our research group, while the data on the others were obtained from former publications. Thirteen linear Martin dimensions were taken on the crania. The majority of the skulls have at least one missing datum, so in the analyses, in which I worked only with complete datasets, I carried out the comparison of 1961 skulls, altogether. 1573 individuals have no missing neurocranial values, while 1210 have a complete facial skeletal dataset. 822 individuals can be found in both groups: they have no missing data. 2. Statistical Methods The analyses were conducted in the open source R interactive statistical environment. a) First I reduced the number of variables by Principal Components Analysis (R function prcomp). b) In the following step I fitted a linear mixed-effects model (abbreviation LMM; R function lmer) to the groups determined by the diverse periods. c) Finally, I carried out pairwise comparisons between the models (R function glht). III. Results The principal components of the neurocranium show significant differences between populations of the diverse periods in eight cases. In one case the difference can be detected between two subsequent periods (Gepidic and Early Avar ages), and this allows me to draw historical conclusions. In the remaining seven cases, the significantly differing periods are not subsequent. On the contrary, the principal components calculated from the facial measurements do not show any significant differences, regardless of the periods (populations) compared. Since the statistical samples of the two cranial regions differ from one another, I also repeated the analysis on the 822 individuals with a complete dataset. In this case, I found six significant differences for the neurocranium, while the region of the facial skeleton, as before, did not show any differences between the periods. To be able to draw historical conclusions, I also redid the analysis of the neurocranial principal components with sexes separated. With such refinement of the analysis, the former significant difference between the subsequent eras (Gepidic and Early Avar) prooved to be significant only in the case of males. IV. Conclusions 1. Anatomical Conclusions From the comparison of the two parts of the skull, it is evident that the principal components of the linear neurocranial measurements are suitable for pointing out anatomical differences between populations in numerous cases, while those of the facial ones are not, at all. One of the main causes of such divergence between the two regions may be attributed to the difference in their development. It is known that the growth of the facial skeleton terminates later than that of the neurocranium, and therefore, it is exposed to environmental factors different from those acting on the neurocranium, and for a longer time. For this reason, it can be argued that the effect of genetic factors is bigger on neurocranial bones than on the facial ones. Thus, the genetically transmitted differences between the diverse populations are conserved much better by the neurocranium than by the facial skeleton. This result can be connected to the fact that, in the studied period, in the Carpathian Basin and in a large part of the Eurasian Steppe (from where the majority of the immigrant peoples arrived), the climatic conditions were relatively stable, and the homogeneity, observed in the facial skeleton, can be partially attributed to this environmental homogeneity. In conclusion, my results support the conception that the neurocranium conserves and indicates the differences of population level much more effectively than the facial skeleton. 2. Historical Conclusions Information of historical character, on the basis of the afore-said things, could have been achieved by the examination of the neurocranial region. Statistical analyses show a significant difference between the Gepidic and the Early Avar males. The anatomically demonstrable break-like change that followed the immigration of the Avars can be explained by the following reasons. When a people conquers a new territory, it generally does not destroy the resident population because they, among other things, can provide military force and economic profit. In such situations, even if the two peoples may be remarkably different, no sudden change can be observed biometrically, since a gradual mixing takes place between them: the two peoples fuse with each other. However, if the conquest is aggressive, perhaps even to the point of displacing or exterminating the resident population, the biometrical demonstrability of the potentially existing anatomical divergences augments considerably. What is more, since it is mostly males who fight and die in battles, while females are more likely to be assimilated in the society of the conquerors, it seems probable that patterns testifying sudden population changes manifest more frequently in males. On the basis of the information above, it can be supposed that an already existing difference in the anatomical pattern between the Gepids of Germanic origin and the Asian rooted Avars was enhanced by the battle of 567, which caused the death of a great number of Gepidic males. Thus it can be stated that the most profound change – demonstrable by the measured linear cranial dimensions – in the examined eleven centuries, and in the territory of the Great Hungarian Plain, was caused by the immigration of the Avar people.
Szabadon hozzáférhető
1-C-szubsztituált glikálok reaktivitásának vizsgálata: halogén addíció és Ferrier átrendeződés
Homolya, Levente; Juhász, László; Homolya, Levente; Kémiai tudományok doktori iskola; DE--Természettudományi és Technológiai Kar -- Kémiai Intézet, Szerves Kémiai Tanszék
Doktori munkám során 1-C-szubsztituált glikálszármazékok halogénaddíciós reakcióit és a keletkező dihlogénszármazékok átalakításai lehetőségeit vizsgáltuk, valamint tanulmányoztuk az 1-C-szubsztituált glikálok reaktivitását különböző nukleofilekkel, Lewis-savak jelenlétében, Ferrier átrendeződés körülményei között. Az előállított vegyületek kiindulási anyagok lehetnek összetettebb szerkezetű, akár biológiai aktivitással rendelkező szénhidrátszármazékok előállítása során.
Szabadon hozzáférhető
1-es típusú diabéteszes gyermekek és serdülők adherenciájának vizsgálata az életkori sajátosságok, a családi kapcsolatok és a betegség okozta pszichológiai változások összefüggésében
Munkácsi, Brigitta; Nagy, Beáta Erika; Laki Kálmán doktori iskola
One of the main aims of our research was to examine the mental health status of children and adolescents with type 1 diabetes and to compare them with subjective well-being, self-esteem health, their subjective psychosomatic symptoms, health-related quality of life, body image, life satisfaction and existing levels of depression. The children participating in the research were under the care of the Diabetology Department of the Department of Pediatrics of the Clinical Center of the University of Debrecen. Another important goal of our research was to investigate children’s adherence extensively. Based on the hungarian and international literature, a complex diabetes-specific child adherence questionnaire has not been developed before. To this end, a complex questionnaire with 9 subscales was created in the pre-test phase with standard test development. We also found the assessment and comparison of the psychological characteristics of diabetic and healthy children an important aspect. In this way, we can get a more accurate picture of the psychological features of living with diabetes and its possible positive effects. Age at the time of diagnosis of diabetes may also play a significant role: diabetes can occur more early than before adolescence. As the type of insulin therapy used also plays a prominent role in diabetes care, we considered it relevant to examine this aspect through a comparison of the specifics of conservative therapy as well as insulin pump therapy. We also examined the psychological characteristics and adherence of children within the framework of grouping based on the type of insulin therapy. Based on previous results in the literature, we expected greater efficacy of insulin pump therapy, which can be considered as a newer treatment method. In the second half of our research, various sociodemographic and psychological factors affecting adherence were examined. We hypothesized a significant effect of gender, age, parental education, type of settlement, sibling presence on diabetes-specific variables such as time of diagnosis, type of insulin therapy used. In addition, the effect of previously examined psychological factors on adherence was examined. We assumed a positive effect of subjective well-being, quality of life, self-esteemed health, life satisfaction, and vision, however, we expected a negative effect on depression levels and subjective somatic complaints.
Szabadon hozzáférhető
11C-Izotóppal jelzett koffeinszármazékok radioszintézise a szöveti adenozinreceptor eloszlás PET-vizsgálatához
Boros, István; Márián, Teréz; Joó, Ferenc; Kémiai tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem--Orvos- és Egészségügyi Centrum; Debreceni Egyetem--Természettudományi Kar
Korlátozottan hozzáférhető
Az 1524. évi váradi zsinat és határozatai
Jaczkó, Sándor; Solymosi, László; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --
Az 1524. évi váradi zsinat a kalocsai egyháztartomány ötödik későközépkori ismert zsinata. A zsinati határozatok jelentősége egyedülálló, mivel a kalocsai egyháztartomány területéről ez az egyetlen szinodális dokumentum. A váradi zsinati határozatok szövegkiadása a Magyar Országos Levéltár DL 29416-os jelzetű kézirata alapján készült el. A disszertáció Bunyitay véleményéből kiindulva és azt megcáfolva megállapította, hogy a váradi szinodális könyv nem követi szöveghűen a veszprémi normát. Sőt úgy tűnik, hogy a váradi anyag szerkezete és szövege is jobban alkalmazkodik az esztergomi szinodális könyvhöz, mint a veszprémi határozatok struktúrájához és kánonjogi szabályozásaihoz. A témakörök felosztásában a Szécsi-féle szinodális könyv rubrikáival mutat hasonlóságot, míg a szövege és stilisztikája az esztergomi szinodális könyv Estei-féle változatához áll közel. Így feltételezhetjük, hogy a váradi zsinati határozatok provenienciája Esztergomhoz kapcsolódott. Az egyháztartomány határai nem akadályozták a középkori részleges törvények átvételét és kiegészítését. Ebből arra következtethetünk, hogy a Perényi Ferenc által kiadott zsinati határozatok egyik közvetlen forrásaként az esztergomi szinodális könyv is számításba jöhet. A váradi zsinati határozatok egyes rétegei és forrásai a hazai szinodális könyvekből eredeztethető, amiket gondosan kiegészítettek a váradi püspökségre vonatkozó egyedi rendelkezésekkel. A szerkesztők a korábbi szinodális könyvek alapszövegét, mint az egyház változatlan dogmatikai tanítását szöveghűen vették át. Az egyedi rendelkezéseket a veszprémi szerkesztési elvvel ellentétben nem külön fejezetben foglalták össze, hanem az egyes témakörök integráns részeként fogalmazták meg. Ezzel kevésbé hangsúlyozták a váradi zsinati határozatok önálló törvényalkotását, hanem a törvények helyi szinten történő alkalmazásának hatékonyságáról valamint a jogalkalmazási képességükről tettek tanúbizonyságot. A váradi zsinati határozatok nagy hangsúlyt fektet az egyházmegyében előforduló jogi visszaélések felszámolására. Elítélte a körösszegi és a farnosi plébános esketési gyakorlatát, akik tiltott időben működtek közre a szentségkiszolgáltatásnál. Megtiltotta a váradi egyházmegyében előforduló gyakorlatot, amelyben a felek a plébános engedélye nélkül és meglévő házassági kötelék mellett házasodtak össze. Világos eligazítást ad a simónia kerülésére, ugyanakkor ösztönzi a híveket, hogy a lelkipásztorok fáradozását tehetségük szerint honorálják. A főesperesek rendkívül átfogó segítséget kaptak a kánoni látogatáskor végzett feladatuk szakszerű elvégzéséhez. A váradi zsinati határozatok szerkesztőinek figyelme a legapróbb részletekre is kiterjedt. Előírták, hogy főesperesek az eucharisztia őrzését gondosan ellenőrizzék, nehogy a madarak vagy a férgek kárt tegyenek a szentségben. A váradi zsinati határozatok alátámasztja a már sok forrásból ismert megállapítást, hogy Várad a liturgikus élet egyik fellegvára volt. A liturgikus rendelkezések közül rendkívül fontos a váradi zsinati határozatok betoldása, amelyben a szubdiákonátus és diakonátus elnyeréséhez szükséges életkort a kánoni rugalmasság érvényesítése mellett szabályozta. Megszüntette a prebendáriusok zsolozsmázásában tapasztalható könnyítéseket, és felhívta a kanonokok figyelmét a szertartások méltó végzésére. A váradi zsinati határozatokat lezáró ünneplista pedig az egyházmegye idáig nem ismert kalendáriuma. A szentek kultusza élő, sőt virágzó volt Szent László városában. Az ünneplista hat olyan ünnepet is megörökített, amelyek teljesen ismeretlenek a kortárs szinodális könyvek ünneplistái alapján. A szinodális könyvek általános jogi szabályozásának természetéből eredő nagyfokú hasonlóság ellenére a váradi zsinati határozatok önálló alkotásnak tekinthető. Az 1524. évi zsinati határozatok a váradi püspökség jogtörténeti tevékenységének fontos emléke, amely nemcsak a váradi káptalan műveltségét, hanem a kalocsai egyháztartomány jogi hagyományát is ékesen bizonyítja. This thesis places the Decrees of the Council of Várad in 1524 into the context of Hungarian synodal activity. It presents the life of Bishop Ferenc Perényi, who convened the aforementioned council, as well as presents the location, its date and participants. The bishop relied mainly on the chapters in his practice of ecclesiastical legislation. The regulations regarding the life and activities of the pastoral clergy touch on the conscientious handling of material and spiritual wealth, too. The Decrees of the Council of Várad placed a great emphasis on the elimination of legal abuse occurring in the diocese. It disapproved of the nuptial ceremonial practice of the parish priests of Körösszeg and Farnos because they took part in the administering of the sacrament in forbidden times. It also banned the practice of couples’ getting married without a marriage license and while still being wedlock-bound. It gave clear instructions how to avoid simony, at the same time it urged the sequelae to remunerate the priests for their efforts accordingly. Archdeacons were given a comprehensive guide to the professional performance of their duties related to canonical visits. The Decrees of the Council of Várad prove the statement supported by various sources that Várad was one of the citadels of liturgical life. Among the liturgical regulations of the Decrees of the Council of Várad there were a few insertions of great importance. Such as the one which regulated the age limit, with a reasonable canonical flexibility, for one’s becoming a deacon or a subdeacon. There was another insertion which abolished the facilitation regarding the canonical hours of prebendaries. It also called their attention to the proper administering of religious rituals. The list of Holy Days at the end of the Synodal Decrees of Várad is the previously unknown calendar of the diocese. There are six such Holy Days recorded in this calendar which are entirely unknown on the basis of the similar lists of contemporary synodal books. The Decrees of the Council of 1524 are important records regarding the legal historical activity of the Bishopric of Várad, as well as fine evidence for the literacy of the Chapter of Várad and for the legal tradition of the Province of Kalocsa. In spite of the great resemblance arising from the nature of legislation regarding synodal books, the Synodal Book of Várad can be conceived as an independent work.
Szabadon hozzáférhető
A 18-19. századi Miskolc keresztnévhasználatának felekezeti, etnikai és társadalmi jellegzetességei
Kecskés, Judit; B. Gergely, Piroska; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Magyar Nyelvtudományi Tanszék
Értekezésem elkészítésekor kettős célt tűztem ki. Egyfelől egyetlen város, Miskolc 18–19. századi keresztneveit kívántam bemutatni felekezetek szerint. Másrészt a lokális sajátosságok ábrázolásán túl átfogóbb, általános kérdésekre is kerestem a választ, úgymint a felekezeti névhasználat megbomlásának időbeli meghatározására és okaira, a névöröklés felekezeti tulajdonságaira, az eltérő névminták működtetésére és egymásra hatására, a többnyelvűség szerepére a keresztnév használatban és meghatározott társadalmi folyamatok (asszimiláció és polgárosodás) megjelenésére névalakító tényezőként. Témaválasztásommal csatlakozni kívánok a névtani szakirodalomban jellemző, az egyes települések, kisebb régiók névanyagát feltáró és elemző munkákhoz. A felekezeti névhasználat vizsgálata azért ígérkezett lényeges kutatási feladatnak, mert a keresztnevek vallási irányzatokhoz kötődése, majd fellazulása elfogadott tény a szakirodalomban, azonban keveset tudunk annak mikéntjéről, névrendszeren belüli és kívüli okairól. I have two aims with my Ph.D. thesis. On the one hand I wish to show the Christian names of Miskolc in the 18th and 19th centuries according to denominations. On the other hand beyond representing local characteristics, I have been looking for answers to general questions like reasons and date of the denominational name uses' breaking up, denominational characteristic features of name inheritance, functioning of different name samples and their influence on each other, role of multilinguality in the use of Christian names and appearance of definite social processes — like assimilation and civilization — as name forming factors. With my topic I intend to join the papers in onomastics that analyse and explore the name material of certain settlements and smaller regions. Investigating the denominational use of names seemed to be a substantial topic of research as both the affection of Christian names for different denominations and the loosening of their connection are established facts in the special literature, although we know little about their reasons inside the name system and outside of it.
Szabadon hozzáférhető
18F-FDG Avid Léziók Textúra Analízise Humán PET/CT Vizsgálatok Esetében
Forgács, Attila; Balkay, László; Forgács, Attila; Molekuláris orvostudomány doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Orvosi Képalkotó Intézet, Nukleáris Medicina Nem Önálló Tanszék
A jelen képalkotó diagnosztika feladata és felelőssége, hogy a betegről készült felvételből a lehető legtöbb információt kinyerje annak reményében, hogy ezen információk segítenek a megfelelő terápia kiválasztásában, esetleg a terápia hatásának nyomon követésében. Ehhez illeszkedik az a törekvés is, hogy PET/CT vizsgálatok esetén, a képen megjelenő tumor vagy lézió mintázatát is jellemezzük. A mintázat jellemzésére számos mennyiség áll rendelkezésre, amelyek prognosztikai értéke az ezzel a területtel foglalkozó kutatók fő kérdése. A doktori értekezés alapvetően egy kísérletes munkát mutat be, amely úgynevezett fantommérések alapján igyekszik vizsgálni a mintázat elemzés metodológiai kérdéseit. A mérések tervezése és kivitelezése során igyekeztünk olyan kísérleti elrendezést megvalósítani, amely lehetővé teszi, hogy eredményeink relevánsak maradjanak a humán vizsgálatok esetében is.
Korlátozottan hozzáférhető
A 18–19. századi Miskolc keresztnévhasználatának felekezeti, etnikai és társadalmi jellegzetességei
Kecskés, Judit; B. Gergely, Piroska; Nyelvtudományok doktori iskola; DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar--Magyar Nyelvtudományi Tanszék
Értekezésem elkészítésekor kettős célt tűztem ki. Egyfelől egyetlen város, Miskolc 18–19. századi keresztneveit kívántam bemutatni felekezetek szerint. Másrészt a lokális sajátosságok ábrázolásán túl átfogóbb, általános kérdésekre is kerestem a választ, úgymint a felekezeti névhasználat megbomlásának időbeli meghatározására és okaira, a névöröklés felekezeti tulajdonságaira, az eltérő névminták működtetésére és egymásra hatására, a többnyelvűség szerepére a keresztnév használatban és meghatározott társadalmi folyamatok (asszimiláció és polgárosodás) megjelenésére névalakító tényezőként. Témaválasztásommal csatlakozni kívánok a névtani szakirodalomban jellemző, az egyes települések, kisebb régiók névanyagát feltáró és elemző munkákhoz. A felekezeti névhasználat vizsgálata azért ígérkezett lényeges kutatási feladatnak, mert a keresztnevek vallási irányzatokhoz kötődése, majd fellazulása elfogadott tény a szakirodalomban, azonban keveset tudunk annak mikéntjéről, névrendszeren belüli és kívüli okairól. I have two aims with my Ph.D. thesis. On the one hand I wish to show the Christian names of Miskolc in the 18th and 19th centuries according to denominations. On the other hand beyond representing local characteristics, I have been looking for answers to general questions like reasons and date of the denominational name uses' breaking up, denominational characteristic features of name inheritance, functioning of different name samples and their influence on each other, role of multilinguality in the use of Christian names and appearance of definite social processes — like assimilation and civilization — as name forming factors. With my topic I intend to join the papers in onomastics that analyse and explore the name material of certain settlements and smaller regions. Investigating the denominational use of names seemed to be a substantial topic of research as both the affection of Christian names for different denominations and the loosening of their connection are established facts in the special literature, although we know little about their reasons inside the name system and outside of it.
Szabadon hozzáférhető
Az 1944/45-ös partizánmegtorlás Magyarkanizsán és környékén a levéltári iratok tükrében
Forró, Lajos; Pallai, László; Forró, Lajos; Történelem és néprajz doktori iskola
A kutatások során a konkrét eredmények mellett további tények megállapítására is lehetőség nyílt. – A partizánhatalom megpróbálta utólag indokolni tetteit és a likvidálásokat követően megkezdődött a gyilkosságokat igazoló iratok gyártása. Természetesen ennek mértéke nagyban függött a helyi bizottságok buzgóságától is. Az általunk kutatott területen, Martonos élen járt, elég ha a feljelentések számára utalunk. Azonban a feljelentéseket átvizsgálva azt a tényt kell megállapítanunk, hogy a legtöbb feljelentést azok tették, akik korábban tevékenyen részt vettek a helyi magyarok kínzásában. Nyilván ezeknek a feljelentéseknek a szavahihetősége kétségbe vonható, hiszen saját tetteik igazolásáról lehet szó. – Nem szerencsés csupán partizánmegtorlásokról beszélni, hiszen az átvizsgált iratok egyértelműen bizonyítják, hogy voltak olyan helységek az általam kutatott területen, ahol a likvidálásokban a helyi királypárti szerbek – adott esetben csetnikek – is részt vettek. A Magyarkanizsán és Adorjánon történt gyilkosságok miatt több partizánítélet is született a kegyetlenkedők ellen. Érdekes jelenség, hogy míg az OZNA halálbrigádjai a falvakat járták, és ítélet nélkül likvidáltak, addig a hasonló „civil” elkövetőket időnként megbüntették. Ezekben az ítéletekben azonban egyértelműen nyomon követhető az ideológiai töltet. Természetesen azzal is tisztában vagyunk, hogy ahhoz, hogy a helyi szerb lakosság részéről elkövetett kilengések megtörténhessenek, szükség volt arra is, hogy a partizánhatalom ezt lehetővé tegye. Tito és az akkori legfelsőbb jugoszláv vezetés többi tagjának tudta és beleegyezése nélkül aligha történhetett volna bármi hasonló az alakulóban lévő Jugoszláviában. – Téves az a feltevés is, miszerint a partizánhatalom nem próbálja meg eltitkolni a likvidálásokat. Míg a bizottságok egymás közötti levelezésében nyíltan kivégzésekről, likvidálásokról beszélnek, addig a lakosság számára is elérhető iratokban – pl. holttá nyilvánítás, vagyonelkobzás – lényegesen árnyaltabban fogalmaznak. Sőt olykor teljesen álszent iratok születnek. Főleg a holttá nyilvánítási iratokban gyakori terminológia az eltűnt vagy elmenekült megfogalmazás, holott a hatalom tökéletesen tisztában van azzal, hogy az adott személlyel mi történt, hiszen nevük szerepel a likvidáltakról készített listákon. A vagyonelkobzások kapcsán is eltűnt népellenségekről, háborús bűnösökről beszélnek, és csak a bátrabb feleségek, hozzátartozók merik megfogalmazni, hogy férjeik, szeretteik nem eltűntek, hanem az impériumváltás napjaiban megölték őket. Megállapíthatjuk tehát, hogy a magyarok elleni atrocitásokat követően nagyon gyorsan beköszönt a szilencium időszaka, amely aztán csaknem 50 évig, egészen az 1980-as évek végéig tart. – Azt is el kell mondani, hogy természetesen korábban – az 1941 és 1944 közötti időszakban – történtek atrocitások a szerbség ellen is. Az általunk feldolgozott területen több helyen is voltak gyilkosságok, amelynek szerb polgárok estek áldozatául. Ezeket a gyilkosságokat azonban legtöbbször a hadsereg hajtotta végre. Gyakori jelenség az is, amikor a kitelepítéseket a helyi lakosság bűneként igyekeznek feltüntetni a későbbi iratokban. Általában a városi vezetés tagjait éri a vád a szerbséget sújtó állami intézkedések miatt. Mint ismeretes, a telepesek kitelepítéséről a magyar kormány intézkedett. A Legfelsőbb Honvédelmi Tanács egy rendelete tartalmazta az internálás általános szabályait és elveit, és a magyar csapatok már a bevonuláskor a telepesek kiutasítására kaptak parancsot. Az tagadhatatlan, hogy e folyamat végrehajtásában a helyi nemzetőrség, különböző bizottságok, de olykor a helyi lakosság is részt vállalt, hiszen a hadsereg tőlük tudta meg, kik a nemzethűségi szempontból megbízhatatlan szerbek, illetve kik települtek be 1918. október 31. után. Az iratokat átvizsgálva azonban megállapíthatjuk, hogy azon személyek döntő többsége, akik ezekben a folyamatokban részt vettek, elmenekültek a kivonuló magyar hadsereggel, helyettük az ártatlanok lakoltak. – A (vád) iratokban jellemző a bűnesetek felnagyítása. Sok esetben ez tetten érhető a kutatások során. A visszaemlékezők gyakran egészen másképp tanúskodnak a történtekről, mint az iratok. Nyilván előfordulhattak olyan esetek, melyekről nem volt tudomásuk, de ilyen mértékű, egyoldalú eltérés lehetetlen. Sokszor egyszerű statisztikai adatokkal cáfolni lehet az iratok hitelességét vagy hiteltelenségét. – A magyarok ellen, a gyilkosságokat követően írt, utólag készített, háborús bűnöket bizonyítani igyekvő iratokban elvétve találunk a zsidóság ellen elkövetett vélt, vagy valós bűntetteket. Az iratok nem csak a helyi magyarok vonatkozásában hagyják figyelmen kívül a zsidósággal történteket, hanem a magyar hadsereg esetében is. A nagyon kevés kivételtől eltekintve, bűnként csak a szláv lakosság elleni vélt, vagy valós atrocitásokat jegyzik le az utólag gyártott bizonyítékokban. – Az iratok átvizsgálása után még egy fogalmat kell átértékelnünk. A magyarok, de akár a más nemzetiségek meggyilkolását nem szerencsés az oly gyakran használt kifejezéssel kivégzésnek nevezni. Véleményünk szerint – és reméljük, erre sikerült az előző fejezetekben rávilágítanunk – a gyilkosságok az esetek többségében megelőzték a büntetőeljárást, és bírósági ítélet nélkül aligha beszélhetünk kivégzésről, sokkal inkább a likvidálás a megfelelő terminus. Out of the researchable materials of the Vajdaság archives and the Zenta historical archives, there is more than one registry proving the atrocities against the Hungarians in the Southern Territories in 1944/45, giving a picture of the early period of the era of Tito. In my dissertation, I would like to report on the research process and the results from the work I carried out in the two archives. Since the formation of the Hungarian-Serbian Academic Joint Committee it is possible to study the Serbian archival documents. Because of the "pressure for a result," in the beginning, only a cursory study of the documents was carried out, which summarized the names of the liquidated. In order to get the exact number of the victims, we have to do micro-research categorized by the areas. A study extending to every detail of the documents from some of these settlements can bring new results in the research. It is important that we examine and compare the documents, which refer to one or another person, separately and thoroughly. I, my colleague, Tibor Molnár, and the representative from the Zenta historical archive undertook to study the Magyarkanizsa district (Magyarkanizsa district, Opština Kanjiža - a civil parish in Serbia. Furthermore it is located in the Vajdaság and geographically it is in the Bácska. Its area is 399 square kilometers. The center of the district is the city of Magyarkanizsa (Kanjiža), and the district includes 12 additional settlements: Adorján (Adorjan), Horgos (Horgoš), Ilonafalu (Vojvoda Zimonić), Kishomok (Mali Pesak), Kispiac (Male Pijace), Martonos (Martonoš), Orom (Orom), Oromhegyes (Trešnjevac), Tóthfalu (Totovo Selo), Újfalu (Novo Selo), Velebit (Velebit), and Völgyes (Doline). The size of the population was 27,510 in 2002). Among the researchable materials of the Vajdaság archives, registry 183's content allows one a glimpse into the crimes that were committed by Tito's partisans in many areas of the Vajdaság. The title of the registry is: The Vajdaság Committee to examine the crimes of the Occupiers and their Supporters. In this material, many documents referring to the Magyarkanizsa district can be found. Among the documents, we can find information about the region's district - with more or less discrepancies – as well as records dealing with the issue of war crimes. After examination of the documents, it turned out that a reverse trend occurred in partisan sentencing. The power in authority first carried out the liquidations and only created documents about the murders after the fact. During the research we found much evidence to support this fact. The Zenta historical archives were also a great help in identifying the victims. Out of the materials about the Magyarkanizsa district, the documents from the local committees of the people, the Zenta county court and the Kanizsa court brought new results. After finishing the micro-research on the Magyarkanizsa district, we found 39 new names to add to the existing confirmed list of 198 victims – which were mostly discovered by using the oral history method - and the number of victims identified by name in the district increased to 237. In my dissertation I report on the research I carried out. The atrocities against the Hungarians have mainly an ethnic basis, while the atrocities against the Slavic population occurred chiefly because of ideological motivations.
Korlátozottan hozzáférhető
Az 1956-os forradalom utáni megtorlás A Szilágyi László és társai-per jogtörténeti elemzése
Lupkovics, György; Szabó, Béla; Standeisky, Éva; Állam- és jogtudományok doktori iskola
Az 1956-os megtorlást, a nyíregyházi Szilágyi László és társai per büntetőjogi, jogtörténeti szempontú feldolgozását azért választottam dolgozatom tárgyául, mert úgy éreztem, hogy az 1956-ról szóló gazdag irodalom ellenére hiányoznak a jogtörténeti elemző munkák, különösen a vidéki büntetőeljárások, perek esetében. A szakszerű, mélyreható, a személyes történelemre, életsorsok rekonstruálására is kiterjedő helytörténeti feltárással érzékelhető igazán a forradalom ellentmondásos sokszínűsége, s így juthat közelebb a helyiekhez a múlt. Az egyre növekvő adat és tényhalmaz ellenére megmaradt fehér foltok feltárását, a tények, az események elemzése terén nyújtható újdonságok, a KGB anyagának megismerését tűztem ki kutatásom céljává.
Szabadon hozzáférhető
2,3-dihidrobenzo[b]furán vázas vegyületek szintézise és kiroptikai sajátságaik tanulmányozása
Juhász, László; Antus, Sándor; Kémiai tudományok doktori iskola; Debreceni Egyetem--Szerves Kémiai Tanszék
Szabadon hozzáférhető
A 2-AG degradációjában résztvevő mechanizmusok vizsgálata a gerincvelő hátsó szarvában, és CB1 receptort túltermelő sejtkultúrában
Dócs, Klaudia; Antal, Miklós; Idegtudományok doktori iskola; DE--Általános Orvostudományi Kar -- Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet
A nociceptív információfeldolgozásért felelős neuronhálózatok megfelelő müködését számos mechanizmus szabályozza, többek között az endokannabinoid rendszer is. Laboratóriumunk korábbi eredményei alapján a 2-AG hatását közvetítő CB1 és a szintéziséért felelős enzim jelenléte is kimutatható a gerincvelő hátsó szarvának felületes lamináiban, ezzel szemben kevés adat áll rendelkezésünkre a lebontásáért felelős enzim, az MGL gerincvelői szintű expressziójáról. A 2-AG eliminálásában ugyanakkor nem elhanyagolható a 2-AG termodinamikai instabilitása, melynek következtében a 2-AG hajlamos a spontán molekuláris átrendeződésre. Ezt a folyamatot acilvándorlásnak hívjuk és következtében egy termodinamikailag stabilabb molekula, az 1-AG keletkezik. Ezért kísérleteink egyik célja az MGL celluláris és ultrastrukturális megoszlásának vizsgálata volt rágcsálók gerincvelőjének felületes hátsó szarvában, illetve kísérleteinkben CB1-gyel transzfektált COS7 sejteken vizsgáltuk, hogy mutat-e biológiai aktivitást az 1-AG, és ha igen, hatással van-e az izomerizáció miatt folyamatosan csökkenő koncentrációjú 2-AG hatásaira az egyidejűleg növekvő koncentrációjú 1-AG. Eredményeink alapján a peptiderg primer afferensek közel 20%-a és a serkentő interneuronok axonterminálisainak 10%-a volt MGL pozitív. Ezen túlmenően az asztrociták 20%-ában figyelhető meg az MGL jelenléte a gerincvelő I. ill. II. laminájában. Eredményeink ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a gerincvelő neuronális és gliális elemei közül a nem peptiderg primer afferensek és gátló interneuronok axonterminálisain illetve a mikroglia sejteknek csupán kevesebb mint 3%-án mutatható ki az MGL. Eredményeink továbbá azt is mutatják, hogy az 1-AG a CB1 aktiválásán keresztül Ca2+ tranzienst indukál, tehát az 1-AG bioaktív metabolitnak, illetve a CB1 agonistájának tekinthető. Fontos azonban megjegyezni, hogy a 2-AG-nak megfelelő hatás eléréséhez egy nagyságrenddel nagyobb koncentrációjú 1-AG szükséges, azaz az izomerizációval keletkező 1-AG gyengébb agonista. Eredményeink azt mutatják, hogy a 2-AG izomerizációjával kialakuló 1-AG bioaktív ligandnak tekinthető, és elsősorban időben elhúzódó, tónusos kannabinoid dependens biológiai jelenségek kialakításához járul hozzá. Mivel az MGL gerincvelői expressziója a vártnál kisebb mértékűnek mutatkozott és az acilvándorlás sem járul hozzá a 2-AG mediált jelátviteli folyamatok terminálásához, feltételezzük, hogy a gerincvelő felületes hátsó szarvában további 2-AG bontó enzimek is fontos szerepet játszhatnak a 2-AG degradációjában.
Szabadon hozzáférhető
A 2-es típusú cukorbetegség terápiájában alkalmazható glikoenzim-inhibitorok in vitro vizsgálata során felmerülő nehézségek és azok megoldása
Nagy-Szabó, Kármen Annamária; Gyémánt, Gyöngyi; Szabó, Kármen Annamária; Kémiai tudományok doktori iskola; DE--Természettudományi és Technológiai Kar -- Kémia Intézet, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék
Doktori munkám során a 2-es típusú cukorbetegség terápiájában alkalmazható glikoenzim-inhibitorok in vitro vizsgálatának két legproblematikusabb elemével foglalkoztam, vagyis a megfelelő aktivitásmérési módszer alkalmazásával, valamint a kísérleti eredményekből történő helytálló következtetések levonásával. Egy olyan új aktivitásmérési módszert dolgoztam ki, mely nemcsak a glikogén foszforiláz enzim által katalizált reverzibilis reakció azonos reakciókörülmények közötti vizsgálatára ad lehetőséget, hanem más, szintén megfordítható folyamatot katalizáló enzimek aktivitásának mérésére és energetikai hátterének megismerésére is. Továbbá a természetes és szintetikus eredetű glikoenzim-inhibitorok (akarbóz, gallotannin, tiazolidinonszármazékok) aggregálódásra való hajlamának vizsgálata során rámutattam, hogy az alapváz előzetes vizsgálatával helyesen következtethetünk egy inhibitor aggregálódásra való hajlamára, mely aggregáción alapuló nemspecifikus gátló mechanizmus megszünteti egy vegyület gyógyszerjelöltként való alkalmasságát.
Korlátozottan hozzáférhető
A 2-es típusú diabetes és oxidatív stressz vaszkuláris hatásai
Rutkai, Ibolya; Tóth, Attila; Rutkai, Ibolya; Laki Kálmán doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Klinikai Fiziológiai Tanszék
Napjainkban a kardiovaszkuláris betegségek (magas vérnyomás, perifériás érbetegségek, iszkémiás szívbetegség) a leggyakrabban előforduló egészségügyi problémák és a halálokok között is vezető szerepet játszanak. Kialakulásuk hátterében a megváltozott szénhidrátanyagcserének (metabolikus szindróma, cukorbetegség) és az oxidatív stressznek is szerepe lehet. A 2-es típusú diabetes mellitus különböző anyagcserezavarok összefoglaló neve, amit a megváltozott szénhidrát- és lipidanyagcsere-folyamatok jellemeznek. A kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában szerepet játszó diabetest jellemzi az emelkedett vércukorszint, károsodott glükóztolerancia, emelkedett triglicerid, valamint csökkent magas denzitású lipoprotein (HDL) szint és a társult magas vérnyomás. Az érrendszeri betegségek kialakulásában a nagy erek szintjén létrejövő elváltozásoknak (pl. atherosclerosis) és a kórosan megváltozott mikrocirkulációnak (arteriola, venula, nyirokér) egyaránt fontos szerepe van. Cukorbetegségben a kis erek szintjén fellépő mikrokeringési zavarok (agyi, kardiális, alsó végtagi) hozzájárulnak az ezen betegségben szenvedők fokozott morbiditásához és mortalitásához. A 2-es típusú diabetes mellitusban (2-DM) nem kellően ismert a megváltozott mikroér működés patomechanizmusa, ezért nagyon fontos kutatási terület a szöveti keringést fenntartó/javító terápiás lehetőségek, valamint a 2-DM-hoz társult magas vérnyomás gyógyszeres kezelési elveinek kidolgozása. Az utóbbi években derült fény a reaktív oxigén gyökök (ROS) in vivo jelentőségére. A sejtek működése során kis mennyiségben minden esetben termelődnek reaktív oxigén gyökök, melyeknek fontos szerepe van a jelátviteli folyamatok szabályozásában. Kóros körülmények között, illetve citosztatikus terápia mellékhatásaként (pl. doxorubicin kezelés) a ROS fokozott mértékben termelődhetnek. Cardiovascular diseases (hypertension, peripherial vascular disease, ischemic heart disease) are the most common health problems and these are the major causes of the mortality. The altered carbohydrate metabolism (metabolic syndrome, diabetes) and the oxidative stress may play role in/contribute to the developement of diseases. The type 2 diabetes mellitus (T2-DM) is the common name of different metabolic disorders. The diabetes charaterized by elevated glucose and trigliceride levels, impaired glucose tolerance, decreased high density lipoprotein and the associated high blood pressure. In addition the morphological changes of large vessels, such as atherosclerosis and the pathologically altered microcirculation of arterioles, venula and lymphatic vessel are play an important role in the development of cardiovascular diseases. The alterations in microcirculation contribute to the incresed morbidity and mortality of type 2 diabetic patients. Changes in the vaso regulatory mechanisms of microvessels may have significant influence on tissue perfusion and systemic blood pressure in T2-DM. However the possible underlying mechanism are still open to question. In recent years have become evidence the reactive oxygen species (ROS) in vivo significance. The cells produce a small amount of ROS in physiologically conditions, which have an important role in the regulation of signal transduction. In pathologically conditions or as a side effect of cytotoxic therapy (eg. doxorubicin) may contribute to the increased produce of ROS.
Korlátozottan hozzáférhető
A 2-es típusú diabetes mellitus mikrovaszkuláris hatásai
Erdei, Nóra; Bagi, Zsolt; Multidiszciplináris orvostudományok doktori iskola; DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Kardiológiai Intézet -- Klinikai Fiziológiai Tanszék
A 2-típusú diabetes mellitusban (2-DM) a rezisztencia erek vazomotor működése megváltozik, aminek természete és a hátterében álló pontos kórélettani mechanizmusok nem kellően ismertek. Kutatásainkban ezért célul tűztük ki, hogy a 2-DM állatkísérletes modelljeiben vizsgáljuk a rezisztencia erek endothel- és simaizom-függő vazomotor működésének elváltozásait. Továbbá vizsgáltuk az OR-1896 mikroér vazomotor működésre gyakorolt hatását, mely vegyületnek szerepe lehet 2-DM-ban megfigyelt károsodott mikroérműködés helyreállítását célzó terápiában. A kutatásaink során az alábbi új megállapításokat tettük. 1) A 2-DM magas zsírtartalmú diétával indukált állatmodelljében a xantin-oxidáz eredetű érfali szuperoxid termelés fokozódik, ami csökkenti a nitrogén-monoxid által közvetített endothel-függő vazodilatációt izolált vázizom arteriolákban. 2) A 2-DM genetikai modelljében (leptin gén receptor hiányos, ún. db/db egér) a vázizom arteriolákban fokozódik a hidrogén-peroxid érfali szintje, ami elősegíti a ciklooxigenáz-2-eredetű konstriktor prosztaglandinok termelését, ezáltal fokozza az arteriolák nyugalmi tónusát. 3) Továbbá patkány vázizom mikroerekben az OR-1896 vazodilatátor hatással rendelkezik, amiért elsősorban az ATP-függő, és kisebb mértékben a feszültség-függő kálium csatornák aktivációja tehető felelőssé. Eredményeink alapján feltételezzük, hogy az érfali oxidatív stressz kulcsszerepet játszik a 2-DM betegség korai és előrehaladottabb stádiumában kialakuló vazomotor diszfunkció és következményes vaszkuláris ellenállás fokozódás kialakításában. Úgy gondoljuk, hogy az oxidatív stressz-rezisztens mechanizmusokon keresztül ható értágító szereknek, mint például a kálium csatorna aktiváló OR-1896-nak szerepe lehet a mikroerek vazomotor működészavara miatt kialakuló perifériás rezisztencia fokozódás és következményes szisztémás vérnyomás emelkedés terápiájában. ----- Type 2 diabetes is associated with the development of microvascular dysfunction, but the underlying mechanisms has not yet been fully elucidated. This prompted us to investigate the alterations of the endothelium- and smooth muscle-dependent vasomotor function of the microvessels in animal models of type 2 diabetes. We also set out to characterize the direct vascular effects of OR-1896, a drug that can be beneficial in restoring microvascular function in type 2 diabetes. The key, novel findgins of our studies are the followings: 1.) In high fat diet-induced type 2 diabetes mellitus nitric oxide-mediation of endothelium-dependent dilation of rat skeletal muscle arterioles is reduced due to an enhanced xanthine oxidase-derived superoxide anion production. 2.) In a genetic model of type 2 diabetes (db/db mice) arteriolar production of H2O2 is enhanced, which leads to increased synthesis of the cyclooxygenase-2 derived constrictor prostaglandins tromboxane A2/prostaglandin H2 in the smooth muscle cells, which in turn enhances basal arteriolar tone. 3.) OR-1896 elicits a substantial vasodilation in skeletal muscle arterioles of the rat by activating promarily KATP and KV channels. In summary, our present data suggest that vascular oxidative stress plays a key role in the pathogenesis of arteriolar vasomotor dysfunction and consequently enhanced peripheral resistance in the early and advanced stage of type 2 diabetes. We propose that agents activating potassium channels on microvessels, such as OR-1896 can be useful in the therapy of diabetes by improving microvascular function, decreasing peripheral resistance and arterial blood pressure.
Szabadon hozzáférhető
A 20. századi zene kritikai fordulata eszmetörténeti kontextusban
Karap, Zoltán; Rózsa, Erzsébet; Csobó, Péter; Humán tudományok doktori iskola; DE--Bölcsészettudományi Kar -- Filozófia Intézet
Ha a zene fogalmunk kitágítható oly mértékig, hogy a zene fenoménjének immár nem szükséges feltétele a zenei fenomén, akkor a zene azonosítási folyamatának esszenciálisan kell megváltoznia, ami azt jelenti, hogy a zenéről a XX. századig folytatott tudományos beszédmódot és a zenetörténetet mintegy zárójelbe kell (vagy lehet) tenni, s helyette új módszerrel kell (vagy új módszerekkel is érdemes) közelíteni a zene jelenségéhez, vagyis kultúrájához. Doktori értekezésem kiindulási pontját épp ez a lényegében filozófiai probléma adja: miként tudjuk zárójelbe tenni a zenetörténet és zeneesztétika történetének több ezer éves tradícióját? Egyáltalán mi az, amit zárójelbe kell tennünk zenehallgatás és zeneértelmezés közben, mi az, amit feltétlenül kerülnünk kell? Milyen útmutatásokat adnak kezünkbe maguk a zeneszerzők? Milyen viszonyban állnak a XX. századi avantgárd művek a zeneszerzők saját interpretációival, a művészetfilozófia általános ontológiai és befogadás-esztétikai leírásaival; milyen kölcsönhatások figyelhetők meg más művészeti ágakkal, különösképp a zene festészettel alkotott relációiban? Mennyiben játszanak döntő szerepet a zene elméletében és gyakorlatában a tág értelemben vett vallási, politikai diskurzusok? A zenei hangnak volt-e valaha is csupán annyi célja, hogy az érzékiség dimenziójában valami önmagáért való esemény kiváltója legyen? Elképzelhető-e a zene előtti zenének egy olyan stádiuma, amelyben a hangzó jelenségekhez nem tapad valamiféle mágikus hasznossági képzet? Voltak-e valaha is szerényebb komponisták és előadók, mint az aleatorikus zene képviselői, akik a hangokat önmagukért szólaltatják meg? És vajon sikerülhet-e ilyesmi bárkinek? Ezekre és még számos hasonló kérdésre keresem a választ egy olyan eszmetörténeti konstrukció keretén belül, melynek vázát a zenei disszonanciával kapcsolatos kultúrtörténeti, zenetörténeti és filozófiai reflexiók szinkretista elemzése alkotja. Abból az értelmezői pozícióból indultam ki, miszerint az a zene, amelyet ma szeretünk és értünk, döntően befolyásolja a múlt zenéjéről gondoltakat, miközben a múlt zenéjének értelmezése döntő befolyással volt és van a jelen zenéjének kialakulására. Az értekezés ezért két nagyobb egységből áll. Az első részben megkísérlem a jelenkor előfeltevéseivel áttekinteni a nyugati filozófia és zenetörténet legfontosabb fogalmait (zenei hang, kompozíció, szakrális és profán, a kellemesség problémája, a dionüszoszi-apollói stb.), vagyis egy olyan történet legfontosabb eseményeit, amelyek magyarázatul szolgálhatnak arra, miként válhatott a nyugati zene történetének részévé pl. John Cage ún. csöndműve és az amerikai experimentális zene kultúrája vagy épp a bruitizmus. Az értekezés második részében, az első részben kifejtettek alapján a nyugati zene metafizikai tradíciójának folytatásaként (a nyugati zene önkritika-kísérleteként) próbálom értelmezni az avantgárd és neoavantgárd zeneművészetet, s amellett próbálok érvelni, hogy a zenei disszonanciákkal és zajokkal kapcsolatos beállítódásunk a jövőben nem csupán egy új típusú hangérzékelés elsajátításában, de egy kevésbé metafizikai alapokon nyugvó és toleránsabb kultúra előmozdításában is fontos szerepet játszhat. If the music doesn’t already consist of musical sounds, then our listening habits has to change essentially. This means that the music philosophy ideas up to till now, maybe can remain in brackets, and instead it could approach with new methods to the cultur of music. This esentially philosophical problem gives the starting point of this dissertation: How can we put in brackets the more thousands years old music tradition and music history? At all what is that we have to put in brackets during listening music, and during the music interpretation? What is that we have to avoid? Which kind of instructions has given by composers into our hands? What is the connection among the 20’th century avant-garde works and the composer’s self-interpretations, among the 20’th century works and the ontological and reception-aesthetic description of art-philosophy. Which kind of interaction are noticeable with other arts, specially with the painting? How much have decisive role of the religious, political, sexual-political discourses, in the music theory and in the music practice? Was ever the purpose of the musical sound, to be an event for its own sake? Does a kind of stage imaginalble of the music before music, wherein doesn’t stick to the sounding phenomenon some magical usefulness. Where more modest componist and players ever existed, than the representatives of aleatory music, whose sounding the voices only for its own sake? Can anyone be successful in something like this? I am looking for the answers to these and similar questions, within the framework of cultur historical construction, wherein the focus is the analysis of musical dissonance. I had started from the interpretive position, that says the music which we are like and understand, decisively has influence what we think about the Music of the Past, while to interpret the Music of the Past also decisively had (and still has) influenced the Music of Present. Therefore the dissertation consist two parts. In the first part, I have tried to rewiev the most important terms of the western philosophy and music history, with the contemporary perspective (music sound, composition, sacral and profan, the problem of pleasant, Dionysian – Apollonian etc.), so I have searched the most important event of that kind of story, which could explain how become John Cage’s silence work and the american experimental music culture or the bruitism the part of the western music’s history. In the secound part of the dissertation -based what I explained in the first part- I try to interpret the neo-avantgarde and avant-garde music art, as the continuation of western music culture’s metaphisical tradition, and I argue that our connection and attitude with the musical dissonances and noises, in the future can play an important part not only in the acquirement of new type sound perception, but to establishing a more tolerant culture.
Korlátozottan hozzáférhető
2001. szeptember 11-e és az új típusú terrorizmus nemzetközi összefüggései
Krasznai, Andrea; Pallai, László; Szilágyi, Tivadar; Történelem és néprajz doktori iskola; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar -- DE--TEK--Bölcsészettudományi Kar --; DE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar --
Az értekezés a terrorizmus természetrajzi változásait törekszik körvonalazni, a légi közlekedés elleni merényletek jellemző sajátosságainak górcső alá vételével. Az emberiség történetében ismert jelenség, hogy egyének, csoportok, szervezetek, államok a terrorizmus eszköztárához folyamodtak céljaik elérésére. Az erőszakos cselekmények módszertára, valamint ideológiai háttere mérföldkőként határolja el a terrorizmus történetének különböző szakaszait. Az al-Kaida a kritikus infrastruktúra védelmi sebezhetőségét kihasználva, szofisztikált csapásméréssel jelölte ki az összetett külső és belső motivációs tényezőktől vezérelt új típusú terrorizmus helyét. 2001. szeptember 11-én az erőszak új arcot öltött. A Washington és New York elleni támadással a világ az új típusú terrorizmus jelenségével szembesült, amely az ismeretlenségből, hirtelen robbant be a köztudatba. Poszt-posztmodern világunk erőszakformációja ideológiai, vallási, nemzeti, faji, nacionalista indíttatású taktika, amelyet gazdasági, szociális, társadalmi motivációk színeznek tovább. Természetesen ezen alkotóelemek konstellációja nem feltétlenül áll minden esetben együtt. 2001. szeptember 11-én azonban a világ a komplex jelenségek egymásra hatásával szembesült. Az al-Kaida célja leplezetlenül tárult fel: a pusztítás és a minél tömegesebb halálozási arány elérése. A terrorcselekmények a militáns iszlamizmus egyik alaptételére világítottak rá: „bárkiből” lehet öngyilkos merénylő, és bárkiből lehet áldozat. Kutatásom tárgyát, egyebek között, az aszimmetrikus hadviselés elemeként, az al-Kaida típusú akciók humánerőforrás-feltételei adják. Az ártatlan civilek elleni cselekmények orientációját, motivációit, módszereit és működési mechanizmusait analizálom. Az afganisztáni és az iraki célponttal megindított katonai hadműveleteket vizsgálva ajánlást fogalmazok meg a katonai komponens átstrukturálására és a nem militáris eszközök alkalmazási egyensúlyának újragondolására. A madridi és londoni terrorcselekmények vizsgálatával rámutatok a terrorizmus elleni küzdelem jellemző különbözőségeire az Egyesült Államokban és Európában. A nyugat-európai demográfiai változások szempontjából különös hangsúlyt helyezek a militáns iszlamizmus ideológiájának térhódítására a másod- és harmadgenerációs muszlimok között. A többkomponensű megoldáskeresésben kitérek az európaizálás, az Európa-tudatos oktatás, nevelés problematikájára, megvalósítására, valamint a keresztyén egyházak szerepére. A nemzetközi terrorizmust kiváltó tényezők összetettek, akárcsak a megoldás irányába mutató lehetőségek. This dissertation strives to describe changes in the nature of terrorism and its characteristic features while focusing on aviation attacks. It is a well-known phenomenon that in the history of humanity, individuals, groups, organizations, and states turn to the methods and tools of terrorism to achieve their ends. Methods of violent actions, as well as their ideological background, determine their historical setting as well as milestones of the various forms of terrorism. Al-Qaeda, taking advantage of the vulnerability of the critical infrastructure protection, demonstrated the place of Al-Qaeda terrorism with sophisticated attacks that were characterized by complex external and internal motivations. On September 11, 2001, violence took an unexpected new form with the coordinated attacks on New York City and Washington D.C. The world was suddenly confronted with a new type of terrorism, leading to heightened awareness, accompanied by a sense of increased vulnerability. Violence in our post-post-modern world is motivated by ideological, religious, national, racial, and nationalist tactics, which are further impacted by economic and social conditions. Naturally, the component elements don’t always comprise each event, as if forming a conjunction within the constellation. Nevertheless, on 9/11, the world faced the interaction of a complex series of phenomena. Al-Qaeda’s aim was unmasked: to reach the highest possible level of destruction and mass death. These terrorist attacks shed light on one of militant Islamism’s basic principles; that is, “anyone” can become a suicide terrorist and anyone can be a victim. As an element of asymmetrical war, the human resources of Al-Qaeda terrorism are, among others, the subject of my research. I analyze the orientation, motivation, and mechanism of the methods and conduct of attacks on innocent civilians. After studying military operations in Afghanistan and Iraq, I propose that the military component could be restructured and non-military methods be given greater importance. On examining the terrorist actions in Madrid and London, I show the differences between the American and European fight against terrorism. From the perspective of demographic changes in Western Europe, I place considerable stress on the growing influence of the ideology of militant Islamism on second- and third-generation Muslims. In searching for a solution with many components, I discuss the problems and implementation of Europeanization, Europe-conscious education, as well as the role played by the Christian churches. The factors leading to international terrorism are complex, as are their possible solutions.

Böngészés

PhD dolgozatok Cím szerinti böngészés

Találat egy oldalon

Rendezési lehetőségek