Hallgatói dolgozatok (Gyógyszerésztudományi Kar)

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/129830

Böngészés

Hallgatói dolgozatok (Gyógyszerésztudományi Kar) Szerző szerinti böngészés "Általános Orvostudományi Kar"

Megjelenítve 1 - 2 (Összesen 2)
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    A Septin7 citoszkeletális fehérje szerepe a vázizom regenerációjában
    Gere, Áron Károly; Dienes, Beatrix; Szabó, László; Általános Orvostudományi Kar; DE--Gyógyszerésztudományi Kar; Jambrovics, Károly; Kelemen, Viktor; Általános Orvostudományi Kar; Gyógyszerésztudományi Kar
    A septineket a citoszkeletális rendszer negyedik összetevőjének tekintik, közülük a Septin7 izoforma fontos szerepet játszik a sejtek osztódásában és fúziójában. A vázizom regenerációja egy finoman összehangolt folyamat, amely számos lépést igényel, többek között a megfelelő sejtosztódást a funkcionális helyreállítás eléréséhez. Munkánk során a Septin7 szerepét vizsgáltuk ebben az összetett folyamatban. Izomsérülést indukáltunk vad típusú BL6/C57 és Septin7 kondícionális knock-down egerekben in vivo BaCl2 injekcióval. A génleütést Cre-Lox techinkával valósítottuk meg, mely során vázizom eredetű alfa-aktinin promóterrel meghajtott Cre-rekombináz enzim deléciót idéz elő a Septin7 génjében, így csökkentve annak kifejeződését. Az érintett példányokat „Cre+”, az intakt állatokat „Cre-” jelzéssel láttuk el. Az egereket 4 és 14 nappal később termináltuk, hogy az izomregeneráció korai fázisát is ellenőrizhessük a PAX7 markerrel, illetve a késői fázist is vizsgálhassuk a myogenin marker segítségével. A Septin7, PAX7 és myogenin fehérje szintű változásait Western blottal követtük, míg az mRNS változásait qPCR-ral detektáltuk. A morfológiai különbségeket hematoxilineozin festéssel tettük láthatóvá, az izomrostok szerkezetét konfokális mikroszkóppal analizáltuk. A Septin7 fehérje szintje a sérülés után 4 és 14 nappal megemelkedett BL6/C57 egerekben, a Septin7 mRNS expressziója csak Cre+ egerekben mutatott szignifikáns emelkedést az injekció beadása után 4 és 14 nappal, ami a Septin7 mRNS expressziójának kompenzatorikus növekedésének tekinthető, hogy biztosítsa a megfelelő regenerációs folyamatot. Továbbá a Septin7 fehérje „upregulációja” a 14. napon kifejezettebb volt mind Cre-, mind Cre+ egerekben, ami utalhat a regeneráció későbbi fázisában való fontosságára. A PAX7 és a myogenin szintje szintén megemelkedett a sérülés után 4, illetve 14 nappal a BL6/C57, Cre- és Cre+ egerekben. Összességében adataink arra utalnak, hogy a Septin7 fontos szerepet játszik a vázizomzat regenerációjában.
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Az extracelluláris vezikulák sokoldalú szerepe a tumoros megbetegedések patogenezisében és terápiájában
    Vörösházi, György; Türk-Mázló, Anett; Általános Orvostudományi Kar; DE--OEC--Gyógyszerésztudományi Kar; Horváth, László; Grigorszky, István; Gyógyszerésztudományi Kar; Természettudományi és Technológiai Kar
    A daganatos megbetegedések napjainkban komoly kihívást jelentenek az egészségügyben dolgozók és a társadalom számára egyaránt. A daganatoknak két fő típusát különböztetjük meg, jó (benignus)- és rosszindulatú (malignus) daganatokat. A fő különbség közöttük, hogy a benignus daganatokat kötőszövetes tok veszi körül, ami nem engedi a daganat betörését a környező sejtekbe, míg ez a tok a malignus tumorokban nincs jelen. Diplomadolgozatomban igyekeztem széleskörű tájékoztatást biztosítani ezen betegségek kialakulásáról, súlyosbodásáról és a metasztázis lehetséges kialakulásiról. Nagy hangsúlyt próbáltam fektetni az extracelluláris vezikulák szerepére a rákok kialakulásaiban és az áttétek képződeisben. Az EV-k olyan kis lipidmembrán vezikulák, melyek szinte minden sejtből az extracelluláris térbe szekretálódnak. Három nagy csoportját különböztetjük meg: exoszómák, mikrovezikulák és apoptotikus testek. Ezek a vezikulák tartalmazhatnak nem kódoló RNS molekulákon kívül nagyon sok miRNS-t és mRNS-t. A miRNS-eknek a poszttanszlációs, valamint az epigenetikai szabályozásban kitüntetett szerepük van. Az exoszómák ezen kívül az MHCII-peptid komplexek szállításában és az antigén prezentációban játszanak szerepet, valamint számos nem klasszikus módon kifejeződő fehérjék szekréciójáért is felelősek. Az EV-k a felszínükön található receptor fehérjék által képesek kötődni és endocitózissal a célsejtbe olvadni. Az EV-k kiválasztásának segítségével a szomszédos és a távoli sejtek is képesek egymással kommunikálni, ami kulcsfontosságú a sejtek és a szervezet homeosztázisának fenntartásában. Az orvostudomány különböző módszereket használ a daganatos betegségek kezelésére. Ezek közül is a legelterjedtebbek a műtéti-, sugár- és kemoterápiás kezelések, illetve ezeknek a kombinációi. Gyógyszerészhallgatóként igyekeztem rendszerezni a leggyakrabban használt kemoterápiás szereket, valamint ezeknek a hatóanyagoknak az EV-k szekréciójára kifejtett hatását feltárni. A hagyományos daganatkezelési stratégiák mellett megjelentek az EV-k mint lehetséges gyógyszerhordozók. Fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaik lehetővé teszik a gyógyszerek széles spektrumú szállítását, növelve a gyógyszerek hatékonyságát. Az exoszómák ilyen módú felhasználása számos előnnyel rendelkezik, többek között az így bejuttatott farmakonok kevesebb szisztémás mellékhatással rendelkeznek, így csökken a toxicitásuk. Említésre méltó tényező, hogy ezek a molekulák képesek átjutni a vér-agy gáton, így általuk specifikus hatóanyagok juttathatók a központi idegrendszerbe. Az EV-kbe töltött kemoterápiás szerek relevánsan kisebb mennyisége is képes ugyanazt a hatást elérni, mintha a kemoterapeutikumot szabad állapotában használnánk. Az EV-k általi gyógyszerhordozás ígéretes eredményeket adott, például emlő-, tüdő-, petefészek és prosztata rák kezelésében is.